1682. június 15-én kötött házasságot Zrínyi Ilona és Thököly Imre

Jeles délvidéki családok leszármazottja az 1649-ben született Zrínyi Ilona. Apja Zrínyi Péter horvát bán, anyja Frangepán Katalin. 1666-ban kötött házasságot I. Rákóczi Ferenccel, 1676-ben özvegyült meg. Ezután gyermekei gyámjaként ő kezelte és irányította a hatalmas Rákóczi-vagyont, védte gyermekei érdekeit.

„Nagy lelkeken is erőt vesz a szerelem hatalma” - így magyarázta édesanyja és Thököly Imre házasságát Vallomásaiban II. Rákóczi Ferenc. 1677-ben kezdődött kapcsolatuk és Thököly lehetett a kezdeményező. 1679-ben kelt leveleiben így írt: „Méltóságos Fejedelemasszony nékem jó Asszonyom..”;„… az szent Békességh megh létélével személy szerint Nagyságodnak udvarolhatok.”
1682. január 8-án a szentmiklósi kastélyban dőlt el, hogy összeházasodnak, de csak uralkodói engedéllyel. Ebben az időben a főúri házasságokhoz mindenütt az uralkodó beleegyezésére volt szükség. Zrínyi Ilona tudta, hogy gyermekei jövőjét kockáztatná, ha császári engedély nélkül kötne házasságot. Ennek érdekében kérte az esztergomi érsek, a kancellár és a Magyar Kamara elnökének közbenjárását. A főméltóságok a megosztottság felszámolásának remélték. Eközben nem említették, hogy a menyasszony katolikus, Thököly evangélikus és nyolc évvel fiatalabb választotjánál. A házasság terve foglalkoztatta a francia és a lengyel udvart is.1682 június 15-én Munkácson úgy tartották meg az esküvőt, hogy a császári engedély csak néhány nappal később érkezett meg. Az esketést Lipóczy Miklós evangélikus lelkész végezte. Alig hihető, hogy a mélyen vallásos Zrínyi Ilona nélkülözte volna a katolikus szertartást, erről azonban még nem ismert forrás. Az uralkodót Saponara ezredes, a menyasszony családját Zrínyi János képviselte a szertartáson. Elküldte követeit Sáros vármegye és Bártfa városa is. Tarcal jegyzője a kevés pompát említette, II. Rákóczi Ferenc 6 éves kori emlékeit megírva Vallomásaiban nagy iszom-eszemről számolt be.

Kutatók közül többen Thököly esküvői jegyajándékának tartják az Iparművészeti Múzeumban őrzött hajó alakú násfát. A közös élet elrendezésének szokásos dokumentumai elvesztek, vagy lappanganak. Gömör vármegye alispánja, Gyöngyösi István hosszú, menyegzői éneknek álcázott dicsőítő verset írt, mely utólag Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága címet kapta.

„...Thököly Imrének öt évig kellett rám várnia s még sem estünk kétségbe.” - írta egy levelében Zrínyi Ilona. Gyermekei érdekeit kívánta biztosítani, nehezen döntött. A házasságra politikai meggondolás adott ösztönzést, leveleik azonban szép szerelmes levelek: „Édes kincsem uram”, „Édes kedves uram”, „Én édes uram”, „Szívem uram”.

 A 34 éves Zrínyi Ilona 1683. február 20-án egy kisfiút szült férjének. A gyermeket István névre keresztelték, de csak alig több mint hat hetet élt. Munkács ostromát is áldott állapotban próbálta átvészelni. Nehéz napokat élt át, a szülés közeledtével halálfélelmek gyötörték. 1686 májusában végrendelkezett: „… adjon Isten csak én oly szerencsés lehetnék édes szívem, hogy kegyelmedet fiú magzattal örvendezhetném magam életemnek letételével is nem bánnám.”

 Zrínyi Ilona fiú örökös utáni vágya sem ekkor sem utolsó terhességekor, már a török emigrációban nem teljesült. 45 éves korában, 1694. október 13-án született gyermek leány, Zsuzsannának nevezték. 1695-ben az európai sajtó tele volt Thököly Imre és Zrínyi Ilona nevével, a rebellis gróf és a Zrínyi-lelkületű hercegnő még mindig politikai tényezőnek számított. Zrínyi Ilona azonban minden dicsőségét odaadta volna kislánya életéért, akit valamikor 1695 őszén egyesztendős korában temettek el.

Fotó: Váradi László