100 évvel ezelőtt született Zugor Sándor (1923-2002) festőművész

Zugor Sándor festőművész a mai Bosznia-Hercegovinában található Bosznabrodon született 1923. február 7-én. Családja, egy évvel születése után Székesfehérvárra költözött apja szüleihez.
Gimnáziumi tanulmányai alatt véglegesen elkötelezte magát a művészet iránt, magántanítványként járt Aba-Novák Vilmoshoz, majd Szőnyi Istvánhoz. Érettségi után a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi tanítványa, grafikára Varga Nándor Lajos oktatta.
A főiskola után, 1947-ben Rómában volt ösztöndíjas, Bíró Antal, Böhm Lipót és Reigl Judit hallgatótársaival együtt. 1948-ban visszatért Budapestre. 1953-tól dolgozott a sárospataki művésztelepen.
1956-ban feleségével együtt elhagyta Magyarországot. Rövid bécsi és clevelandi tartózkodás után New Yorkban telepedtek le. 1962-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. 1968-tól kezdve rendszeresen hazalátogatott. 2002. februárjában hunyt el New Yorkban.
2001-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumának ajándékozott festményei és grafikái a sárospataki Alkotó Otthonban készültek 1955-ben. Ez az anyag kiegészült az Amerikai Egyesült Államokban festett olaj és akril képekkel, amelyek második felesége és testvére nagyvonalú ajándékaként gazdagítják a MNM Rákóczi Múzeuma Képzőművészeti Gyűjteményét.
Életútját és munkásságát részletesen Vámosi Katalin: Zugor Sándor (1923-2002) – A színek bűvöletében Budapesten, Rómában, Sárospatakon és New Yorkban című kötetében mutatta be, mely a Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei sorozat részeként jelent meg 2008-ban.
Ebben a kiadványban olvasható Zugor Sándor vallomása:
„Nincsenek művészeti elveim, szabályaim, formuláim, metódusaim. Csak mint a madár repülök, ahogy a szél engedi. Egyszerűen nyitott kapu vagy ablak vagyok. Igyekszem a pillanatonként feltűnő kockázatot befogadni; a sarjadó érzelmeket, vágyakat dédelgetni és képekké varázsolni. Nem szégyellem, ha gondolataim nem földrengetően eredetiek, vagy ha olyan érzés feszít belül, hogy sírni kívánok. Lényegében ember vagyok, mint bárki más, csak én mániákusan figyelem az eget, a színeket és hipnotikus állapotba esek, ha zenét hallgatok.”

Kép: Sárospatak
         Olaj, papír
         Zugor Sándor 1954
Fotó: Váradi László