A Rákóczi emigráció törökországi éveinek történetét Mikes Kelemen írta meg a „Törökországi levelek”-ben, 1717-1758 között. Ő örökítette meg 1735. április 8-án a fejedelem halálát:

„Amitől tartottunk– abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivéve ma közülünk a mi édes urunkot és atyánkot, három óra után reggel, ma nagy péntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyánkat, halálokat kell siratnunk,...”

„... fejedelmi rangját mindig méltósággal viselte, nem engedte, hogy a bajok leteperjék...” -írta róla César de Saussure, aki halálának is tanúja is, s kinek levelei és feljegyzései fontos adatokat tartalmaznak a bujdosók életéről.

II. Rákóczi Ferenc személyében halt meg Erdély utolsó fejedelme. Szívét – végakarat szerint – Franciaországba, Grosbois-ba küldték, a kamalduliak kolostorába. Szintén végakarata volt, hogy édesanyja mellé Konstantinápolyba temessék el. Hamvait 1906-ban hazaszállították és a kassai székesegyházban temették el.

Tamás Edit

II. Rákóczi Ferenc születésének pontos idejét - 1676. március 27. – és a helyszínét is – Borsi - ismerjük. Rákóczi latin nyelvű Vallomásaiban adja meg születési adatait. E műve későn, 1876-ban jelent meg nyomtatásban. Franciául megírt Politikai és erkölcsi végrendeletének 1751. évi, hágai impresszummal, de valójában Párizsban megjelent kiadásához azonban már csatoltak egy rövid életrajzot, amely szintén tartalmazta a születés évét és helyszínét: „Rákóczi Ferenc, aki második e néven, 1676-ban született a borsi (Borshi) kastélyban, amely nem esik messze a pataki vártól”.
A hazai kutatók előtt azonban Rákóczi két fentebbi műve csak igen későn vált ismertté, olyannyira, hogy a XIX. század második harmadáig hibásan ismerték a dátumot. Nagy Iván még 1674. szeptember 4-ét közölt hatalmas családtörténeti művében. Thaly Kálmán, aki 1881-ben helyesbítette az időpontot,  1676-os évvel említi a hibás szeptemberi dátumot. Lehetséges, hogy egy 1675. szeptember 27-én Kistapolcsányból keltezett levél tévesztette meg a történészeket. Ezt Rákóczi Erzsébet írta másod-unokatestvéréhez, I. Rákóczi Ferenchez, s a „Rákóczi-háznak szerencsés megszaporodására” köszöntött benne „egy ital borocskát”. A gratulációt azonban ekkor még nem a születés, hanem Zrínyi Ilona áldott állapotának hírére vethette papírra a család grófi ágának utolsó tagja, a várva várt fejedelmi magzat távoli nénikéje.
Feltűnő, hogy mindeddig nem került elő egyetlen családi levél vagy a Rákóczi-ház familiárisainak tudósítása sem a kis Ferenc születéséről. R. Várkonyi Ágnes a fejedelem gyermekkoráról írt művében „a nagyanya, Báthory Zsófia szétszóródott levelezésének” majdani összegyűjtésétől reméli, hogy egyszer még többet tudhatunk meg az eseményekről.
Horváth Mihály 1869-ben közreadott Zrínyi Ilona-életrajzában Rákóczi Ferenc születésének évét és a helyszínét helyesen közli. 12 évvel később Thaly Kálmán a Rákóczi ifjúságáról írott munkájában a Vallomások alapján a pontos adatokat osztja meg olvasóival. Ő az első, aki próbál választ adni arra a kérdésre, hogy a fejedelmi család várva várt fiúsarja miért éppen Borsiban látta meg a napvilágot: „Rákóczi szülei nagyszámú váraik és kastélyaik közül leginkább a fejedelmi palotákkal ékes Sáros-Patakon s a regényes fekvésű Makovicza várában, vagy az ez alatt épült zborai kastélyban szerettek lakni, – Borsiban ritkán és rövid időre fordultak meg, legtöbbnyire Patakról Munkácsra, az öreg fejedelemasszonyhoz való utazásaik közben; és így Ferencz születésekor is csak esetleg időzhettek ezen kastélyukban.”
Márki Sándor tényszerűen szól Rákóczi utazás közben történt születéséről. R. Várkonyi Ágnes Köpeczi Bélával közösen írt Rákóczi-életrajzában már a születés körüli események vizsgálatára is kitér, s a kuruc támadásokkal hozza összefüggésbe I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona menekülését: „1676 márciusában felkelő csapatok veszik körül Ónodot, Szatmárt és Kállót, s valószínű, hogy emiatt indult I. Rákóczi Ferenc feleségével Sárospatakról Munkácsra, de mindjárt meg kellett szállniuk a közeli Borsiban. Itt, a bodrogközi falu emeletes öreg kastélyában látta meg fiuk a napvilágot.”
Időközben néhány olyan adat vált ismertté, amelyek szerint I. Rákóczi Ferenc, sőt édesanyja, Báthory Zsófia is már 1675 végén Borsiban tartózkodott. Sípos Ferenc Rákóczi gyermekkoráról írott tanulmányában felfigyelt az ellentmondásra. Tanulmányának megjelenése után is gyűjtötte a témára vonatkozó adatokat, melyeket megosztva Mészáros Kálmánnal utóbbi írta a fentebb bőségesen idézett tanulmányt e témában.
A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának egyre bővülő adatbázisa igazolja, hogy I. Rákóczi Ferenc és Báthory Zsófia 1675 utolsó és 1676 első hónapjaiban Borsiban tartózkodott. Nyilvánvaló, hogy velük együtt Zrínyi Ilonának is itt kellett tartózkodni, erre azonban pozitív adat egyelőre nem került elő. Ezek az adatok egyértelművé teszik, hogy Borsit a család tudatosan választotta, s nem a felkelők elől menekülve, egy munkácsi utazást megszakítva tértek be oda, s a szülés nem „az átélt izgalmak” hatására kezdődött meg. Báthory Zsófia jelenléte azt bizonyítja, hogy nem azért eshetett a választás Borsira, mert mondjuk Zrínyi Ilona anyósának munkácsi otthonától távol akart volna szülni. A borsi megerősített kastély 1678. évi pusztulása előtt a Rákóczi-család kedvelt tartózkodási helyeinek egyike volt, sőt úgy véljük, hogy a XVII. század középső harmadában a fejedelmi család rezidenciái között előkelő helyen állt.

Forrás

II. Rákóczi Ferenc születésének dátumára utal a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött gyermekkori kép is, mely nyolc esztendős korában ábrázolja a fejedelmet! Felirata: Celsissimi Francisci Rakoczi E.P.T.R.P.H.D. et Sic. C. Filius Francisc. Aetat: Suae An 8 die 27 Marty 1684.
A rövidítések feloldása: Celsissimi Francisci Rákóczi Electus Princeps Transylvaniae, Partium Regni Hungariae Dominus et Siculorum Comes Filius Franciscus Aetatis suae ann. 8 die 27. Marty 1684.

Bővebben: Mészáros Kálmán:Miért éppen Borsi?… Széphalom 23. Sátoraljaújhely 2013. pp. 65-78.

II. Rákóczi Ferenc születésének pontos idejét - 1676. március 27. – és a helyszínét is – Borsi - ismerjük. Rákóczi latin nyelvű Vallomásaiban adja meg születési adatait. E műve későn, 1876-ban jelent meg nyomtatásban. Franciául megírt Politikai és erkölcsi végrendeletének 1751. évi, hágai impresszummal, de valójában Párizsban megjelent kiadásához azonban már csatoltak egy rövid életrajzot, amely szintén tartalmazta a születés évét és helyszínét: „Rákóczi Ferenc, aki második e néven, 1676-ban született a borsi (Borshi) kastélyban, amely nem esik messze a pataki vártól”.
A hazai kutatók előtt azonban Rákóczi két fentebbi műve csak igen későn vált ismertté, olyannyira, hogy a XIX. század második harmadáig hibásan ismerték a dátumot. Nagy Iván még 1674. szeptember 4-ét közölt hatalmas családtörténeti művében. Thaly Kálmán, aki 1881-ben helyesbítette az időpontot,  1676-os évvel említi a hibás szeptemberi dátumot. Lehetséges, hogy egy 1675. szeptember 27-én Kistapolcsányból keltezett levél tévesztette meg a történészeket. Ezt Rákóczi Erzsébet írta másod-unokatestvéréhez, I. Rákóczi Ferenchez, s a „Rákóczi-háznak szerencsés megszaporodására” köszöntött benne „egy ital borocskát”. A gratulációt azonban ekkor még nem a születés, hanem Zrínyi Ilona áldott állapotának hírére vethette papírra a család grófi ágának utolsó tagja, a várva várt fejedelmi magzat távoli nénikéje.
Feltűnő, hogy mindeddig nem került elő egyetlen családi levél vagy a Rákóczi-ház familiárisainak tudósítása sem a kis Ferenc születéséről. R. Várkonyi Ágnes a fejedelem gyermekkoráról írt művében „a nagyanya, Báthory Zsófia szétszóródott levelezésének” majdani összegyűjtésétől reméli, hogy egyszer még többet tudhatunk meg az eseményekről.
Horváth Mihály 1869-ben közreadott Zrínyi Ilona-életrajzában Rákóczi Ferenc születésének évét és a helyszínét helyesen közli. 12 évvel később Thaly Kálmán a Rákóczi ifjúságáról írott munkájában a Vallomások alapján a pontos adatokat osztja meg olvasóival. Ő az első, aki próbál választ adni arra a kérdésre, hogy a fejedelmi család várva várt fiúsarja miért éppen Borsiban látta meg a napvilágot: „Rákóczi szülei nagyszámú váraik és kastélyaik közül leginkább a fejedelmi palotákkal ékes Sáros-Patakon s a regényes fekvésű Makovicza várában, vagy az ez alatt épült zborai kastélyban szerettek lakni, – Borsiban ritkán és rövid időre fordultak meg, legtöbbnyire Patakról Munkácsra, az öreg fejedelemasszonyhoz való utazásaik közben; és így Ferencz születésekor is csak esetleg időzhettek ezen kastélyukban.”
Márki Sándor tényszerűen szól Rákóczi utazás közben történt születéséről. R. Várkonyi Ágnes Köpeczi Bélával közösen írt Rákóczi-életrajzában már a születés körüli események vizsgálatára is kitér, s a kuruc támadásokkal hozza összefüggésbe I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona menekülését: „1676 márciusában felkelő csapatok veszik körül Ónodot, Szatmárt és Kállót, s valószínű, hogy emiatt indult I. Rákóczi Ferenc feleségével Sárospatakról Munkácsra, de mindjárt meg kellett szállniuk a közeli Borsiban. Itt, a bodrogközi falu emeletes öreg kastélyában látta meg fiuk a napvilágot.”
Időközben néhány olyan adat vált ismertté, amelyek szerint I. Rákóczi Ferenc, sőt édesanyja, Báthory Zsófia is már 1675 végén Borsiban tartózkodott. Sípos Ferenc Rákóczi gyermekkoráról írott tanulmányában felfigyelt az ellentmondásra. Tanulmányának megjelenése után is gyűjtötte a témára vonatkozó adatokat, melyeket megosztva Mészáros Kálmánnal utóbbi írta a fentebb bőségesen idézett tanulmányt e témában.
A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának egyre bővülő adatbázisa igazolja, hogy I. Rákóczi Ferenc és Báthory Zsófia 1675 utolsó és 1676 első hónapjaiban Borsiban tartózkodott. Nyilvánvaló, hogy velük együtt Zrínyi Ilonának is itt kellett tartózkodni, erre azonban pozitív adat egyelőre nem került elő. Ezek az adatok egyértelművé teszik, hogy Borsit a család tudatosan választotta, s nem a felkelők elől menekülve, egy munkácsi utazást megszakítva tértek be oda, s a szülés nem „az átélt izgalmak” hatására kezdődött meg. Báthory Zsófia jelenléte azt bizonyítja, hogy nem azért eshetett a választás Borsira, mert mondjuk Zrínyi Ilona anyósának munkácsi otthonától távol akart volna szülni. A borsi megerősített kastély 1678. évi pusztulása előtt a Rákóczi-család kedvelt tartózkodási helyeinek egyike volt, sőt úgy véljük, hogy a XVII. század középső harmadában a fejedelmi család rezidenciái között előkelő helyen állt.

Forrás

II. Rákóczi Ferenc születésének dátumára utal a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött gyermekkori kép is, mely nyolc esztendős korában ábrázolja a fejedelmet! Felirata: Celsissimi Francisci Rakoczi E.P.T.R.P.H.D. et Sic. C. Filius Francisc. Aetat: Suae An 8 die 27 Marty 1684.
A rövidítések feloldása: Celsissimi Francisci Rákóczi Electus Princeps Transylvaniae, Partium Regni Hungariae Dominus et Siculorum Comes Filius Franciscus Aetatis suae ann. 8 die 27. Marty 1684.

Bővebben: Mészáros Kálmán:Miért éppen Borsi?… Széphalom 23. Sátoraljaújhely 2013. pp. 65-78.

1976 Rákóczi Ferenc születésének pontos idejét - 1676. március 27. – és a helyszínét is – Borsi - ismerjük. Rákóczi latin nyelvű Vallomásaiban adja meg születési adatait. E műve későn, 1876-ban jelent meg nyomtatásban. Franciául megírt Politikai és erkölcsi végrendeletének 1751. évi, hágai impresszummal, de valójában Párizsban megjelent kiadásához azonban már csatoltak egy rövid életrajzot, amely szintén tartalmazta a születés évét és helyszínét: „Rákóczi Ferenc, aki második e néven, 1676-ban született a borsi (Borshi) kastélyban, amely nem esik messze a pataki vártól”.

A hazai kutatók előtt azonban Rákóczi két fentebbi műve csak igen későn vált ismertté, olyannyira, hogy a XIX. század második harmadáig hibásan ismerték a dátumot. Nagy Iván még 1674. szeptember 4-ét közölt hatalmas családtörténeti művében. Thaly Kálmán, aki 1881-ben helyesbítette az időpontot,  1676-os évvel említi a hibás szeptemberi dátumot. Lehetséges, hogy egy 1675. szeptember 27-én Kistapolcsányból keltezett levél tévesztette meg a történészeket. Ezt Rákóczi Erzsébet írta másod-unokatestvéréhez, I. Rákóczi Ferenchez, s a „Rákóczi-háznak szerencsés megszaporodására” köszöntött benne „egy ital borocskát”. A gratulációt azonban ekkor még nem a születés, hanem Zrínyi Ilona áldott állapotának hírére vethette papírra a család grófi ágának utolsó tagja, a várva várt fejedelmi magzat távoli nénikéje.
Feltűnő, hogy mindeddig nem került elő egyetlen családi levél vagy a Rákóczi-ház familiárisainak tudósítása sem a kis Ferenc születéséről. R. Várkonyi Ágnes a fejedelem gyermekkoráról írt művében „a nagyanya, Báthory Zsófia szétszóródott levelezésének” majdani összegyűjtésétől reméli, hogy egyszer még többet tudhatunk meg az eseményekről.
Horváth Mihály 1869-ben közreadott Zrínyi Ilona-életrajzában Rákóczi Ferenc születésének évét és a helyszínét helyesen közli. 12 évvel később Thaly Kálmán a Rákóczi ifjúságáról írott munkájában a Vallomások alapján a pontos adatokat osztja meg olvasóival. Ő az első, aki próbál választ adni arra a kérdésre, hogy a fejedelmi család várva várt fiúsarja miért éppen Borsiban látta meg a napvilágot: „Rákóczi szülei nagyszámú váraik és kastélyaik közül leginkább a fejedelmi palotákkal ékes Sáros-Patakon s a regényes fekvésű Makovicza várában, vagy az ez alatt épült zborai kastélyban szerettek lakni, – Borsiban ritkán és rövid időre fordultak meg, legtöbbnyire Patakról Munkácsra, az öreg fejedelemasszonyhoz való utazásaik közben; és így Ferencz születésekor is csak esetleg időzhettek ezen kastélyukban.”
Márki Sándor tényszerűen szól Rákóczi utazás közben történt születéséről. R. Várkonyi Ágnes Köpeczi Bélával közösen írt Rákóczi-életrajzában már a születés körüli események vizsgálatára is kitér, s a kuruc támadásokkal hozza összefüggésbe I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona menekülését: „1676 márciusában felkelő csapatok veszik körül Ónodot, Szatmárt és Kállót, s valószínű, hogy emiatt indult I. Rákóczi Ferenc feleségével Sárospatakról Munkácsra, de mindjárt meg kellett szállniuk a közeli Borsiban. Itt, a bodrogközi falu emeletes öreg kastélyában látta meg fiuk a napvilágot.”
Időközben néhány olyan adat vált ismertté, amelyek szerint I. Rákóczi Ferenc, sőt édesanyja, Báthory Zsófia is már 1675 végén Borsiban tartózkodott. Sípos Ferenc Rákóczi gyermekkoráról írott tanulmányában felfigyelt az ellentmondásra. Tanulmányának megjelenése után is gyűjtötte a témára vonatkozó adatokat, melyeket megosztva Mészáros Kálmánnal utóbbi írta a fentebb bőségesen idézett tanulmányt e témában.
A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának egyre bővülő adatbázisa igazolja, hogy I. Rákóczi Ferenc és Báthory Zsófia 1675 utolsó és 1676 első hónapjaiban Borsiban tartózkodott. Nyilvánvaló, hogy velük együtt Zrínyi Ilonának is itt kellett tartózkodni, erre azonban pozitív adat egyelőre nem került elő. Ezek az adatok egyértelművé teszik, hogy Borsit a család tudatosan választotta, s nem a felkelők elől menekülve, egy munkácsi utazást megszakítva tértek be oda, s a szülés nem „az átélt izgalmak” hatására kezdődött meg. Báthory Zsófia jelenléte azt bizonyítja, hogy nem azért eshetett a választás Borsira, mert mondjuk Zrínyi Ilona anyósának munkácsi otthonától távol akart volna szülni. A borsi megerősített kastély 1678. évi pusztulása előtt a Rákóczi-család kedvelt tartózkodási helyeinek egyike volt, sőt úgy véljük, hogy a XVII. század középső harmadában a fejedelmi család rezidenciái között előkelő helyen állt.
1684. Rákóczi Ferenc születésének dátumára utal a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött gyermekkori kép is, mely nyolc esztendős korában ábrázolja a fejedelmet! Felirata: Celsissimi Francisci Rakoczi E.P.T.R.P.H.D. et Sic. C. Filius Francisc. Aetat: Suae An 8 die 27 Marty 1684.
A rövidítések feloldása: Celsissimi Francisci Rákóczi Electus Princeps Transylvaniae, Partium Regni Hungariae Dominus et Siculorum Comes Filius Franciscus Aetatis suae ann. 8 die 27. Marty 1684. (Fotó: Váradi László)

Bővebben: Mészáros Kálmán: Miért éppen Borsi?… Széphalom 23. Sátoraljaújhely 2013. pp. 65-78.

Követve a több évtizedes hagyományokat ebben az évben is megemlékeztek a fejedelem születésnapjáról Borsiban. Ez volt az első születésnapi ünnepség a kastély felújítását követően, a Rákóczi Kastélyközpont szervezte. Az esemény társrendezője volt Borsi község önkormányzata, a II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás és a Teleki László Alapítvány.

A születésnapi rendezvények iránti érdeklődést jól mutatta, hogy a környékbeli települések, a Rákóczi hagyományokat ápoló szervezetek, önkormányzatok mellett zarándokvonat is érkezett Budapestről.

A rendezvény kezdetén az ünnepi felvonuláson többen történelmi viseletben vettek részt, a menetben élén a sárospataki kuruc lovas bandérium vonult.

A Rákóczi-kastély előtt felállított színpadon a történelmi eseményeket és a néptánchagyományokat bemutató ünnepi műsort láthattak a rendezvény résztvevői. Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára beszédében kiemelte II. Rákóczi Ferenc történelmi szerepét élő hagyományát.

A borsi kastély előtt álló II. Rákóczi Ferenc szobor az egyik legszebb alkotás a fejedelemről. A hivatalos programot az itt zajló koszorúzási ünnepség zárta. Sárospatakról a MNM Rákóczi Múzeuma, a Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat és a Wass Albert Kör helyzete el a megemlékezés virágait.

A rendezvény további részében lehetőség volt a kastély kiállításának megtekintésére. Az érdeklődők részt vehettek tárlatvezetésen, koncertet hallgathattak az épület előtt és a kastély udvarában. Utóbbi helyszínen a debreceni MH5 Bocskai István Lövészdandár Helyőrségi Zenekara játszott.

Tamás Edit

Fotók: Bogoly Zoltán

1703 márciusának közepén egy kora tavaszi napon jelentették a brezáni várban: a városkában messziről jött idegenek kérdezősködnek Rákóczi fejedelemről. Ő évtizedek múlva így emlékezett a találkozásra: „Mikor beszédemről rám ismertek, könnyező szemmel, örömtől zokogva lábam elé borulva, szakadozott beszéddel üdvözöltek.” Pap Mihály és Bige György, két elszegényedett nemes követként levelet hoztak Rákóczinak a tiszaháti felkelőktől. Kérték, álljon az élükre, az egész ország benne reménykedik.
A húsvét környéki újabb brezáni követjáráskor „A föld népe kész, csak legyen feje” tolmácsolták a tiszahátiak üzenetét. Ezután Rákóczi Magyarországra küldte egy emberét, aki nemcsak a közhangulatot, de a várak állapotát, a katonaság számát is felmérte.
Egy hónap múltán, mikor hazatért Rákóczi követe, nem egyedül érkezett. Vele jött a tiszaháti felkelők vezetője, Esze Tamás, egy tarpai sókereskedő jobbágy is. Személyes találkozásukon Esze arról beszélt, hogy a nép lelkes, de türelmetlen. Rákóczi személyes jelenlétére van szükség, vagy látható kézzelfogható bizonyság kell arról, hogy a felkelők mellett áll.
A 27 esztendős Rákóczi határozott: hazamegy és élére áll a fegyvert fogott népnek. 1703. május 6-án kibocsátotta a „Brezáni kiáltványt”-t amelyben fegyverbe szólította az ország nemes és nem nemes lakosságát a császári uralom ellen és zászlókat adott. Kinevezte Esze Tamást gyalogoshadai ezereskapitányává és megbízta a felkelés előkészítésével.
1703 tavaszán Brezánban két addig elszigetelt mozgalom talált egymásra: a főúri-nemesi rendi ellenállás és a népi kurucság mozgalma.
„Mert egyedül az én személyem volt az, amely az én házam, az én őseim tekintélyénél fogva az egyformán gondolkozók szándékait egyesíteni bírta és a külföld keresztyén uralkodóinak baráti támogatását kieszközölhette...” – emlékezett Rákóczi döntése körülményeire.

A Brezáni kiáltvány, más néven pátens névadó települése az egykori lengyelországi Brezna. Ma Ukrajnában található, Berezsani (Бережани) városa.

Kép: II. Rákóczi Ferenc 1703-ban
Ismeretlen mester XVIII. századi festménye után, XX. sz.-i másolat
Fotó: Váradi László

Történelmünk számos ismert, vagy akár szinte ismeretlen alakjának jelentősebb utazása benne van a köztudatban. Többük útinaplója kiadásra is került. II. Rákóczi Ferenc itáliai útjának említése jobbára kimarad az életét bemutató összefoglalásokból.   
Alig múlt 17 esztendős II. Rákóczi Ferenc, amikor 1693. április 5-én számos kísérővel, szolgával Itáliába indult. Álnéven, Borsteim báróként utazott.  
Vallomásaiban említi, hogy Velencében új látványosságot nyújtottak számára a tengerre épített büszke épületek, templomok, paloták. Ferrarán és Bolognán keresztül érkezett Firenzében, ahol négy hónapot töltött. A Salviattik palotájában kapott szállást. Az ő és a helyiek eltérő életmódját jól mutatja a Vallomásokból idézett mondata: „Az istentelenek csodálták állhatatosságomat, és a firenzei herceg egész társaságától és udvarától nagy távolságot tartó életmódomat sokan jámborságomnak tudták be, és valóban olyan voltam szemükben, mint egy bemeszelt síremlék.”
Innen már csak két fős kísérettel folytatta útját. Felkereste Pisát, Livornót, Genovát, Torinót, Milánót, Pármát, Modenát, Lorettót, a híres búcsújáróhelyet. Rómában meglátogatta XII. Ince pápát, akitől  ereklyéket kapott. Vallomásaiban ezekre méltatlannak nevezi magát, hiszen ezek a felkelések, a fogsága idején (midőn mindenéből kifosztották) elkerültek tőle.  A telet (négy hónapot) Rómában töltötte. Geometriai, történelmi és földrajzi tanulmányokat, vívó- és táncgyakorlatokat folytatott. A kertek kellemességében  gyönyörködött és felkereste a régiségeket.
1694-ben elején látogatott el Nápolyba. Itt hitetlen kíváncsisággal, kutatással próbálta megmagyarázni Keresztelő Szent János vérének csodáját. Lenyűgözte, de meg is mászta a Vezúv (egészen kráterének csúcsáig jutott fel) hegyének magassága.
Nápolyból visszafelé újra Róma, majd a velencei farsang ünnepségeinek megtekintése keretezte tíz hónapos útját.  

II. Rákóczi Ferenc a szatmári béke után 1711-ben az amnesztia helyett a száműzetést választotta. Amikor kitört a török–osztrák háború, a török szövetségben bízva 1717-ben elhagyta Franciaországot. A törökországi Rodostó lett életének utolsó állomása. „A bujdosásban is bujdosnunk kell” - írta Mikes Kelemen a Törökországi levelekben a száműzöttek rodostói helyzetéről. 1720-tól ennek a városnak az örmény negyedében élt a törökországi magyar emigráció: Sibrik Miklós, Zay András, Ilosvay János, Mikes Kelemen, néhány francia tiszt, a fejedelem udvari papja és orvosa, Bercsényi Miklós és felesége, Csáky Mihály, Esterházy Antal, Máriássy Ádám. A magyarok egykori lakóhelyét máig Magyarok utcájának nevezik. A Porta szerényen gondoskodott ellátásukról.

A napok egyhangúsága közepette Rákóczi szigorú rend szerint élt. Egész nap foglalatoskodott, mint valami mesterember az esztergapadnál, s ájtatossággal, írással töltötte idejét. Vallásos elmélkedésben keresett vigasztalást. Folytatta Grosboisban megkezdett Vallomásait, és befejezte Emlékiratait a szabadságharc történetéről.

Tamás Edit

A Szentháromság tiszteletére alapítandó kolostor gondolata II. Rákóczi Ferenc itáliai útja után, már  Bécsbe visszatérve fogalmazódott meg. Az általa annyira tisztelt rend főnökével itt tárgyalt és két pátert kapott a sárospataki várkápolna gondozására: P. Josephet a bécsi házfőnököt és a cseh bisztricai származású P. Adalbertet, aki Rákóczinak Neuhausban tanulótársa volt. A szerzetesek 1693. március 30-án indultak útnak Bécsből és fehérvasárnap után való hétfőn érkeztek Sárospatakra, hogy megismerjék a felajánlott ingatlanokat és egyéb feltételeket.

A vár melletti kolostoruk volt az első, ahol hazánkban megtelepedtek a trinitáriusok. A rend részére kiállított, 17 pontba foglalt alapító levelet jó fél év múltán 1694. január 1-én II. Rákóczi Ferenc és nővére, Julianna Borbála állították ki. Ebben a rendre ruházták a kolostor és a templom kiépítése céljából azt a kőépületet, amelyet Lorántffy Zsuzsanna építtetett. Az építkezés költségeit a két testvér azonos arányban megosztva magára vállalta.  
A szerzetesek megfelelő eltartásáról is a Rákóczi testvérek gondoskodnak alapítványuk szerint. Megállapodtak abban is, hogy II. Rákóczi Ferenc és utódai első és főpatrónusok, Julianna Borbála és utódai a kolostor örökös patrónusai.
A templom főkapujára és fejedelem magánkápolnájában csak a Rákóczi- és az Aspremont családok címerei kerülhetnek. A főoltár evangéliumi oldalán szék jár nekik s mind az a megtiszteltetés, kiváltság és szertartás, amik a patrónusokat megilleti. Magánkarzatot is kikötöttek maguk számára.
A Rákóczi-család temetkezése a nagyobbik kápolnában lesz, ide mást az ő engedélyük nélkül nem szabad temetni. A templom egyéb részeiben joguk van a szerzeteseknek másoknak sírhelyet adni. A vasárnapi konventmisét a patrónus család élő és elholt tagjaiért kell felajánlani.  
1735-ben a törökországi Rodostóban halt meg II. Rákóczi Ferenc, Isztambulban temették el. Hamvait 1906-ban hozták haza. Lehetséges temetési helyeként Kassa és Munkács mellett felmerült Sárospatak is. Az 1694-es, a trinitáriusokat Sárospatakra telepítő alapítólevélben leírt szándék azonban nem merült fel II. Rákóczi Ferenc végső nyughelyének kiválasztásakor. Kassán a Szent Erzsébet székesegyházban temették el.
Az épület - melyben II. Rákóczi Ferenc családja temetkezési helyét megnevezte 1694-ben – ma is áll, az MNM Rákóczi Múzeuma része. A borostyánnál részben befutott egykori kolostor külső megjelenése emlékeztet 400 esztendős múltjára. A méltóságteljes külső azonban titkokat is őriz, aminek feltárása nem kevés feladatot ad a mai utódoknak.
A sorozat folytatódik. Legközelebb II. Rákóczi Ferenc Sárospatakon eltemetett fiáról olvashatnak.

II.Rákóczi Ferenc és Hesseni Sarolta Amália 1694 szeptemberében kötöttek házasságot. A férj 18 és fél éves, a feleség 3 évvel fiatalabb volt. Mire megszületett első gyermekük, Rákóczi már betöltötte a 20. életévét. A Rákóczi-ház örököse 1696. május 28-án született Kistapolcsányban. A kisfiú a Lipót György Lajos neveket kapta. Keresztapja Lipót császár, Badeni Lajos őrgróf és Aspremont altábornagy lett.

Rákóczi Vallomásaiban azt írta, hogy a kisgyermek 3 éves korától 1 évig volt súlyos beteg. Kisfiával egy időben Sarolta Amália is súlyos betegséggel küzdött Bécsben, még az utolsó kenetet is felvette, ahol mellette volt apja és férje is.

A történeti munkák korábban 1700 első hónapjaira tették Rákóczi elsőszülött fiának halálát. Gyulai Éva kutatásai azonban pontosították a halál időpontját és a temetés helyét: A jezsuiták pataki Diariumába 1699 Kisasszony napja után egy hónappal az alábbi bejegyzést tették a páterek: „Október 6. kedd este 8 óra körül hozták el Sárosról a magasságos fejedelem fiának testét, akit az eperjesi superior atya kísért. A testet a külvárosban tették le, s a (sárospataki) Páter Superior palástba öltözve ment elé, mellette volt Páter Laur, a tisztelendő tokaji plébános, a tisztelendő tolcsvai plébános, végül a tisztelendő liszkai plébános. Miután beszállították a testet a templomba, Páter Landovich tartotta a prédikációt, ennek végeztével a halottat a fejedelmek kriptájába tették le.”

A kis Lipótot a híres lőcsei orvos, Spillenberger Sámuel gyógykezelte. Halálának időpontját szeptember végére, második felére tehetjük. Lőcséről előbb a közeli nagysárosi kastélyba vitték, majd az eperjesi jezsuita rendház superiorja kísérte a halottas kocsit Sárospatakra. A temetés elő volt készítve, a környékbéli plébánosok a jezsuitákkal együtt várták a halottas menetet.

A regénybe illő október éjjeli temetés, amelyen csak papi személyek, négy vagy öt jezsuita és három hegyaljai plébános vett részt, több kérdést is felvet. Az egyik a temetés helyszíne, hiszen Lőcséhez, Eperjeshez sokkal közelebb volt a Rákócziak által emelt kassai jezsuita templom, amelyben I. Rákóczi Ferenc, a kisfiú nagyapja és Báthory Zsófia, a dédanyja is pihent.

A szülők mégis távolabbra küldték a halottat, a protestáns ősök, II. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna mellé. Ez a döntés jelzi Sárospatak és a pataki jezsuiták jelentőségét. Az itten jezsuiták a család valódi bizalmasainak számítottak, a szülők itt voltak a halottakhoz kapcsolódó kongregáció tagjai.

A fejedelmi család legkisebb tagját kísérő eperjesi jezsuita superior bizonyítéka annak, hogy II. Rákóczi Ferenc folytatta szüleinek gyakorlatát, s a jezsuitákat, mint a Rákóczi-ház „házi pátereit” tekintette és „alkalmazta” családi kegyességében és reprezentációjában.

A sárospataki temetés magyarázata az az erős kötelék is, amely II. Rákóczi Ferencet a Vártemplomhoz, a várhoz és uradalomhoz, az egykori fejedelmi székhelyhez kötötte. Fontos érv szólhatott amellett is, hogy Kassával (és Eperjessel) ellentétben Sárospatak földesura és kegyura Rákóczi volt, s csak itt temethette el saját birtokán kisfiát, a szabad királyi városokban, még ha palotája, alapítványa, temploma volt is, nem élhetett szabadon patronátusi jogával.

A kis Rákóczi Lipót sírba helyezése igazolja, hogy a XVII. század legvégén a Vártemplom kriptája alkalmas volt temetésre. A jezsuiták egyébként éppen ebben az évben készítettek új kriptát a kórus előtt maguknak, miután a templom hátsó részét újrakövezték. A jezsuiták nem említik, hogy megvolt-e még a protestáns fejedelmi ősök, Lorántffy Zsuzsanna és  II. Rákóczi György sírhelye. 

Bővebben: Gyulai Éva: Rákóczi és a sárospataki jezsuiták. In: II. Rákóczi Ferenc az államférfi. A Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei 53. Sárospatak, 2008. pp. 294-345.

Kép: Gyermekkoporsó a sárospataki vártemplomból

Fotó: Gombos Levente

Az ifjú II. Rákóczi Ferenc figyelme egyre inkább a közügyek felé fordult. „Bercsényi nem kis csodálkozással, de annál jobban megvigasztalódva vette észre, hogy a német ruhám alatt igaz magyar hazafiúi szív dobog.” - olvashatjuk Vallomásaiban.

A Habsburg berendezkedéssel elégedetlen nemesség a karlócai békét követően szervezkedésbe kezdett. Rákóczi személye származása és külpolitikai szempontból fontos: „Nevezetesen csak az én személyem volt az, amely családomnak és őseim tekintélyénél fogva összefoghatta az egymás között egyenlőknek elgondolásait és biztosíthatta a külföldi keresztény uralkodók barátságát is.”

Az országos elégedetlenséget a külföld is észrevette. A Habsburgok fő ellensége Franciaország volt.

Rákóczi és Bercsényi elhatározták, hogy közvetlenül fordulnak a francia udvarhoz egy Francois Josehp Longueval nevű lotharingiai származású kapitány segítségével. Rákóczi kedvelte, megbízott benne, 1698-től gyakran megfordult udvarában.

Rákóczi 1700. november 1-én írt levelet a francia királynak és a hadügyminiszternek. Ebben a fejedelem őseinek Franciaországgal kötött szerződésére hivatkozva kérte a király segítségét és védelmét a maga és hazája számára. Hagsúlyozta: „az egység épp oly erős közöttünk, mint amilyen az általános az elégedetlenség, hogy a vallási viszályok és az egyes családok különböző érdekellentétei, amelyek mindig olyan végzetesek voltak a nemzet terveire, most teljesen elcsendesedtek vagy rendeződtek, és a három rendnek, valamint a három vallásnak csak az a célja, hogy egyöntetűen a közjót szolgálja.”

Longueval szóbeli megbízatása úgy szólt, hogy közölje: a magyarok készek a felkelésre. A király hatalmát illetően ugyanazt a rendet és politikát akarják bevezetni, mint Lengyelországban.

Longueval december 1-én ért Párizsba, ahol fogadta Barbezieux hadügyminiszter. Tárgyalásairól 1701 januárjában tájékoztatta Rákóczit, aki februrában a Sáros megyei közgyűlésen főemberekkel tárgyalt, majd Undvárra utazott, ahol Bercsényivel beszélte meg a híreket.

Rákóczi február 11-én újabb levelet írt XIV. Lajosnak, melyben jelezte, hogy a kért, három rend felhatalmazását nem tudja még küldeni. Szóbeli üzenetében már katonai terveit részletezte: Munkácsot s a kelet-magyarországi várakat kívánta elfoglalni, majd Kassa és a Tisza irányában törne előre.

Longueval már az első levél kézhezvétele után jelentést tett a bécsi udvarnak Rákóczi terveiről. A második küldetés alkalmával színleg Linzben letartóztatták. Rákóczihoz is eljutott ennek híre. Szökést tervez, de végül a sárosi kastélyban maradt. Itt tartóztatták le 1701. április 18-án. Letartóztatták Szirmay Istvánt, Vay Ádámot, Vay Lászlót, Vay Mihályt, Sándor Gáspárt (Thököly egykori diplomatáját, 1696-ban tért haza amnesztiával) is. Bercsényi Miklósnak sikerült az elfogatási parancs elől Lengyelországba menekülnie.

A szervezkedés a felső-magyarországi nemesség egy szűk rétegét érintette, nem jutott túl a tanácskozásokon. Nem volt veszélyes Bécs számára, mégis leszámolásra készültek Rákóczival, az egész nemesi ellenzékkel s ezért ragadták meg a kedvező alkalmat.

Június 20-án kezdődött Rákóczi és elfogott társai kihallgatása Bécsújhelyben. A hűtlenséggel vádoltak ügyében I. Lipót különbíróságot nevezett ki, tagjai között nem volt magyar.. A per a német birodalm törvébnyek szerint folyt. Október 15-én az ügyész megállapítva a hűtlenség elkövetését, fej- és jószágvesztést kért Rákóczi perében.

November 8-án felesége és Gottfried Lehmann kapitány segítségével II. Rákóczi Ferenc megszökött a bécsújhelyi börtönből, Lengyelországba menekült.

Tamás Edit

Minden év március utolsó vasárnapján ezrek zarándokolnak Borsiba, tisztelegve II. Rákóczi Ferenc emléke előtt. Több évtizede immár, hogy a születésnaphoz legközelebbi vasárnap ünnep a szülőfaluban. A szülőház sarokbástyájánál a XIX. század végén leplezték le azt a márvány-bronz táblát, amelyet „Egyes hű hazafiak és törvényhatóságok áldozatkészségéből emelték a sátoralja-ujhelyi turisták 1881. évben”. A tábla ma is megvan, az udvarban látható. A kastély előtt 1969 óta áll II. Rákóczi Ferenc mellszobra. 1906-ban II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai kassai újratemetése után határoztak úgy a magyar mozdonyvezetők, hogy szobrot emelnek a fejedelemnek. Mayer Ede szobrászművész alkotását 1907-ben Zólyomban állították fel. A Csehszlovák Köztársaság idején, mint oly sok magyar vonatkozású szobrot, ezt is eltávolították. Sikerült azonban megmenteni a pusztulástól. 1943-tól 1967-ig Balassa Géza rejtegette. Előbb a füleki múzeum udvarára került, majd 1969-ben megtalálta méltó helyét Borsiban. 2013 nyarán vandál módon ledöntötték, és feldarabolták. Hatalmas összefogás jött létre a szobor megmentésért. A budapesti Képzőművészeti Egyetem Szobrászati Tanszéke állította helyre II. Rákóczi Ferenc sokak által legszebbnek tartott ábrázolását. A kastély megmentése és felújítása Szlovákia és Magyarország műemlékvédő szervezeteinek együttműködésében 1998-ban kezdődött el. A munkálatok a 2000-es évek elején pénzügyi források hiánya miatt megszakadtak. A várkastély felújításának Áder János magyar és Ivan Gašparovič szlovák köztársasági elnök 2013-ban történt találkozója adott újabb lendületet, amikor a felek megerősítették, hogy a két ország együttműködik az épület felújításában.2018-ban kezdődtek el a kastély jelenleg is zajló helyreállítási munkálatai Magyarország kormánya támogatásából. A Teleki László Alapítvány és a borsi önkormányzat által közösen létrehozott, a beruházást lebonyolító nonprofit szervezet immár a második ütem megvalósításán dolgozik. Az épület jelenleg még nem látogatható, de megszépült külseje már jelzi, hogy sokak reménye válik valóra a nem távoli jövőben. A 2020-as születésnap sok szempontból nem mindennapi. (1993-tól ez az első születésnap, amikor nem hajtok fejet Borsiban.) Sokunk nevében kívánom, hogy a következő év tavasza ne csak a fejedelem 345. születésnapját, hanem szülőháza újjászületését is hozza el számunkra! A megújult Borsi legyen méltó II. Rákóczi Ferenc történelmi örökségéhez!

Tamás Edit