Ötven évvel ezelőtt, elsőként adományozták a Sárospatak Díszpolgára címet Béres Ferencnek

 Béres Ferenc énekművész sokszor megfordult a pataki Rákóczi-vár falai között. 1969-ben filmforgatás közben, a Vörös-torony tetején megörökített pillanatot Fotótárunk őrzi. A képet Janó Ákos készítette.

 Béres Ferenc 1922. december 3-án, az abaúji kis faluban Gagybátorban született, szerény jövedelmű, népes családban. Szüleitől örökölte jó énekhangját. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte el, képességei már ekkor megmutatkoztak. 1934 őszén a pataki Kollégium és Béres Ferenc egy életre egymásra találtak. Azokban az években bontakozott ki a falukutató mozgalom és indult tehetséggondozás, tárt karokkal várták a tehetséges ifjakat. Kivételesen szép énekhangjára Szabó Ernő énektanár azonnal felfigyelt és külön foglalkozott vele. 1938-ban az érettségi évében, az évzáró ünnepségen népdalokat énekelt, nagy sikerrel.

Családja anyagi körülményeinek alakulása arra késztette, hogy tanulmányait a mielőbbi kereső foglalkozásra képesítő technikumban folytassa. Miskolcon Fa- és fémipari technikus végzettséget szerzett.  Amikor lehetősége nyílt élethivatása megválasztására, pataki indíttatásra, már a Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténet-néprajz szakát választotta. 1945 szeptemberében költözött Budapestre és az akkor alakult Petőfi-kollégiumban lakott. Beilleszkedett a népi kollégisták életébe, otthonra talált és megalapította   a Népi Együttesek Művészeti Kollégiumát.  A Honvéd Együttes első csoportja – amely később a Magyar Néphadsereg művészegyüttese – 1948. október 1-jével kezdte meg működését. Béres Ferenc az alapító, énekes és népi hangszeres szólistája lett az együttesnek. Haláláig az Országos Filharmónia magánénekese. Elismert tehetsége előtt megnyílt a világ. Az évek során a magyar népdalkinccsel és egyházi zeneanyaggal bejárta Európa szinte minden országát. Sikert sikerre halmozott Amerikában, Ausztráliában, Japánban. Az énekművész hosszú pályáján több, mint tízezer hangversenyt adott, nagyon sok jótékony célú előadása volt. 1960-ban kötött házasságot Simig Erzsébettel. Házasságukból három fiú született: Ferenc (1960), Gábor (1962), Bálint (1967).

      „Béres Ferenc haláláig olthatatlan szeretetet és hálát érzett Sárospatak iránt” – nyilatkozta a művész felesége. Egyháztörténeti gyűjteményét a Sárospataki Nagykönyvtárnak adományozta. Lobbizott Patakért a városi rang visszaszerzése érdekében. E téren szerzett érdemei elismeréseként 1970-ben választották meg a város első díszpolgárává.

1968-ban értékes képzőművészeti magángyűjteményével hozzájárult a Sárospataki Képtár alapításához. „Meggyőződésem, hogy kezdeményezésem csupán az első gesztust jelenti és hasonló adományokból a Sárospataki Galéria belátható időn belül a közművelődésünk jeles intézménye lesz” – nyilatkozta az adományozó okiratban. A gyűjteményt a Rákóczi-várban helyezték el. Az akkori múzeumigazgató, Dr. Janó Ákos munkájának is köszönhető, hogy a   Galéria a Rákóczi Múzeum oltalmában az ország egyik legjelentősebb vidéki képtárává fejlődött.  A gyűjteményt elsősorban azok a festőművészek, szobrászok, grafikusok gyarapították, akik dolgoztak a Sárospataki Alkotó Otthonban, vagy egykor pataki diákok voltak. A nagymértékű műtárgygyarapodás indokolta, hogy önálló intézményt hozzanak létre bemutatásukra. A Sárospataki Képtár 1983-ban költözött jelenlegi helyére.

Az állam – többek között – a Liszt Ferenc-díj I. fokozatát, a Kiváló-és Érdemes Művész címet, a Magyar Köztársaság Tisztikeresztje kitüntetést adományozta művészetének elismeréseként.

Béres Ferenc 1996. július 6-án Budapesten halt meg. Halálának tizedik évfordulóján, Sárospatakon az Iskolakertben avatták fel a művész mellszobrát.

     Befejezésként Keresztury Dezső sokat idézett hatsorosa, melyet Béres Ferenchez írt:

"Ki a világot dallal járja,

  nem törődött, élt hiába,

  ha nyomát a szél befújja,

  hű szívekben éled újra

  ne búcsúzz: úgyis itt leszel,

  dalodra a világ felel. "

 Bővebben a témában:

              Pályám rövid története, Béres Ferenc, A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, 2006.

              Béres Ferenc dalénekes emlékezete, Tukacs Béla, Zempléni Múzsa, 2005/ 4.

              Egy életmű-kiállítás megújulása Sárospatakon, Sipos Tünde, MúzeumCafé, 2017/57.

Vitányi Ildikó

Zugor Sándor festőművész a mai Bosznia-Hercegovinában található Bosznabrodon született 1923. február 7-én. Családja, egy évvel születése után Székesfehérvárra költözött apja szüleihez.
Gimnáziumi tanulmányai alatt véglegesen elkötelezte magát a művészet iránt, magántanítványként járt Aba-Novák Vilmoshoz, majd Szőnyi Istvánhoz. Érettségi után a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi tanítványa, grafikára Varga Nándor Lajos oktatta.
A főiskola után, 1947-ben Rómában volt ösztöndíjas, Bíró Antal, Böhm Lipót és Reigl Judit hallgatótársaival együtt. 1948-ban visszatért Budapestre. 1953-tól dolgozott a sárospataki művésztelepen.
1956-ban feleségével együtt elhagyta Magyarországot. Rövid bécsi és clevelandi tartózkodás után New Yorkban telepedtek le. 1962-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. 1968-tól kezdve rendszeresen hazalátogatott. 2002. februárjában hunyt el New Yorkban.
2001-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumának ajándékozott festményei és grafikái a sárospataki Alkotó Otthonban készültek 1955-ben. Ez az anyag kiegészült az Amerikai Egyesült Államokban festett olaj és akril képekkel, amelyek második felesége és testvére nagyvonalú ajándékaként gazdagítják a MNM Rákóczi Múzeuma Képzőművészeti Gyűjteményét.
Életútját és munkásságát részletesen Vámosi Katalin: Zugor Sándor (1923-2002) – A színek bűvöletében Budapesten, Rómában, Sárospatakon és New Yorkban című kötetében mutatta be, mely a Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei sorozat részeként jelent meg 2008-ban.
Ebben a kiadványban olvasható Zugor Sándor vallomása:
„Nincsenek művészeti elveim, szabályaim, formuláim, metódusaim. Csak mint a madár repülök, ahogy a szél engedi. Egyszerűen nyitott kapu vagy ablak vagyok. Igyekszem a pillanatonként feltűnő kockázatot befogadni; a sarjadó érzelmeket, vágyakat dédelgetni és képekké varázsolni. Nem szégyellem, ha gondolataim nem földrengetően eredetiek, vagy ha olyan érzés feszít belül, hogy sírni kívánok. Lényegében ember vagyok, mint bárki más, csak én mániákusan figyelem az eget, a színeket és hipnotikus állapotba esek, ha zenét hallgatok.”

Kép: Sárospatak
         Olaj, papír
         Zugor Sándor 1954
Fotó: Váradi László

1995-ben, a MNM Rákóczi Múzeumában alakult meg a Bodrogközi Művelődési Egyesület,  működési területe az Alsó- és a Felső-Bodrogköz. Sárospatak és Királyhelmec kiemelt szerepet játszott az elmúlt 20 esztendőben a működés, a tudományszervezés és a kulturális kapcsolatok építése terén. Számtalan kutatás, konferencia, előadás lehetőségét teremtette meg az Egyesület tagtársainak, s adta ki írásaikat. A MNM Rákóczi Múzeuma és a Bodrogközi Művelődési Egyesület közösen indította útjára a „Zemplén népessége, települései” konferencia sorozatot 1998-ban. Az Egyesület tagsága jelentős szerepet vállalt a 2008-ban megjelent „Bodrogköz” tájmonográfia szakmai megvalósításában, az ezt előkészítő konferenciák szervezésében.
Az Egyesület alapító elnöke Balassa Iván néprajztudós, MNM Rákóczi Múzeuma egykori igazgatója volt. 1995-96-ban 68-an léptek soraiba. Az alapítók között említhetjük Bakó Ferencet, Bodnár Lajost (Nagykapos), Bogoly Jánost (Királyhelmec), Czinke Ferencet, Dobos Lászlót (Pozsony), Hőgye Istvánt, Ködöböcz Józsefet, Nagy Gézát, Szabadfalvi Józsefet, Tuba Zoltánt. Mindannyian vidékünk kutatói, tudományáguk kiváló művelői voltak. Róluk és területünk közelmúltban elhunyt tagjairól is megemlékeztek 2015. szeptember 23-án Sárazsadányban, a MNM Rákóczi Múzeuma Néprajzi Kiállítóhelyén, az Egyesület tisztújító közgyűlésén.
A Bodrogközi Művelődési Egyesület - ma 56 fős tagsága - kiemelt feladatának tekinti a terület kutatását, a határon átívelő szakmai, kulturális kapcsolatok építését, fenntartását. Ezen dolgoznak magyarországi és szlovákiai tagjai, tudományáguk kiváló szakemberei, a Bodrogközből, a múzeumokból, a felsőoktatás, a műemlékvédelem területéről.

Bodrogköz határon átnyúló földrajzi fekvése által szervezetében is visszatükrözi kettősségét. Magyarországi és szlovákiai elnök, Dr. Bodó Sándor és Kristina Markusova (Kassa) áll az Egyesület élén. Ügyvezető elnöke Jósvainé dr. Dankó Katalin, alelnökei Dr. Frisnyák Sándor és Alexander Balega (Kassa), titkárai Dr. Tamás Edit és Pásztor István (Királyhelmec). A szakmai munkát a tudományágak szerint szerveződő szakosztályok irányítják, élükön a szakosztályelnökkel: Dr. Kókai Sándor a természettudományi, Dr. Valter Ilona a régészeti és örökségvédelmi, Fehér József a helytörténeti és nyelvi-nyelvjárási, Leskó Andrea néprajzi, Kuzsmiczki Eszter közművelődési területen. Utóbbi szakosztály a Rákóczi Múzeum Baráti Köre feladatkörét látja el.
Az Egyesület most lezajlott közgyűlésén sokoldalú munka folyt. Alapszabályt módosítottunk. Tagtársunk, Dr. Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő az előttünk álló pályázati lehetőségről tájékoztatta a résztvevőket. Áttekintettük a közelmúltban végzett munkát és felvázoltuk az következő évek feladatait. 2015-ben a MNM Rákóczi Múzeumával közösen szervezve kerül sorra a Zemplén népessége, települései konferencia idei tanácskozása, a gazdaságtörténet témakörében.  2015-16 kutatásai sorából kiemelkedik a Bodrogszerdahely monográfia elkészítése.
Készülünk 2017-re, alapító elnökünk, Balassa Iván születésének 100. évfordulójára. Konferenciát szervezünk, kötet megjelentetését tervezzük. S évente átadjuk a 2006-ban alapított Balassa Iván Emlékérmet, mely őrzi a kiváló néprajztudós, Bodrogköz kutató nevét, elismeri a ma szakembereinek munkáját, s kifejezi közösségünk megbecsülését.

Tamás Edit

Több mint két évtizedes hagyománya a magyarországi ruszinságnak a Sárospatakon rendezett Rákóczi ünnepség. A pandémia miatt márciusban, II. Rákóczi Ferenc születésnapján nem lehetett megszervezni a szokásos találkozót.  Az ünnepség dátuma így átkerült 2021. július 24-ére. Erre a napra hívta a magyarországi ruszin nemzetiségi önkormányzatok tagjait, képviselőit a Magyarországi Ruszinok/Rutének Országos Szövetsége, az Országos Ruszin Önkormányzat, a BAZ Megyei Területi Ruszin Önkormányzat, a Sárospataki Ruszin Önkormányzat Képviselő-testülete és a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma. A Nagyságos Fejedelem emlékére és Romzsa Tódor munkácsi püspök-vértanú boldoggá avatásának 20. évfordulója tiszteletére rendezett megemlékezés 10 órakor kezdődött ünnepi Szent Liturgiával a sárospataki Szent Péter és Szent Pál apostol fejedelmekről elnevezett görögkatolikus templomban. Fél 12-kor a Fejedelem szobránál a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma kertjében folytatódott a program.

Kramarenkó Viktor az ORÖ elnöke megnyitó beszédében felidézte az Országos Önkormányzat közelmúltbeli eseményeit és köszöntötte azokat, akik szervezetükhöz kapcsolódnak és elismeréseket vehettek át 2021-ben. Szónoczky János Mihály atya, a Magyarországi Ruszinok/Ruténok Országos Szövetsége elnökhelyettese Magyar Arany érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést kapott Áder János köztársasági elnöktől.  A Kozsnyánszky János vezette Magyarországi Ruszinok/Ruténok Országos Szövetsége részére Magyarország Miniszterelnöke, Orbán Viktor a „Nemzetiségekért Díj” kitüntetést adományozta. Az Országos Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat Hodinka Antal díját Dr.  Tamás Edit kapta 2021-ben. Kramarenkó Viktor reményét fejezte ki, hogy a jövőre már a megszokott márciusi időpontban és 4-500 fős érdeklődéssel rendezhetik meg szerveztük Rákóczi ünnepségét.

Dr. Tamás Edit ünnepi megemlékezésében felidézte a gens fidelissima, a leghűségesebb népként említett ruszinság kapcsolódását II. Rákóczi Ferenchez és a szabadságharc eseményeihez. Köszönetét fejezte ki, hogy a ruszinság települési önkormányzatai évről-évre kiemelkedő eseményüknek tekintik a várkerti Rákóczi programot. Ezzel is biztosítva a Rákóczi hagyományápolás folytonosságát, generációról generációra örökítve át a történelmi események, személyek tiszteletének tovább élését. Dr. Tamás Edit külön köszöntötte az ünnepségen a borsi II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás képviselőit. Megköszönte Kramarenkó Viktornak az Országos Önkormányzat figyelmét és Kozsnyánszky Jánosnak több mint két évtizedes fáradhatatlan munkáját, melynek eredményeként évről -évre létrejöhet ez a megemlékezést.

A program második felében a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és a Sárospataki Alapfokú Művészeti Iskola diákjainak ünnepi műsorának tapsolhattak jelenlévők. Ady Endre verse és a ruszin táncok keretezték a rendkívül látványos, színvonalas előadásukat. Kozsnyányszky János zárszavával fejeződött be a megemlékezés a várkertben. A résztvevők ezután megtekintették a Múzeum új időszaki kiállítását, Urbán József Pál fegyvergyűjteményét.

Dr. Tamás Edit

Fotók: Gombos Levente

Mit jelent Bodó Sándornak a Magyar Néprajzi Néprajzi Társaság elnökének Sárospatak és a Rákócziak öröksége?
Az MNM  Rákóczi Múzeuma számára 2016-ban foglalta össze gondolatait:
 
Magyarország (s persze a világ) minden középiskolája teljes joggal törekszik arra, hogy az „alma mater” elveihez, eredményességhez, hagyományaihoz hűséges tanítványokat bocsásson szárnyra. Napjaink makrovilágában vannak kiemelkedő nevelő intézmények, melyek között mindenképpen előkelő helye van a pataki kollégiumnak. 1531-es alapítási idején, s a következő kétszáz évben minden bizonnyal azon kevesek közé tartozott, amelyeknek diáklétszáma mindenképp’ az elsők közé emelte. Rangot adott a professzori kar legendás felkészültsége, a diáksereg szorgalma és öntudatossága. A kemény öntudat, jogaiknak mindenkivel szembeni védelme erős tartást és leleményességet eredményezett századokon át. Világosan mutat rá Dienes Dénes egyik írásában a pataki diákok 1667-es lázadására, amellyel privilégiumaik megvédése érdekében igen keményen léptek fel. Üzenetük szerint „a scholából ha ki kell mennünk, olyat cselekszünk, hogy Magyarországnak a füle megcsendül bele”. A hagyományok védelmében megnyilvánuló szilárd testületi szellem „pataki öntudattá” érett, ami csak megerősödött az ősi fészekbe visszatérés reménye által a kollégium 17. század végi három évtizedes bujdosása idején. 
Igen, mély történelmi gyökere van a pataki diákok öntudatának és emberi tartásának.
A Rákóczi család, különösen I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna a pataki oskola fejedelmi pártfogója volt. A kollégium első fénykorát épp Lorántffy Zsuzsanna támogatásával élte. A pataki várnak pedig a Rákócziak szabadságküzdelmei során végig jelentős szerep jutott, amely kihatott a kollégium mindennapjaira is. A vár mai állapota és tárlatai pedig híven hirdetik az erős város hajdani fénykorát.
Pataki diákká lenni napjaink körülményei között nem csupán előnyt jelent, hanem felelősséget is. Erre kötelez a város szellemi központ szerepe, a pataki vár egykori és mai virágkora, az az alkotásra-társadalmi jobbításra ösztönző levegő, amelyet egykor Kossuth, Fáy András, Erdélyi János vagy Móricz Zsigmond szívott magába.
Dr. Bodó Sándor
a Magyar Néprajzi Társaság elnöke


https://nullahategy.hu/elhunyt-bodo-sandor-etnografus-muzeologus/

2021. szeptember 8-án rendhagyó témával várta a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma az érdeklődőket. Az ismeretterjesztő előadáson bizony jócskán tekertünk egy lendületeset a történelem időgépén, mikor nemhogy nem az elmúlt ezer évből, de még csak nem is az elmúlt egymillió évből hoztuk a témát, hanem visszarepültünk több mint kétszázmillió évet a Föld történetébe. Ekkor még se híre, se hamva nem volt a reneszánsz konyhának, mely helyet adott a „Dinoszauruszok a nagyvilágban és a Kárpát-medencében” című előadásnak. A színes és érdekfeszítő prezentációt Dr. Főzy István paleontológus tartotta, aki a Magyar Természettudományi Múzeumból jött el az előadás kedvéért a sárospataki Rákóczi-várba. A hallgató közönség a megszokottnál is színesebb összetételű volt: gyermekektől egészen az idősebb korosztályig. Az előadás végén nem csak értékes gondolatokkal gazdagodhattak a hallgatók, egy kis pénz is ütötte markukat! Ugye milyen szokatlan? Az előadó ugyanis „Szent László pénzét” osztogatta közönségének. Megnyugtatásul közölnénk mindenkivel (még mielőtt a NAV élénk érdeklődésbe kezdene, hogy mégis milyen pénzt osztogatunk mi ily serényen), Szent László pénze nem más, mint a 40–50 millió éves, óriási eukarióta egysejtűek megkövesedett maradványa. A kedves kis kövület valóban meglehetősen hasonlít a régi, erősen oxidálódott pénzérmékhez, de jobban szemügyre véve, azért láthatóak a meghatározó különbségek.
Nagyon jó hangulatú, élménydús és színvonalas előadásban részesülhetett mindenki, aki megjelenésével megtisztelte az előadót. Reméljük, hasonló folytatásban lehet majd még részünk az esztendő során.

„Ne csak együnk, igyunk is…” címmel tartott nagysikerü előadást Leskó Andrea néprajzos muzeológus november 21-én. A néprajzi hagyományban Márton nap az új bor ünnepe.
Tokaj-Hegyalján, ahol a késői szüretelés dívik, sőt egykor Simon-Júda napján kezdődött a szüret, jócskán belenyúlt egykor, s most is a novemberbe. Így a szőlő és bor tematikát feldolgozó, a néprajzi hagyományokat bemutató előadás novemberben aktuális.
A téma kimeríthetetlen Tokaj-Hegyalján. Leskó Andrea előadásában az volt a nagyszerű, hogy a tudományos kutatásokat összefoglalva, a helyi értékeket, szokásokat, tradíciókat ismertetve sok érdekességet, újdonságot mondott a nagyszámú közönségnek.
Természetesen egy ilyen tematikájú előadásnál bort is kóstolhattak az érdeklődők. Támogatóink a Gira Bormanufaktúra és a Tokaj Portius Pincészet voltak. Köszönjük adományukat!

December 14-én Gulyás László Szabolcs, a Nyíregyházi Egyetem Történettudományi és Filozófia Intézetének főiskolai adjunktusa előadására és könyvbemutatójára invitáltuk a sárospatakiakat és a hegyaljaiakat. Az „Önkormányzat és szokásjog a középkori Hegyalja mezővárosaiban” című előadása vidékünk kevésbé ismert történetét mutatta be. Előadónk az 1526 előtti mezővárosokhoz kapcsolódó okleveleket teljes egészében áttekintette. Ezen rendkívül gazdag forrásanyag alapján bemutatta a középkori mezővárosok jellemzőit, a Hegyalja mezővárosait, a szőlőművelés- és -birtoklás sajátosságait, a mezővárosok társadalmát, tisztviselőit, azok hatáskörét. Gulyás László Szabolcs előadásából megtudhattuk, hogy Patak mezővárosából 31, Újhely mezővárosából 53 kibocsátott oklevelet ismerünk.
Az előadás apropója a Magyar Nemzeti Levéltár kiadásában megjelent „Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján” című kötet bemutatása volt. Gyulai Éva, a Miskolci Egyetem docense Gulyás László Szabolcs kötetét ajánlva kiemelkedő fontosságúnak nevezte a könyvet. Felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy az 1526 előtti oklevélanyag olvasása nem csak kiváló latin tudást/műveltséget követel meg, hanem a középkori írás-, olvasáskészségét is. Ma már kevesek rendelkeznek ezekkel a képességekkel. Gulyás László Szabolcs elkötelezett, lelkes kutatója középkori történelmünknek, s kötetével bebizonyította, hogy Tokaj-Hegyalja korai történetének egyik legjobb ismerője.
A Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma köszöni, hogy lehetőséget adhatott ennek a hiányt pótló, sokak érdeklődésére számot tartó, nagyszerű könyv bemutatójának!

Dr. Tamás Edit

Augusztus 20-a államalapításunk, és az új kenyér ünnepe. A Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma éppen ezért, már jól bevált programként kenyérsütést szervezett.
A Rákóczi-vár több különlegesége mellett az egyik, hogy rendelkezik sütőházzal, melyet nem hivatalosan Lorántffy Zsuzsanna Sütőházának is szoktak az ott dolgozók nevezni. A könnyed, szellős épületben található kemencét egy évben négyszer fűtik fel. Az év utolsó sütése augusztus 20-án történik.
A jó ízű múzeumpedagógiai programra mindig sok érdeklődő jön el, ez idén sem történt másképp. A kemencében sült házi kenyér vonzó erő tud lenni, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Előre elkészített, kovásszal készült, kiadagolt kenyértészta várta a látogatókat, amit kedvük szerint formázhattak. A megformázott pékárukra fél óra pihentetés után, további fél óra sütés várt. Azonban ez idő alatt sem unatkoztak a vendégek, mert a múzeum kenyérsütés mellett ingyenes belépőjegyekkel is készült, így díjmentesen bejárható volt a vár minden zegzuga.
A program felkeltette a M1 televízióadó figyelmét is, kétszer is történt élő bejelentkezés a sütőházunkból (10:27-kor a Ma délelőtt c. műsorban és 12:12-kor a HÍRADÓ-ban).
Köszönjük, hogy Sárospatakot, azon belül is az MNM Rákóczi Múzeumát választották Szent István királyunk napján!

Szabó Eszter

A 2010-ben útjára indult Ostromhétvége program mára már többezer látogatót vonzó eseménnyé nőtte ki magát Sárospatakon. A Rákócziak vára nem volt végvár, nem dúltak csaták falainál, de hazánk leggazdagabb, politikailag legjelentősebb családjának volt birtokközpontja. Ehhez méltón erődítették a XVII. században. Ez a történelmi környezet a háttere az Ostromhétvégének.
Magyar, szlovák, lengyel hagyományőrző csapatok jeles szakmai programja zajlott az elmúlt szombat-vasárnap. XVII. századi katonai tábor épült a Várkertben, melyet kb. 70 hagyományőrző népesített be. Korabeli mesterségek, viseletek, fegyverek elevenedtek meg, 400 évvel ezelőtti ízeket idéző étkek készültek, s a katonák mellett családtagjaik, gyermekek élték a „századokkal ezelőtti” mindennapokat. Bemutatta tudományát a hadmérnök, a seborvos, a borbély, a füvesasszony és a balneátor. De akadt csiszár és hadizenész is a táborban.
A szakmai program hagyományos szervező csapata a Bethlen Gábor Hagyományőrség, akik – a Kassáról érkezett Bethlen Garde és lengyel Polish Haiduking Team tagjaihoz hasonlóan – a hajdúság kiváló ismerői. Itt voltak a nyugati zsoldos katonaság életét bemutató Mare Temporis hagyományőrzői is. Eger két csapattal is érkezett az Ostromhétvégére, az Egri Vitézlő Oskola a magyar, míg a Hungari Dzsebedzsi az oszmán kultúrában gyökerezik. Utóbbiak „Volt egy török, Mehemet..." címmel foglalkozása várták a kisebbeket.
Nem lenne igazi a katonai tábor zene nélkül. Erről a Héttorony Hangászok Zenekar gondoskodott Sárospatakon. Szombaton életre kelt a vár XVI-XVII. századi Sütőháza. Korabeli ételek készültek, történelmi környezetben a vár hatalmas kemencéjében.
A hadi bemutatók uralták mindkét nap programját. Minden résztvevő csapat bemutatkozott, pl. a Mare Temporis „Palmanova hercege - avagy egy párbajban lehet pár baj” címmel invitálta vívóbemutatóra táborába az érdeklődőket. Szombaton este a „Kapitányok lakomája” címmel a keresztény elöljárók és a török követ egy színi játékokkal fűszerezett látványosság keretében fogyasztották el a Sütőházban készült ételeket. Ez után „Feuershow” címmel egy német tűzmester bemutatóját láthatták.

1702-ben ugyan a sárospataki vár erődrendszerét nagyobbrészt megsemmisítették, de fennmaradt várfalai ma is az ország egyik legépebben megmaradt váregyüttesét ölelik körül. Ezek az évszázados falak jelentik azt az igazi kuriózumot, amely mássá, különlegessé teszi a sárospataki hagyományőrző programot.
Az ostromjelenet a résztvevő csapatok közös programja. A Rákóczi-vár történelmi falait ostromolva elevenítenek fel évszázadokkal ezelőtti várostromot. Ilyen sehol Magyarországon nem látható.
A szombati napon a Vörös-torony Bodrog felőli oldalán az olaszbástya bevétele volt a cél. A többméter magas falak a XVI-XVII. század óta biztosítanak védelmet a belső várnak. Az ostromjáték alkalmával azonban ostromlétrákat támasztanak a falaknak, heves ágyútűz közepette zajlik a fegyveres összecsapás. A nyíltszíni csata legalább ennyire izgalmas.
A vasárnapi ostrom a nyugati városfal előterében a Mezei Máté bástya bevételéért zajlott. A csínytevésekkel, olykor árulásokkal váltakozó hadiszerencse egyszer-egyszer a védőket, máskor az ostromló csapatokat segíti – így volt ez ebben az évben is. Az ostromzaj, az elsütött fegyverek füstje, a katonák csatakiáltásai, az összecsapó szablyák hangja fantasztikus élménnyé állt össze a változatos terepen.

2019-ben a 10. Ostromhétvégére július 20-21-én várunk minden érdeklődőt!

A Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma, a Nyíregyházi Egyetem Turizmus és Földrajztudományi Intézete, az MTA Társadalomföldrajzi Tudományos Bizottság Történeti Földrajzi Albizottsága és a Bodrogközi Művelődési Egyesület szervezésében valósult meg a Kárpát-Pannon térség: tájak, népek, tevékenységek című konferencia 2019. május 17-18-án Sárospatakon.
Tamás Edit, a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma igazgatója köszöntőjében felidézte az 1998-ban útjára indult „Zemplén népessége, települései” konferenciasorozatot, mely tudományos előzménye a most induló sorozatnak.
Sikora Attila, Sárospatak Város alpolgármestere emlékeztetett arra, hogy az elmúlt években milyen jelentős tudományos rendezvények, konferenciák valósultak meg városunkban. Sárospatak egyre inkább a konferenciák városa is.  
Dövényi Zoltán, az MTA Társadalomföldrajzi Bizottság elnöke köszöntőjében a 85 esztendős Frisnyák Sándor munkásságát méltatta, „aki visszaadta nekünk a történeti-földrajzot” gondolat jegyében.  
Kókai Sándor a Nyíregyházi Egyetem Turizmus és Földrajztudományi Intézete igazgatója nagyívű előadásában Frisnyák Sándor a Zempléni-hegységben végzett történeti-földrajzi kutatásait mutatta be.
A plenáris előadások között elsőként Paládi-Kovács Attila akadémikus a hajdani Torna vármegye történeti földrajzának néhány vonását elemezte. Dövényi Zoltán professzor emeritus Nemesdéd kuriális községet/mezővárost mutatta be. Filep Antal etnográfus Zemplén megye szálláskertes településeinek (Megyaszó, Kesznyéten, Tiszalúc) érdekességeire hívta fel a figyelmet. Petercsák Tivadar etnográfus az észak-magyarországi városok fertálymestereiről tartotta előadását. Csorba Csaba történész Felső-Magyarország katonai földrajzi jelentőségét mutatta be 1526-1711 között. Rácz Lajos egyetemi tanár a reformkori Magyarország környezetpolitikájáról beszélt előadásában. Veresegyházi Béla a török hódoltsági területek XVI. századi gabonatermelésének változásairól szólt török források alapján. Szulovszky János a dualizmus kori felföldi iparosokkal foglalkozott. Frisnyák Zsuzsa közlekedéstörténész a tér és az idő fogalmának jelentőségét vizsgálat a XIX. századi menetrendekben.  Csüllög Gábor és Horváth Gergely a magyar nyelvtudás eltéréseit vizsgálta Zemplén megyében az 1910-es népességösszeírás alapján. Nyíri Péter múzeumigazgató a régió anyanyelvi örökségét mutatta be Kazinczy szellemiségében. Fehér József rendkívüli összeállításában Tompa Mihály költői népregéiből hallgathattunk. Bodnár Mónika felvillantotta az „amerikás” szakrális kisemlékek különleges tárgykultúráját a történeti Torna vármegyében.
Hevesi Attila egyetemi tanár a Kárpátok és a Kárpát-medence fogalmát korabeli térképek felhasználásával illusztrálva mutatta be. Sümegi Pál egyetemi tanár és Nyizsalovszky Rita egyetemi docens közös előadásában éghajlati rekonstrukciók segítségével vizsgálta Sirok tájtörténetét. Karancsi Zoltán előadásában a környezetesztétika fontosságát emelte ki. Kiss Gábor „Újra felfedezett és rejtőző ’jeles kövek, regélő helyek’ a Tokaj-Zempléni-hegyvidék területén” címmel tartott nagyon érdekes előadást. Baráz Csaba a bükkaljai kőkultúra rendkívül érdekes emlékeit, a kaptárköveket mutatta be. Kókai Sándor professzor a Bánsági alföld vízrajzának érdekességeit villantotta fel. Hajdú Zoltán az utódállamok politikai földrajzi helyzetét mutatta be 1920-ban. Suba János korabeli katonai forgatókönyvet ismertetett, mely egy lehetséges magyar-csehszlovák katonai konfliktust vetített előre 1934-ből. Takács Péter a polgári átalakulás egyik sajátos példáját, az 1848-1849-es városi tisztújítást mutatta be Szatmárnémetiben. Drotár Nikolett napjaink borkészítési technológiák változásait és hatásukat elemezte Tokaj-Hegyalján.
Az előadások sorát Göőz Lajos professzor úr, egykori pataki diák zárta. Emlékeit osztotta meg a jelenlévőkkel a Sárospataki Kollégium jeles földrajz tanáráról Márkosfalvi Orbán Istvánról.

A konferencián elhangzott előadások tanulmánykötetben megjelentek (szerkesztette Tamás Edit – Kókai Sándor, Rákóczi Múzeum Füzetei 66.) a Kárpát-Pannon térség: tájak, népek, tevékenységek címmel, melyet Tamás Edit múzeumigazgató mutatott be.
Frisnyák Sándor professzor a Bodrogközi Művelődési Egyesület egyik alapító tagja, 1995 óta alelnöke. A napokban töltötte 85. születésnapját. Ez alkalomból az Egyesület, a konferencia szervezői és résztvevői, a tanulmánykötet szerzői tisztelettel köszöntik!  


Tamás Edit