Zrínyi Ilona búcsúlevele fiához, II. Rákóczi Ferenchez, Pozsony, 1692. jan. 8.

„Isten áldása legyen rajta! Édes Fiam, Ferenc! Meg kell vallanom, hogy eleitől fogva mind mái napig dolgaimban nem az emberi, hanem az isteni gondviselés és akarat volt a vezetőm…Semmi sem esik nekem oly súlyosan, mint tőled, legkedvesebb fiamtól elszakadnom…

Te csak szorgalmasan tanulj, és igyekezz megtanulni alkalmazkodni, hogy tetteid dicséretének koronáját elnyerjed. A világon semmi sem dicséretesebb, mint a jó név és a tisztességes hír; az soha nem szűnik meg, örökkön megmarad. A javakat elveszteni semmit sem jelent, de aki becsületét veszti el, mindent elveszít. Ezért, édes fiam, miután egyedül benned van minden örömöm, ne okozz nekem keserűséget, mint ahogy nővéred sem, mert elszenvedtem és legyőztem sok mindent, amit Isten rendelt és Boldogasszony Szűz Mária legyen anyátok és védelmezőtök minden szükségben, ő sohasem hagy el benneteket. Tiszteld az embereket, érintkezz szívesen az idegenekkel, tudd, hogy téged figyelnek és szeretnek idegen földön is, mert aki másokat tisztel, önmagát tiszteli. A rossz társaságot szorgalmatosan kerüld, mert az az embert gyakran testével és lelkével pokolba viszi. Azokkal társalkodj, akiktől okosságot és minden jót tanulhatsz. Különben a mindenható Istentől anyai szívemmel minden áldást kívánok és maradok mindenütt, ahol csak leszek és minden időben a te szerető anyád.  Zrínyi Ilona."

Archiv Ungarn Hungarica, Bécs

1690-ben Thököly csapataival betört Erdélybe, s nagy győzelmet aratott a császári és királyhű erdélyi sereg felett. Az erdélyi országgyűlés fejedelemmé választotta. A fogságba ejtett Heister tábornok és Doria ezredes szabadon bocsátásáért cserébe kérte, hogy felesége, Zrínyi Ilona elhagyhassa Bécset.

Megindultak a tárgyalások, Zrínyi Ilona sem könnyen döntött. Szerette volna magával vinni fiát, de Lipót császár egy utolsó ölelést sem engedélyezett. Tizenkét éves kisfiúként 1688-ban látta utoljára. Fia most 16 éves, már a prágai egyetemre jár. Zrínyi Ilona elhatározta, él a búcsúzás jogával, útközben Pozsonyban keltezte levelét. Úgy is felfoghatjuk ezt, mint az anya végrendeletét, hiszen soha sem láthatta viszont gyermekeit.

Tamás Edit

Kép:  Zrínyi Ilona (1649-1703)