Elfelejtődött?! II. Rákóczi György erdélyi fejedelmet neve napján temették el Sárospatakon

I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna kiemelt tisztelete mellett kevesebb figyelmet kap, hogy fiúk, a fejedelmi utód, II. Rákóczi György Sárospatakon lett eltemetve. Az erdélyi fejedelmek sorát a fejedelmi székvárosban, Gyulafehérváron tették sírba. A Rákóczi-család fejedelmi tagjai közül azonban csak I. Rákóczi György nyugszik ott. Az 1608-ban elhalálozott Rákóczi Zsigmondot (ő korábban leköszönt fejedelmi tisztéről) Szerencsen temették el. I. és II. Rákóczi Ferenc Kassán nyert végső nyugalmat. A 39 éves korában, 1660. június 7-én Nagyváradon elhunyt II. Rákóczi György halálát a törökkel vívott szászfenesi csatában szerzett sebesülése okozta. Holttestét a váradi őrség nagyobbik részének fedezete alatt vitték Ecsed várába, majd onnan Sárospatakra. Fejedelmi rangjához méltó temetésére hónapokkal halála után itt, a család birtokközpontjában került sor 1661. április 24-én, Szent György napján.

A temetésre szóló meghívót 1661. március 18-án küldte el Sárospatak várából az özvegy Báthory Zsófia: „Kinek siralmas földben takarítását, méltóságához illendő, szomorú solemnitással [ünnepélyességgel], keresztyéni házasságbeli szeretetünk, s kötelességünk szerint, akarván celebráltatni [megtartatni], rendeltük azt: ez jelen való Esztendőbeli Szent György havának 24dik napján, nyolc óra tájban reggel Sáros Pataki külső Várunkbéli Templomunkban lenni”. Meghívottak voltak az erdélyi és magyarországi főrendek és vármegyék, sőt az új fejedelem is. A „nagy fejedelmi tisztességgel” megtartott szertartás leírásából tudjuk, hogy a követek és a főrendek oda gyűltek, ahol a test volt. Aztán kimentek a Castrum dolorishoz [fájdalom vára, a XVII- XVIII. században uralkodók, főnemesek és főpapok temetésén fölépített díszes, alkalmi építmény: a koporsó fölé baldachint emeltek, amelyet harci trófeák, allegorikus figurák, címerek, kandeláberek]. A résztvevők sorában találjuk a fejedelem követet, Bánffy Dénest, a lengyel követet, Csáky István követét, Kemény Simont, Wesselényi Pált, Bethlen Pált, stb. Az asszonyok a fejedelemasszony után ültek. A prédikációt Czeglédi István, a kassai református gyülekezet prédikátora mondta (még abban az évben Kassán megjelent nyomtatásban). Beszédében a halott kötelező dicséretébe bíráló megjegyzéseket is vegyített. Visszafogottan, de kifejezte véleményét a fejedelmi politikában és a hadakozásban elkövetett hibákról. Megfogalmazta a lengyelországi hadjárat és a töröktől elszenvedett vereségek okait, „hirtelenkedtünk az Haddal”. Aztán azonban már a magasztalás és a dicséret hatja át megfogalmazásait. A kereszténységnek harcolni kell a török ellen – érvel. Czeglédi után Pósaházi János beszélt latinul, „azután megindítván a testet, énekszóval fel a várban az processio [bevonulás], lőn: eszerint:

Az diákok elől, utánna az egyházi rendek, utána a község és a populi [sokaság].

Utána a vármegye lovon, utána a főrend lovon, utána az urak lovon, aszerint amint feljebb van írva. Után a fejedelem képe hintón. Utána Thököly uram fiastól és Károly László uram az többi atyafiakkal, két ló feketében, utána 3 zászló, egy ezüst tábla. Dobos és trombitások. Az test, az özvegy és a siralmasok, az fejedelemasszony Ő nagysága az uramasszonyok és közasszonyok stb.

Felmenvén az várban, a kápolnában predikáltatott a huszti pap, perorált (szónokolt) az bányai mester, énekelvén az sírba betették: mind eszerint volt.”

„édes Sofikám, … az igaz vallásban, kiben velünk éltél, állhatatos légy változatlanúl, Ferkót abban neveld, semmi világi dicsőség, félelem attól el ne szakasszon” – részlet II. Rákóczi György 1660. május 16-án a szamosvölgyi táborban írott végrendeletéből. II. Rákóczi György temetése lezárta a felsővadászi Rákóczi-család fejedelmi ágának református korszakát. II. Rákóczi György intő szavait nem fogadta meg özvegye. 1661. augusztus 15-én Báthory Zsófia és fia, I. Rákóczi Ferenc katolikus hitre tért.

Dr. Tamás Edit