A szabadságharc kapujában: Brezán, 1703. május 6.

1703 márciusának közepén egy kora tavaszi napon jelentették a brezáni várban: a városkában messziről jött idegenek kérdezősködnek Rákóczi fejedelemről. Ő évtizedek múlva így emlékezett a találkozásra: „Mikor beszédemről rám ismertek, könnyező szemmel, örömtől zokogva lábam elé borulva, szakadozott beszéddel üdvözöltek.” Pap Mihály és Bige György, két elszegényedett nemes követként levelet hoztak Rákóczinak a tiszaháti felkelőktől. Kérték, álljon az élükre, az egész ország benne reménykedik.
A húsvét környéki újabb brezáni követjáráskor „A föld népe kész, csak legyen feje” tolmácsolták a tiszahátiak üzenetét. Ezután Rákóczi Magyarországra küldte egy emberét, aki nemcsak a közhangulatot, de a várak állapotát, a katonaság számát is felmérte.
Egy hónap múltán, mikor hazatért Rákóczi követe, nem egyedül érkezett. Vele jött a tiszaháti felkelők vezetője, Esze Tamás, egy tarpai sókereskedő jobbágy is. Személyes találkozásukon Esze arról beszélt, hogy a nép lelkes, de türelmetlen. Rákóczi személyes jelenlétére van szükség, vagy látható kézzelfogható bizonyság kell arról, hogy a felkelők mellett áll.
A 27 esztendős Rákóczi határozott: hazamegy és élére áll a fegyvert fogott népnek. 1703. május 6-án kibocsátotta a „Brezáni kiáltványt”-t amelyben fegyverbe szólította az ország nemes és nem nemes lakosságát a császári uralom ellen és zászlókat adott. Kinevezte Esze Tamást gyalogoshadai ezereskapitányává és megbízta a felkelés előkészítésével.
1703 tavaszán Brezánban két addig elszigetelt mozgalom talált egymásra: a főúri-nemesi rendi ellenállás és a népi kurucság mozgalma.
„Mert egyedül az én személyem volt az, amely az én házam, az én őseim tekintélyénél fogva az egyformán gondolkozók szándékait egyesíteni bírta és a külföld keresztyén uralkodóinak baráti támogatását kieszközölhette...” – emlékezett Rákóczi döntése körülményeire.

A Brezáni kiáltvány, más néven pátens névadó települése az egykori lengyelországi Brezna. Ma Ukrajnában található, Berezsani (Бережани) városa.

Kép: II. Rákóczi Ferenc 1703-ban
Ismeretlen mester XVIII. századi festménye után, XX. sz.-i másolat
Fotó: Váradi László