Czenthe Miklós előadása a Szepességről.

A történelmi Magyarország különleges vidéke Szepesség. 1412-ben Zsigmond király 13 városát zálogosította el Lengyelországnak, kölcsön fejében. Ennek rendezetlensége folytán Szepes vármegye települései a lengyel királyok uralma alatt maradtak több mint 350 esztendeig. Mária Terézia uralkodása alatt sikerült rendezni a helyzetet. Kihasználva a lengyelországi belső zavarokat 1769 áprilisában a Habsburg Monarchia csapatai megszállták az elzálogosított városokat.
A 250 éve történtek irányították a figyelmünket erre a különleges, nem távoli vidékre.  Az Evangélikus Levéltár igazgatója, Czenthe Miklós „A Szepesség emlékezete” címmel tartott előadást.
Az egykori Szepes vármegye csodálatos természeti környezete, a Magas-Tátra által igen népszerű úticél. A Kárpát-medence egészét tekintve kiemelkedő a műemlékek gazdagsága, a múzeumokba került műtárgyak száma. Itt található Közép-Európa egyik lenagyobb kiterjedésű vára, Szepes-vára. Története a magyar gyepű időszakáig nyúlik vissza. Kevesek ismerik a lándzsás vidék történetét. Máig nem eldöntött a németek betelepülésének iránya. A cipszerként emlegetett szepesi szászok vagy délről a Hernád mentén, vagy északról Sziléziából érkeztek.
A terület két folyója közül egyik délnek tart (Hernád), a másik (Poprád) északnak. A történelmi családok közül a Thurzó, a Thököly, a Berzeviczy és a Görgey került szóba az előadáson. A városok közül Lőcse és Késmárk emelkedett ki. Az evangélikusok meghatározó területe volt e vidék. A népek, nyelvek, vallások sokszínűsége évszázadokig meghatározta a Szepességet. A magyar nyelvű evangélikusság értékes forrásait őrzik ma is Lőcsén. Napjainkra csak szórványként maradtak magyarok és cipszerek a területen. Jókai Mór, Mikszáth Kálmán regényei által elevenedik meg ez a ma már eltűnt, különleges világ. A cipszerek leszármazottai szerte a Kárpát-medencében őrzik, éltetik őseik hagyományát, gyűjtik az emlékeket.

Dr. Tamás Edit