Újévi és vízkereszti szokások a 18. század elejei Sárospatakon

fotó: Gombos Levente

Kőrössy György az ifjú II. Rákóczi Ferenc kamarása, komornyikja és tanítója volt. Naplójegyzeteiből a mindennapi életről is olvashatunk példákat. 1691 és 1731 között mind a szilveszteri/újévi, mind pedig a vízkereszti eseményekről készített feljegyzéseket. Előbbivel kapcsolatban kiderült, hogy a köznemes ablaka alatt újév alkalmából jellemző volt az ének-, és versmondás a sárospataki ifjak (diákok) által, amely cselekedetekért honoráriumban részesültek. 1722. január 1-jén igazodva az ünnep kedélységéhez „bolondos versek” is elhangzottak, amelyeket Kőrössy úgyszintén jutalmazott..

1702. újévének napján a német puskások és dobosok keltettek nagy hangzavart. De miért is? A részletes választ egy jóval későbbi 1724. évi feljegyzésből tudhatjuk meg: „éjjel lövő németeknek az utcán adtam 60 dénárt, mert páterekhez [trinitáriusok] híttak ebédre, már 12 óra volt […] az kapum előtt adtam. Lőttek eléb az templomnál egyszer, pátereknél négyszer, azután Fogarasi [Istvánnál] háromszor, onnét udavrbíróhoz ott is négyszer az vár előtt, onnét Kolosvárihoz háromszor, Szilvásinénál háromszor egyik el nem sült […]”. Elképzelhető, hogy a hierarchia is közbeszólt a lövések számánál, hiszen amíg a trinitáriusoknál és az udvarbírónál négyszer is szóltak a puskák, addig volt ahol csupán háromszor. De a korabeli tűzfegyvereknél az is előfordulhatott, hogy egy hibás töltés alkalmával a fegyvert nem tudták használni. 1725-ben pedig arra volt példa, hogy Kőrössynél nem szóltak az újévet jelző puskák, tehát elmaradt a „tűzijáték”. Kőrössy feljegyzései arra engednek következtetni, hogy a puskások minden évben ugyan azon személyekhez mentek „tűzijátékot” biztosítani. Azaz ezeknél a személyeknél Kőrössy megbízásából köszöntötték ilyen formában az újévet a fegyveresek.

Magának a szilveszteri/újévi „hangoskodásnak” is megvannak a középkori gyökerei. Bálint Sándor munkájában úgy fogalmazott, hogy újévkor az ostorral vagy kolomppal való zajkeltés azt a célt igyekezett szolgálni, hogy a ház népétől és a jószágoktól a gonosz lelkeket elűzzék.

Szorosan újév után következik egy másik fontos ünnepkör, a vízkereszt. Ez a (katolikus) rituálé szintén középkori gyökerekből merítkezik. A katolikus szertartás szerint a pap krétával a házra feljegyzete a Háromkirályok kezdőbetűit (január 6-án ünnepelték a három napkeleti bölcset is), azaz mindenhol a G(áspár)+M(enyhért)+B(oldizsár) monogramok díszelegtek. Szenteltvízzel is megáldotta a pap a házat, természetesen a gazdával és a jószágokkal egyetemben. Bálint Sándor adatai szerint ilyenkor a Tokaj-Hegyalján (már néhány nappal korábban) karácsony éjszakáján maga a gazda rajzolt keresztet a krétával az istállókra és az ólakra.

Kőrössyhez visszakanyarodva 1691-től pusztán arról olvashatunk, hogy vízkereszt alkalmával az ő házát is felszentelték. 1719. január 6-án került elő az első olyan adat, amelyből kiderült, hogy ez a szentelési körmenet Kőrössy György háznál kezdődött, ahogyan fogalmazott: „… páter Horvát Gábor uram volt, legelébb házamhoz jüttek…”, valamint „orosz” (ortodox, talán ruszin) diákok énekeltek nála, így őket is honorálta. A ruszin diákok részvétele nem meglepő, hiszen az ortodoxon január 6-7-én ünnepelik a karácsonyt. A házszentelési körmenetről rendelkezünk korábbi feljegyzéssel is. A jezsuita rend sárospataki kollégiumának 1664. évi feljegyzései már megörökítették ezt a szokást, amely szerint házszenteléskor egy olyan mentet kell magunk elé képzelni, ahol „angyalok jártak elöl, utána a díszbe öltözött három király, akik magyar rigmusokkal (versus Hungaricos) az ünnepeket magyarázták”. Hasonló jelentről tanúskodnak a fennmaradt források az 1667. és 1695. évből is.

Ez a tendencia, miszerint a körmenet Kőrössy házánál kezdődött – 10 éven keresztül – egészen 1729-ig fennált. 1723-ban maga a trinitárius rendfőnök (pater superior) Ambler Tamás szentelte fel a házát. A következő évben úgyszintén Ambler Tamás vezette a menetet. 1729-ben aztán változások történetek, egyrészt a rituálé egy nappal korábban január 5-én volt, másrészt pedig már nem Kőrössytől indult a menet: „ collégált páter Horvát Boldizsár uram, de már nem ide jöttek eléb, hanem az Várba udvarbíróhoz, onnét vissza Kolosvárihoz, Bodnártól énhozzám, onnét szolgabíróhoz…”.

Látható, hogy az újév ünnepe illetve annak köszöntése Sárospatakot sem kerülte el. Kőrössy példáján tapasztalható, hogy zömében a puskalövések jelezték az új esztendő beálltát, de arra is volt példa, hogy Kőrössy ablaka alatt versek és énekek hangzottak el, ezzel is kiemelve a köznemes egyéni reprezentációját, aki a honoráriumokkal a helyi közösség támogatójaként is megjelenhetett. Vízkereszt ünnepére úgyszintén láthattunk sajátosságokat. Ám megjegyzendő, hogy Kőrössy és a trinitáriusok jó kapcsolata miatt fordulhatott elő, hogy ezek a mentek általában a köznemes házától indultak, megelőzve például a sárospataki udvarbíró személyét. Életének vége felé mikor már ezt a kapcsolatot nehezen tudta tartani a szerzetesekkel a betegsége miatt (s valószínű, hogy olyanok érkeztek a rendbe, akik már személyesen nem ismerhették), Kőrössy egyre inkább háttérbe szorult, de még így is megtudta előzni személyében a szolgabírói méltóságot.

Molnár Attila