Letartóztatás, majd menekülés a fej és jószágvesztés kapujából

Az ifjú II. Rákóczi Ferenc figyelme egyre inkább a közügyek felé fordult. „Bercsényi nem kis csodálkozással, de annál jobban megvigasztalódva vette észre, hogy a német ruhám alatt igaz magyar hazafiúi szív dobog.” - olvashatjuk Vallomásaiban.

A Habsburg berendezkedéssel elégedetlen nemesség a karlócai békét követően szervezkedésbe kezdett. Rákóczi személye származása és külpolitikai szempontból fontos: „Nevezetesen csak az én személyem volt az, amely családomnak és őseim tekintélyénél fogva összefoghatta az egymás között egyenlőknek elgondolásait és biztosíthatta a külföldi keresztény uralkodók barátságát is.”

Az országos elégedetlenséget a külföld is észrevette. A Habsburgok fő ellensége Franciaország volt.

Rákóczi és Bercsényi elhatározták, hogy közvetlenül fordulnak a francia udvarhoz egy Francois Josehp Longueval nevű lotharingiai származású kapitány segítségével. Rákóczi kedvelte, megbízott benne, 1698-től gyakran megfordult udvarában.

Rákóczi 1700. november 1-én írt levelet a francia királynak és a hadügyminiszternek. Ebben a fejedelem őseinek Franciaországgal kötött szerződésére hivatkozva kérte a király segítségét és védelmét a maga és hazája számára. Hagsúlyozta: „az egység épp oly erős közöttünk, mint amilyen az általános az elégedetlenség, hogy a vallási viszályok és az egyes családok különböző érdekellentétei, amelyek mindig olyan végzetesek voltak a nemzet terveire, most teljesen elcsendesedtek vagy rendeződtek, és a három rendnek, valamint a három vallásnak csak az a célja, hogy egyöntetűen a közjót szolgálja.”

Longueval szóbeli megbízatása úgy szólt, hogy közölje: a magyarok készek a felkelésre. A király hatalmát illetően ugyanazt a rendet és politikát akarják bevezetni, mint Lengyelországban.

Longueval december 1-én ért Párizsba, ahol fogadta Barbezieux hadügyminiszter. Tárgyalásairól 1701 januárjában tájékoztatta Rákóczit, aki februrában a Sáros megyei közgyűlésen főemberekkel tárgyalt, majd Undvárra utazott, ahol Bercsényivel beszélte meg a híreket.

Rákóczi február 11-én újabb levelet írt XIV. Lajosnak, melyben jelezte, hogy a kért, három rend felhatalmazását nem tudja még küldeni. Szóbeli üzenetében már katonai terveit részletezte: Munkácsot s a kelet-magyarországi várakat kívánta elfoglalni, majd Kassa és a Tisza irányában törne előre.

Longueval már az első levél kézhezvétele után jelentést tett a bécsi udvarnak Rákóczi terveiről. A második küldetés alkalmával színleg Linzben letartóztatták. Rákóczihoz is eljutott ennek híre. Szökést tervez, de végül a sárosi kastélyban maradt. Itt tartóztatták le 1701. április 18-án. Letartóztatták Szirmay Istvánt, Vay Ádámot, Vay Lászlót, Vay Mihályt, Sándor Gáspárt (Thököly egykori diplomatáját, 1696-ban tért haza amnesztiával) is. Bercsényi Miklósnak sikerült az elfogatási parancs elől Lengyelországba menekülnie.

A szervezkedés a felső-magyarországi nemesség egy szűk rétegét érintette, nem jutott túl a tanácskozásokon. Nem volt veszélyes Bécs számára, mégis leszámolásra készültek Rákóczival, az egész nemesi ellenzékkel s ezért ragadták meg a kedvező alkalmat.

Június 20-án kezdődött Rákóczi és elfogott társai kihallgatása Bécsújhelyben. A hűtlenséggel vádoltak ügyében I. Lipót különbíróságot nevezett ki, tagjai között nem volt magyar.. A per a német birodalm törvébnyek szerint folyt. Október 15-én az ügyész megállapítva a hűtlenség elkövetését, fej- és jószágvesztést kért Rákóczi perében.

November 8-án felesége és Gottfried Lehmann kapitány segítségével II. Rákóczi Ferenc megszökött a bécsújhelyi börtönből, Lengyelországba menekült.

Tamás Edit