310 esztendeje hagyta el az országot II. Rákóczi Ferenc

1711 elején a fejedelem és a Salánkra összehívott szenátus az erdélyi és magyarországi konföderáció tagjaival egyetértésben a nagyszombati tárgyalások idején lefektetett feltételek alapján látta biztosíthatónak az ország békéjét, szabadságát.

Az orosz cár Lengyelországba érkezésének hírére úgy döntött Rákóczi, hogy maga is odamegy és tárgyal Nagy Péterrel. Hazája dolgait Károlyira bízta és Munkácson feleskette, hogy hite ellenére nem békél meg. Munkács várát azonban külön utasítással kivette a parancsnoksága alól, s úgy készítette fel, hogy egy évig is állhassa az ostromot. Családi ékszereit, kincseit a munkácsi pénzverő házba szállíttatta: legyen pénz a legfőbb szükségre.

Mikor Lengyelországba készülődött, nem búcsúzott. Azzal a gondolattal hagyja el Munkácsot, hogy aratásra viszontlátja kedves várát. Február 20-án ért az ország határára, innen kiáltvánnyal szólt a szövetkezett rendekhez. Eltökélt szándéka volt, hogy ha nem köthet jó békességet, akkor külső segítséggel folytatja a nemzet szabadságáért indított háborút. Másnap átadja Károlyinak „hazája belső dolgainak terhét” átmegy Zavadkára, s estefelé udvari népének kíséretében elhagyja hazáját. Hitte, hogy hamarosan visszatér.

A kuruc népköltészet is megörökítette az idegenbe induló fejedelem búcsúját.

A mikor Rákóczi szép Magyarországtól
Bucsuzott, bucsuzott, bucsuzott,-
Erre az országra, erre az országra
Visszanézegetett, visszanézegetett.

A Bereg megyei kis ruszin falu, Zavadka nevét 1889-ben átkeresztelték Rákócziszállásnak. Egy közeli másik ruszin falu, Pudpolóc (Vezérszállás) is megőrizte néphagyományában, hogy a fejedelem ott hagyta el az országot. Ahol a fejedelem sátora állott, egy hatalmas kőkeresztet emeltek. Ennek alsó, hátsó lapjába valaki valamikor ezt véste: „1711. február 21.” Ez a nap, amikor Rákóczi elhagyta Magyarországot. A kereszthez minden év februárjában templomi zászlóval vonult ki a környék ruszinsága, hogy imával emlékezzék a fejedelemről.

kép forrása