Akit XII. Ince pápa is fogadott – II. Rákóczi Ferenc Itáliában

Történelmünk számos ismert, vagy akár szinte ismeretlen alakjának jelentősebb utazása benne van a köztudatban. Többük útinaplója kiadásra is került. II. Rákóczi Ferenc itáliai útjának említése jobbára kimarad az életét bemutató összefoglalásokból.   
Alig múlt 17 esztendős II. Rákóczi Ferenc, amikor 1693. április 5-én számos kísérővel, szolgával Itáliába indult. Álnéven, Borsteim báróként utazott.  
Vallomásaiban említi, hogy Velencében új látványosságot nyújtottak számára a tengerre épített büszke épületek, templomok, paloták. Ferrarán és Bolognán keresztül érkezett Firenzében, ahol négy hónapot töltött. A Salviattik palotájában kapott szállást. Az ő és a helyiek eltérő életmódját jól mutatja a Vallomásokból idézett mondata: „Az istentelenek csodálták állhatatosságomat, és a firenzei herceg egész társaságától és udvarától nagy távolságot tartó életmódomat sokan jámborságomnak tudták be, és valóban olyan voltam szemükben, mint egy bemeszelt síremlék.”
Innen már csak két fős kísérettel folytatta útját. Felkereste Pisát, Livornót, Genovát, Torinót, Milánót, Pármát, Modenát, Lorettót, a híres búcsújáróhelyet. Rómában meglátogatta XII. Ince pápát, akitől  ereklyéket kapott. Vallomásaiban ezekre méltatlannak nevezi magát, hiszen ezek a felkelések, a fogsága idején (midőn mindenéből kifosztották) elkerültek tőle.  A telet (négy hónapot) Rómában töltötte. Geometriai, történelmi és földrajzi tanulmányokat, vívó- és táncgyakorlatokat folytatott. A kertek kellemességében  gyönyörködött és felkereste a régiségeket.
1694-ben elején látogatott el Nápolyba. Itt hitetlen kíváncsisággal, kutatással próbálta megmagyarázni Keresztelő Szent János vérének csodáját. Lenyűgözte, de meg is mászta a Vezúv (egészen kráterének csúcsáig jutott fel) hegyének magassága.
Nápolyból visszafelé újra Róma, majd a velencei farsang ünnepségeinek megtekintése keretezte tíz hónapos útját.