Wesselényi Ferenc pályája – ki nevét adta a szervezkedésnek

A XVII. század második felében a katolikus ellenreformáció különösen a főnemesség visszatérítésében volt eredményes. Közéjük sorolhatjuk az 1606-ban Teplicén született Wesselényi Ferencet is. Előkelő, de nem kiemelkedő nemesi családból származott. Apja, báró Wesselényi István (1583–1627), II. Ferdinánd király udvari tanácsosa, anyja, szerdahelyi Derssfy Katalin bárónő, a Hont vármegyei főispán leánya. Wesselényi Ferenc a jezsuiták nagyszombati iskolájában nevelkedett. Felemelkedésében az utat a katolikus vallásra való áttérés nyitotta meg, 17 éves korában.

Foto: wikipédia

Pályája lassan indult, nagy ereje és vitézsége sokáig nem bizonyult elégnek a gyors érvényesüléshez. Az udvarban nem méltányolták számos sikeres török ellenes akcióját. Később a harmincéves háború németországi hadszínterein harcol, majd Zrínyi Miklós fegyvertársa az erdélyiekkel folytatott harcban. Ekkor kapja azt a feladatot, hogy foglalja el Murány várát. Az ostrom furcsa háttere egyszerre felhívja rá a figyelmet, s az országos méltóságok közé emeli.

Az 1644-es ostrom kudarccal fenyegetett, a védők minden támadó kísérletet meghiúsítottak. A védők parancsnoka Széchy Mária volt. Wesselényi levelet írt az asszonynak, s találkozót kért tőle. Ezen megegyeztek, hogy az asszony átadja a várat, s hozzá kezét is a daliás Wesselényinek. Kalandos vállalkozással az éj leple alatt az ostromlók kis csapata bejutott a várba, lefegyverezte az őrséget. Megnyitva a vár kapuit, bevonult az ostromlók serege. Wesselényi ekkor füleki kapitány, 38 éves és özvegy. Murány kapitány asszonya szintén túl volt a harmincadik életévén és két házasságon. 1645-ben összeházasodtak, 1646-ban Wesselényi grófi rangot kapott. Később jász-kunok kapitánya, két vármegye főispánja.

1655-ben elnyeri a nádori méltóságot. Megnyerő külseje jó szónoki képességgel és közvetlen  modorral kapcsolódott össze. Vallásában nem volt merev: hithű katolikusként házában, barátai között sok protestánst számlált. A Zrínyi-féle áttekintő képesség azonban hiányzott belőle. 

Wesselényi 1663-ban kiáltvánnyal szólítja fegyverbe a török ellen a nemességet. Sereget azonban nem sikerül összegyűjtenie. 1664-ben újabb kiáltványt ad ki. A szentgotthárdi csata után össze is gyűlik 4-5 ezer embere, de a béke hírére  kénytelen szélnek ereszteni kis seregét. 

Elhatározása  csak lassan érik. 1665-ben még ő teszi  le Lipótvár alapkövét. Belsőjében a királyhűség küzd az igaz magyarsággal. Még mindig békíteni szeretne udvar és nemesség, katolikusok és protestánsok között. Novemberben azonban súlyos csalódás éri, amikor Báthory Zsófia ellen, a protestáns nemesség panaszait vizsgálva az udvar elutasítja a két fél közötti egyeztetést.

Felfigyel Zrínyi Péter szavára, amikor 1666 februárjában felkeresi. Márciusban Stubnyafürdőre gyűjti össze leghűségesebb embereit. A horvát bán leánya menyegzője (Zrínyi Ilonáról és I. Rákóczi Ferencről van szó) után ugyancsak betér a fürdőhelyre. Nyugodtan tárgyalhatnak. Zrínyi Péter a francia szövetség felvillantásával nyeri meg a nádor és híveinek bizalmát. Az összegyűltek számítanak a francia támogatásra, erre alapozzák terveiket. A francia király támogatásából szeretnének hadsereget felállítani.

Szigorú esküvel erősítik meg a két főúr, Wesselényi és Zrínyi Péter szövetségét. A szövetséglevélben olvashatjuk: „Mi.. kijelentjük és megerősítjük, hogy miután felismertük és megfontoltuk Magyarországnak, a mi legdrágább hazánknak jelenlegi  - végső romlással fenyegető – veszedelmét … elhatároztuk, hogy ezt a bajt, az ország alkotmánya és királyaink törvényei értelmében minden lehetséges eszközzel orvosolni  próbáljuk … az ország ezen gyászos helyzetében egymást sem szerencsében, sem balszerencsében el nem hagyjuk, s nem csak segítjük, hanem utolsó csepp vérünkig is védelmezzük… Kelt a stubnyai fürdőben, 1666. április 5-én Wesselényi Ferenc gróf, Zrínyi Péter gróf.”

1666 augusztusában a Murányba összehívott gyűlésen nagy számú nemes jelent meg. A titkos gyűlés résztvevői egyetértettek abban, hogy Magyarország csak a töröktől várhat segítséget. Szövetséget akartak ajánlani a Portának, s kidolgozták a felkínálandó feltételeket. Erdélyhez hasonló önálló állami létet kértek, háborítatlan belső ügyekkel. A javaslatot Wesselényi augusztus 27-én írta alá.

Ezután egyik kudarc a másikat érte Wesselényit terveiben, miközben a betegsége egyre jobban elhatalmasodott rajta. Megújította végrendeletét, vagyonának örökösévé Széchy Máriát tette. Intézkedett minden pompa nélküli temetéséről. Az elégedetlenek vezetését megosztotta legtekintélyesebb párthívei között.

1667 március 27-én halt meg. Távozása pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Magyarország harmadik oszlopa dőlt ki. Az utolsó azok közül, akik elegendő tekintéllyel rendelkeztek a szervezkedés vezetéséhez.