Az iparművészet egy különleges válfajához, az öntöttvasművességhez kapcsolódik a 2016. szeptember 8-án a Szlovák Műszaki Múzeum eperjesi intézményében nyílt időszaki kiállítás.   A Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma több mint négyszáz darabos gyűjteményéből válogatott műtárgy-együttes a XIX. században virágkorát élő európai öntöttvasművesség szinte valamennyi jelentős központjának termékét felvonultatja a legrégebbi porosz királyi vasöntödéktől kezdve az osztrák, morva, cseh területek, a Kárpát-medence központjain át a napjainkig is működő urali Kaszlinszkij Zavod műöntödéjéig. Külön értéke a kiállításnak, hogy a reformkorban európai léptékkel mérve is rangos, az egykori Rákóczi-birtokon fekvő Munkácsi Vasgyár finomöntödéinek művészi tárgyaiból félszáznál is több műtárgyat vonultat fel.
A kiállítást megelőző sajtótájékoztatón az újságírók tájékoztatást kaptak a bemutatott gyűjtemény történetéről, a legkülönlegesebb tárgyakról. A műtárgy-együttest a budapesti Korompay László (1948-2013) és Sárospatakon született felesége, Sipos Judit gyűjtötte. Vásárlás útján került dr. Sándor József sárospataki öregdiák tulajdonába, aki továbbajándékozta a MNM Rákóczi Múzeumának. Ezzel az intézmény történetének legjelentősebb adományát tette. Kiállítássá Lengyelné Kiss Katalin, a budapesti Öntödei Múzeum nyugalmazott igazgatója formálta Sárospatakon, az ottani kiállítás kurátoraként. Segítőként ott volt mellette Korompayné Sipos Judit, a gyűjtő is. Az eperjesi kiállítást a MNM Rákóczi Múzeuma munkatársai, Kuzsmiczki Eszter és Váradi László álmodták Sóvár  múzeumi tereibe.
A sajtó képviselői kérdések, hozzászólások nyomán képet kaphattak a szlovák-magyar múzeumi kapcsolatrendszerről, melynek fontos állomása ez a kiállítás. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Szlovák Műszaki Múzeum is jelentős kulturális összefogásként értékelte a kiállítás létrejöttét.
A kiállítás megnyitóján a Szlovák Műszaki Múzeum főigazgatója, Eugen Labanič köszöntötte a megjelenteket, köztük Eperjes Város polgármesterét, az Eperjesi Egyetem rektorát és Szénási Lajos külgazdasági attasét Magyarország Kassai Főkonzulátusáról.
Tamás Edit, a MNM Rákóczi Múzeuma igazgatója köszöntőjében kiemelte, hogy a sárospataki múzeum, a szlovákiai múzeumok és az Eperjesi Egyetem között hosszú évek óta kiváló az együttműködés. Az eperjesi kiállítás a gyűjtemény második külföldi bemutatkozása. Terveik szerint az öntöttvas gyűjteményt Magyarország és a szomszédos országok múzeumaiban további időszaki kiállításokon mutatják be.
A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese, Tomka Gábor a kiállítást ajánlva utalt arra, hogy anyag legértékesebb részét az európai öntöttvasművesség kezdeti időszakának remekei, a gleiwitzi, berlini, mariazelli finomöntvények képezik. Köztük említhetjük Schönborn Károly és felesége mellszobrának mestermintáját. Történeti jelentősége miatt elsődleges a gyűjtemény Kossuth-szobra, Schossel András alkotása. 1848 őszén készültek a sorozat első, s 1849-ben további a darabok.

Az időszaki kiállítás 2016. október 31-ig várja a látogathatókat Eperjes-Sóváron (námestie Osloboditel'ov 4. Prešov).

Tamás Edit

Új időszaki kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumában

Dr. Füssi-Nagy Géza neve nem ismeretlen a sárospatakiak számára. 2001-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma „Terasz nyári esték” sorozatában Fekete afrikai vallások és kultúrák címmel tartott előadást a kiváló nyelvész.
Neve ott van a Szent Erzsébet „világtérképen” is: tolmácsként és szakértőként részt vett Tanzániában az Árpád-házi Szent Erzsébet nevét elnyerő leány középiskola építésében.
A tíz éve, 2008-ban elhunyt Afrika kutatót a XX. századi magyar tudomány kiválóságai között tartjuk számon. Nevéhez fűződik a szuahéli-magyar szótár készítése. Munkássága a tudományos ismeretterjesztés területén vállalt jelentős szerepe által országosan ismert.

A XIX. században hazánk fia, gróf Teleki Sámuel egy nagyszabású felfedező utazást tett Afrikában. Ennek eredményeit tudományos körökben az egész világon elismerik. Az ő nyomdokait követve, expedíciójának 100. évfordulóján indultak útnak a természet- és társadalomtudományok szakemberei. A Magyar Tudományos Afrika Expedíció 1987-1988-ban a XX. század legnagyobb szabású hazai szervezésű tudományos kutató- és gyűjtőexpedíciója volt. Hat hónapot dolgoztak Kelet- és Közép-Afrika országaiban. Útjukról film is készült, melyet a Magyar Televízió bemutatott. Eredményeikről a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett időszaki kiállítás adott ízelítőt.

Teleki Sámuel utazásának centenáriuma kiváló alkalom volt arra, hogy a hazai és a külföldi közvélemény figyelmét felhívják a száz évvel azelőtti úttörő vállalkozás eredményeire, s az akkori felfedező utazás magyar voltára. A 12 magyar kutató több mint 3000 kilométeres útján külön figyelemmel kísért helyszínek voltak a Teleki-völgy és Teleki-tarn, a Rudolf- és a Stefánia-tó, valamint a Teleki-vulkán. Ezek a földrajzi és a növény (Senecio Telekii - a Kilimandzsáró nyergében fordul elő; Lobelia Telekii - a Kenya-hegység Teleki-völgyében)  nevek máig őrzik az 1887-88-as magyar tudományos expedíció emlékét Afrikában.
A tucatnyi kutató egyike dr. Füssi-Nagy Géza volt. Tevékeny részese, egyik szervezője és lebonyolítója volt a Magyar Tudományos Afrika Expedíció munkálatainak. Néprajzkutató és nyelvész minőségben vett részt a munkában. Ott szerzett ismereteit több előadásban és tanulmányban adta közre.

2018. szeptember 25-én, 17 órakor egy egzotikus kiállítás megnyitására invitálunk minden érdeklődőt. Ezen a  műtárgyak mellett bepillantást nyerhetnek Afrika néptánc- és zenevilágába. A programban fellépő Ballet Camara Szenegál és a Serengeti Troupe gondoskodni a színekben, dallamokban és kultúrában gazdag élményről! Közreműködik a díjnyertes táncművész, Abdoul Camara. Társulata különlegessége a guineai hagyományokon alapuló óriás tökedényes tánc, amely egy olyan szellemi kulturális örökség, amelyet a világon egyedülálló módon őriznek. A Serengeti Troupe 2011-ben alakult, tagjai Kelet-Afrikából, származnak, vezetőjük Mhagama Péter. Formációjukat a tanzániai Serengeti Nemzeti Parkról nevezték el. Rendszeresen fellépnek. A KFT együttessel többször dolgoztak együtt, az együttes „Afrika” című dalát szuahélire fordították, s éneklik a KFT koncertjein.
Az Afrikában gyűjtött tárgyak a Füssi-Nagy család jóvoltából kerültek kölcsönzésre. Köszönet érte!

Tamás Edit

Új időszaki kiállítás nyílt az MNM Rákóczi Múzeuma Lovagtermében augusztus 12-én. Az 50 év 50 műtárgy c. tárlat egy meglepetéssel is szolgált az egybegyűlteknek. Leleplezésre került az 51. műtárgy, pontosabban műtárgycsoport, ami már a jövő felé mutat.

Az utolsó pataki mézeskalácsos, Veres Sándorné lányai jóvoltából 2018-ban ajándékozás által teljes egészében - közel 800 darabjával - bekerült a mézeskalácsos és gyertyaöntő műhely a Rákóczi Múzeum néprajzi gyűjteményébe, mely meghatározó színfoltja volt Sárospatak városának.
A mézeskalács készítése régi hagyományokkal rendelkezik. Eredetileg az isteneknek ajánlották fel, később változatos formájukkal és díszítésükkel az emberek közötti ajándékozásban kaptak fontos szerepet.
A mézeskalácsos-ipar már a XVII. században jelentőssé vált Felső-Magyarországon. Sárospatakon egy 1768-as adat utal a mézeskalácsos tevékenység jelenlétére. Érdekesség, hogy ezek a mesterek csaknem valamennyien értettek a gyertyakészítéshez, mely a téli időszakban kiegészítő kereseti lehetőséget jelentett számukra. A XIX. század közepére e különleges tészta készítését egyre jobban veszélyeztette a gyárban készített olcsó cukor elterjedése. Ez a sors várt a gyertyák gyártására is.
Veres Sándorné mézeskalácsos műhelye 2015-ben zárta be végleg ajtaját, és ezzel kihalt e régi híres mesterség Sárospatakon és környékén. Erzsike néni mézeskalács-készítő dinasztiából származott. Családja Nyíregyházáról költözött a Bodrog partjára, ahol az ügyes kezű leány eltanulhatta a hagyományos mézeskalács készítés csínját-bínját. Tehetsége és szeretete révén 60 évig készítette a szebbnél szebb mézeskalácsokat, melyekkel temérdek embert örvendeztetett meg.
A mézeskalácsos és gyertyaöntő műhely a 2020-ban megnyíló Rákóczi Látványtár „Zemplén és Sárospatak tárgyi öröksége” egységében szinte eredeti formájában tárul majd a látogatók szeme elé, méltón megőrizve e szép mesterség és Veres Sándorné, Erzsike néni emlékét.
Köszönet a családnak az örökség egyben tartásáért!

Leskó Andrea

A Magyar Nemzeti Múzeum és a Tokaj-Hegyalja Egyetem szakmai együttműködése jegyében valósult meg az MNM Rákóczi Múzeuma 2022. március 19-én megnyílt időszaki kiállítása.
Stumpf István kormánybiztos, a Tokaj-Hegyalja Egyetemért Alapítvány Kuratóriumának elnöke megnyitó beszédében a Waldstein Jánost, Magyar Tudományos Akadémia  Igazgatótanácsának tagját idézve mutatta be Thomas Ender képeit:

„Felső-Magyarországnak nem csak szebb tájékait, történelmi vár­omladékait és úri lakjait ábrázolják, hanem azon kívül a Kárpátok magaslataiban geológiai tekintetben érdekes pontokat előtűntetvén, nagy tudományos érdekkel bírnak.”
Thomas Ender (1793–1875) a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult, majd külföldön tökéletesítette tudását. 1836-ban a bécsi Képzőművészeti Akadémia korrektorává, majd alig egy év múlva a tájképfestés professzorává nevezték ki. Nyugdíjazása után az 1860-as évek első felében járt Magyarországon és Erdélyben.
1861-ben vasútépítő mérnök fiát kísérte el a felső-magyarországi vasútvonal építési munkálataihoz. Az elkészült akvarellek tanúsága szerint Thomas Ender a vasút tervezett útvonala mentén tett „festői kirándulásokat” a Vág völgyében, a Magas- és a Lengyel-Tátrában és a Szepességben. A felső-magyarországi akvarell-sorozat volt Ender életének utolsó nagy vállalkozása.
Thomas Ender felvidéki akvarelljei közül kétszázhúszat gróf Waldstein János (1809–1876) vásárolt meg, majd igazgatótanácsi taggá választását követően, 1868-ban ajándékozta ezeket a Magyar Tudományos Akadémiának. Waldstein János meggyőződése szerint a képzőművészet lényegesen befolyásolja a közművelődést és előmozdítja a polgárosodást.
Az akvarellek a topografikus tájábrázolások közé tartoznak, a szabadtéri fényképezés széles körű elterjedése előtti időszakban rögzítik az épített örökség állapotát, valamint a bejárt tájak természeti szépségeit, olykor érdekességeit. A gyűjtemény mintegy fele ábrázol várat, várromot, kastélyt, templomot vagy városképet.
Thomas Ender akvarelljei segíthetik a történészek és a művészettörténészek munkáját is. A Waldstein-gyűjtemény 2001 óta a világhálón is elérhető az MTA Könyvtár és Információs Központ honlapjáról: www.mtak.hu vagy közvetlenül az ender.mtak.hu címen. 2020-ban a Méry Ratio Kiadó és MTA Könyvtár és Információs Központ közös vállalkozásában a Waldstein-gyűjtemény. Thomas Ender felső-magyarországi tájképei címmel reprezentatív album formájában került az olvasóközönség elé.

A 2022. május 8-ig nyitva tartó időszaki kiállítást rendezték: Babus Antal, Gaálné Kalydy Dóra, Mázi Béla és az MNM Rákóczi Múzeuma munkatársai.

Az MNM Rákóczi Múzeuma a Rákóczi Emlékév Testület fővédnökségével tavasszal gyermekrajzpályázatot hirdetett. A Kárpát-medence általános iskolásait szólítottuk meg. Sokakhoz eljutott a versenyfelhívás. A Rákóczi Emlékév Testület, a határon túli magyar pedagógus szövetségek, a KLIK Tankerületi Központjai és a Felvidék.ma hírportál is segítségünkre volt ebben.
Több mint 200 pályamű érkezett határon innenről és túlról. A legtöbb munka Magyarországon készült, de küldtek rajzokat szép számban Kárpátaljáról, Felvidékről, Erdélyből és Vajdaságból is.
Az MNM Rákóczi Múzeuma a legjobb alkotásokból két kiállítást készít. Az időszaki kiállítás 2019. június 22-én nyílt meg a múzeumban. Ezen 65 gyermekrajz került bemutatásra, harmaduk sárospataki. Kerültek e válogatásba Tolcsváról, Kisvárdáról, Lakitelekről, Hidasnémetiből Tokodaltáróról, Gyöngyösről, Kaposvárról, Nyárlőricről, Süttőről, Pilisszántóról, Zalabérről, Jászkarajenőről, Babócsáról, Pestszentlőrincről, Nagykőrösről, Kecskemétről, Debrecenből, Nyíradonyból, Budapestről, Nyíracsádról, stb. érkezett rajzok is. Látható 2. osztálytól 8. osztályig minden korosztályba tartozó diák munkája. Vannak nagyon magas színvonalú alkotások, másoknál a gyermeki fantázia mosolyt fakasztó lelkesedése erősíti meggyőződésünket: fontosak a történelmi témájú gyermek rajzversenyek, ezeknek helyük van kiállításokon.
Sárospatak Város Önkormányzata elsőként csatlakozott a verseny támogatói sorába. Sikora Attila alpolgármester a kiállítás megnyitón adta át a város díjait a legjobb sárospataki munkák készítőinek. Az első díjat Bagosi Brigitta, a második díjat Ambrus Bonifác Fülöp, a harmadik díjat Csikó Márk vehette át.
A város különdíját Sulyok Lőrinc 2. osztályos tanuló kapta. A felkészítő tanárok az MNM Rákóczi Múzeum könyvajándékának örülhettek.
Huszonhárom sárospataki diák, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és a Református Kollégium Általános Iskolája tanulói munkája látható a kiállításon. Minden, a kiállításon bemutatott sárospataki rajz alkotója a múzeum különdíját kapta. Névsoruk az alábbiakban:

Szemán Gréta (6. o.), Tolcsva
Legény Máté (7. o.), Kisvárda
Drozd Mira (2. o.), Sárospatak
Mikolai Fanni (2. o.), Sárospatak
Kocsis Nóra (2. o.), Sárospatak
Smied Noémi (2. o.), Sárospatak
Marczi Dominik (2. o.), Sárospatak
Horvát Szilvia (3. o.), Sárospatak
Ruskó Regina Etelka (3. o.), Sárospatak
Kajati Csenge (3. o.), Sárospatak
Sajószegi Lilla (4. o.), Sárospatak
Szalkovszki Alíz (4. o.), Sárospatak
Sztankó Júlia (4. o.), Sárospatak
Barabás Kiara (4. o.), Sárospatak
Pájer Anna Enikő (4. o.), Sárospatak
Sajószegi Anna (6. o.), Sárospatak
Rajna Eleonóra (5. o.), Sárospatak
Brandhuber Milán (5. o), Sárospatak
Pénzes Boldizsár (5. o.), Sárospatak
Hünlich Lotte (6. o.), Sárospatak
Ambrus Boróka (8. o.), Sárospatak

Akik még nem vették át könyvcsomagjukat, keressék fel a múzeumot, nézzék meg az ingyenesen látogatható kiállítást s vegyék át ajándékukat!

A rajversenyre érkezett további pályamunkákból válogat majd vándorkiállításunk, mely először szeptemberben Budapesten lesz látható.
Köszönjük mindenki közreműködését, munkáját! Gratulálunk a felhívásunk nyomán rajzot készítő valamennyi diáknak!

Dr. Tamás Edit