Kedves Múzeumbarátok!

Mától szerda délutánonként öt alkalommal egy-egy érdekes néprajzi témájú kisfilmmel szeretnénk betekintést engedni az MNM Rákóczi Múzeuma sárazsadányi Néprajzi Kiállítóhely miliőjébe.
A csendes kis faluban felfedezhető kiállítás, mely 2014-ben nyitotta meg kapuit a látogatók előtt, 9 km-re található a Rákóczi-vártól.
A kiállítóhelyen a Mesék házában került kialakításra egy hangulatos múzeumpedagógiai foglalkoztató helyiség, ahol többek között különböző népi mesterségekről, foglalkozásokról készült kisfilmek tekinthetők meg.

Íme ezek közül az első:

Itt a tavasz, értünk dolgoznak a méhek…
A beporzók nélkül elképzelhetetlen az élet a Föld nevű bolygón, számuk mégis évről évre csökken.
A méhek legnagyobb haszna a virágok beporzása. Ezek nektárját gyűjtik össze, majd azt saját szervezetükben átalakítják. Ezt a híg folyadékot hazaérkezésük után a mézgyomrukból töltik a lépek sejtjeibe. Teljes értékű mézzé azonban akkor válik, amikor szárnyuk lebegtetésével, a levegő keringetésével besűrítik, és lecsökkentik a víztartalmát.
A méz volt az alapvető édesítőszer a 19. század elejéig, ekkor kezdett elterjedni ugyanis a répából készített cukor.
Egy kiló mézért például a méhecskék félmillió alkalommal repülnek ki a kaptárból, és ez kitesz annyit, hogy azzal hétszer körberepülhetnék a Földet – olvasható a Magyar Rovartani Társaság honlapján.
Hány ezer éve szorgoskodnak a méhek? Kik alkotják a méhcsaládot és hol laknak? S tényleg legelnek? Mi a hasonlóság a bor és a méz között?
Többek között ezekre az érdekességekre is választ kapunk a sárazsadányi Néprajzi Kiállítóhely kisvideójának megtekintése után.

Vigyázzunk a méhekre és egymásra!
Jó egészséget kívánunk!