A Rákócziak és a habánok című időszaki kiállítás

Az anabaptizmus mint vallási mozgalom Svájcban keletkezett. Hamarosan behálózta Dél-Németországot, Észak-Olaszországot. Képviselői megjelentek Ausztriában, Cseh- és Morvaországban, a felső-magyarországi városokban. Zárt habán csoport először a Nyitra vármegyei Ószombatban (szlovákul: Sobotište) jött létre, ők 1546-ban Morvaországból települtek be. Erdélybe 1621-ben érkeztek, Bethlen Gábor idejében, Alvincra.
Sárospatakon az 1630-as években dolgoztak először Alvincról jött habán mesterek (molnárok, ácsok). Fazekasárujukat a sárospataki vár 1639-es inventáriuma említi először: „Fejér mazu Rostelos Labas Uy keresztenek Csinálta Csesze No. 62.” Ezek is az alvinciak készítményei lehettek.
A szervezett sárospataki habán telepítés I. Rákóczi György nevéhez fűződik. Már 1643-ban folytak tárgyalások ez ügyben, 1645-ban történt meg tényleges áttelepülésük a Nyitra vármegyei Csejtéről. A fejedelem korabeli utasításában szerepel, hogy mennyi és minénű mesterember költözzön Patakra.
 A „habán” elnevezés a korabeli forrásokban nem fordul elő. „Fratres moravici” – morva testvérek, „új keresztyén”, „új keresztény”, „anabaptista” – újrakeresztelkedő megjelöléseik ismertek, hiszen felnőttként keresztelkedtek.
Az idetelepültek lélekszáma kétszáz fő lehetett. A habán telep a város Héce nevű városrészén, a mai Dobó Ferenc utca, Fazekas sor, valamint a Kövy Sándor utca által határolt részen terült el. A későbbi urbáriumok 1785-ig „újkeresztény udvarnak”, „Curia Anabaptistarum”-nak nevezik ezt a helyet. A Kövy Sándor utca 8. számú telken találták 1974-ben a kiállításon bemutatott, ún. habán kincsleletet.
Zárt, kommunisztikusan szervezett közösségekben éltek. Négy házat kaptak, egymással összefüggő négy jobbágytelken. A telek később bővült, az 1657-es összeírás 5 parasztfundusról ír és 50 dolgozót tüntet fel. Harmaduk a telep háztartásával kapcsolatos teendőket látta el. Főgazda Stilmar György No. 1.; Kulcsár No. 1.; Pap No. 2.; Kapus No. 1.; Czirkalo No. 1.; Szecskametelő No. 1.; Kocsis No. 1.; Béres No. 2.; Kertész No. 1.; Sörfőző No. 1.; Sütő No. 3.
A másik rész – 34 fő – különféle iparos, akik valamennyien értékesítésre termeltek. Varga mester No. 1. – leginye No. 3.; Tímár mester No. 1.; Posztócsináló No. 1. leginye No. 2.; Kovács mester No. 1. leginye No. 3.; Kerékgyártó No. 1.; Bodnármester No. 1.; Késcsináló No. 1. leginye No. 6.; Molnár mester No. 2.; Szabó No. 1.; Fazekasmester No. 1. leginye No. 4.; Takács No. 2.; Borbély No. 1. leginye No. 2. A legtöbb legénnyel, legnagyobb iparoskapacitással a késesen kívül az önálló iparágakban találkozunk (varga, borbély, kovács).
A habánok kiválóak voltak a mesterségek valamennyi ágában. A pataki habánokra vonatkozóan a legtöbb adat a fazekasokról maradt fenn. Egyesek edénykészítéssel, mások kályhacsempék, kályhák készítésével, rakásával foglalkoztak. A sárospataki habán fazekasok termékeinek első említése Debreczeni Tamás 1647. évi leveléből való.
A XVII. században a megrendelők között elsősorban előkelő magyar családokat találunk. Elsősorban házasságkötések alkalmával rendeltek készleteket. A XVIII. századtól a megrendelő a polgárság és a céhek köréből került ki. Sok habán fazekas edény maradt fenn protestáns egyházi használatban.
    A sárospataki habán telep létrejötte, virágzása a Rákóczi-család támogatásához köthető. Történetük az 1645-1660 közötti időszakban viszonylag nyugodt. Lorántffy Zsuzsanna haláláig biztonságban élhettek a telepen. Az 1660-at követő években megváltozott helyzetük. Sárospatak lakossága ekkor nagyobb részt református volt. Báthory Zsófia Sárospatakra költözése és 1661-es katolizálása után 1663-ban letelepedtek a városban a jezsuiták. Általuk kívánták a patakiakat visszatéríteni a katolikus vallásra. A habán közösség tagjai is aránylag gyorsan katolizáltak, felbomlott telepük. Az egységes zárt telep 1680 körül szűnt meg. A magukkal hozott családnevek, vallási mozgalmuk is eltűnt.

Köszönetet mondunk a kölcsönző intézményeknek:
Iparművészeti Múzeum, Budapest; Kelet-szlovákiai Múzeum, Kassa; Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest; Magyar Nemzeti Múzeum Semmelweis Orvostörténeti Múzeuma, Levéltára és Adattára, Budapest; Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei

A kiállítás megtekinthető: 2017. május 13. - október 29. között