XI. Ostromhétvége az MNM Rákóczi Múzeumában

2022-ben újra megrendezésre kerülhetett az Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumának egyik visszatérő és kiemelkedő rendezvénye, az Ostromhétvége. Bár a program tizenegyedik alkalommal került megrendezésre, ez az év mégis hozott változást. A korábbi évekből ismert, 16-17. századot bemutató csapatok mellett Sárospatakra érkezetek a 15., a 14., a 9-10. század hagyományőrzői is. A Keleti Szövetség egyesület 10. századi életképeket mutatott be az érdeklődőknek. A pákász karakteren keresztül érthettük meg az életmód sajátosságait, számos eszközt ismerhettünk meg és a hálókötés rejtelmeit is felfedték. Megcsodálhattuk az ötvös cizellált munkáját, de a nemezes is helyben készítette a derékaljat és különféle nomád, népi játékot (például a csigacsont játékot) is bemutattak. Korhű étel is készült „táborukban”: cserépbográcsban ragu, nyárson sülő fürjjel és főtt fürjtojással.  Az érdeklődök 10. századi receptekkel is gazdagodhattak.

A „Pataki évszázadok” sétányán haladva a következő állomás az Officina Monasterii tábora volt. Ők a 14. századot elevenítették meg. Az egyesület a képviselt korukra jellemző kézműves foglalkozásokban bővelkedett leginkább, nagyon gazdag eszközfelhozatallal várták a kíváncsiskodókat. Helyben készítettek kötelet, madzagot, zsinórt lenből, kenderből, gyapjúból. Bemutatták a korabeli asztalospadot, ahol a textilnyomó dúc faragását láthattuk, amivel a textilekre a mintákat nyomták. Gyöngykészítő mestert is megfigyelhettünk munka közben, ez ugyanis a 14. században egy önálló szakma volt. Ez a kisiparosnak számító foglalkozás alapanyagként a fa mellett csontokat is használt, leginkább marha csontot, és jellemzően rózsafüzéreket készítettek a gyöngyökből. A gyöngykészítő eszközt is hiteles forrás alapján (Hausbuch der Mendelschen Zwölfbrüderstiftung – mesterségeket leíró és ábrázoló könyv a 15-16. századból) rekonstruálta a hagyományőrző csapat. Egyik sátruknál  szorgos női kezek mutatták be a szalagszövést kártyával, a körmönfonást, a hímzést, a kézifonást és a ruhavarrást. Az ún. Gasztro-sarokban itt is korhű edényekben készültek az étkek korhű alapanyagokból.

A 14. századot képviselő Alba Societas csapata a zsoldosok életmódjára szakosodott. Egy valóban létezett zsoldos csapat nevét viselik, akik alapvetően lovasok voltak. A hagyományőrző csapat azonban inkább a könnyű gyalogság részét képviseli: íjászok, szálfegyveres katonák, kézipuskás figurák voltak jelen és minden, ami jellemző volt a korszakban. A fegyverzetük korhű rekonstrukció, Európa különböző országaiból összeválogatva, mint például: Franciaország, Oroszország, Lengyelország, Olaszország, de még svéd lőfegyvert is tudtak mutatni. Vezetőjükön díszesebb viselet volt, mivel előkelő személyt jelenített meg, lovagi felszereléssel rendelkezett, amit a sátorban fel is lehetett próbálni. Megismerhettük egy tehetősebb zsoldos vagyontárgyait is az asztalán bemutatott értéktárgyak által (homokóra, zsoldos láda, varrókészlet, korhű mécsesek, korhű szék és terítő, gyékényszőnyeg). Kódexmásolatokkal is találkozhatott a kíváncsiskodó látogató. Szintén a vezető tulajdonába tartozott a bikacsök (ami, mondhatni, a gumibot elődje), a középkori vízmérték, a 13 csomós kötél (a mérőszalag elődje).  A mesterségek itt is megjelentek, mert a kiegészítő tevékenységekre szüksége volt a kor emberének, élelemszerzés céljából is. A halászat és a vadászat eszközeit is bemutatták, mint például horogszereléket, hálót, kis szerszámos eszközöket.  Gaston Phoebus 14. századi könyvéből kézzel készített másolatokat is megtekinthetett az érdeklődő, amelyek tipikus jeleneteket mutattak be a vadászat különböző jeleneteiből, például a hajtásról. A csapat egyik izgalmas színfoltja a pénzverő volt. A zsoldos csapatok ugyanis, ha nem volt muszáj, nem kockáztatták feleslegesen az életüket, igyekeztek a pénzszerzés más útját is megtalálni. A kereskedés is egy ilyen résztevékenység volt. A nyers állapotú nemesfém kihozatallal azonban, egy korabeli tilalom miatt, nem tudtak foglalkozni, mert nem vihették ki az országból. Pénz formájában azonban volt erre lehetőség. Így adták hát fejüket a zsoldos csapatok a hamis pénzek gyártására, tehát pénzhamisításra. A 14. században viszont kegyetlen büntetés járt érte: élve megfőzték, vagy élve befalazták azt, akit rajtakaptak a tiltott tevékenység űzésén. A pénzhamisítók fedőszakmája a csiszár volt, mert az ugyanolyan eszközöket használt, hiszen vassal dolgozott. Az Alba Societas sátránál is kaphatott egy hamis kis pénzecskét a látogató, amit a csiszárnak álcázott zsoldos helyben készített verőtő és balta használatával.

A  15. századot a Magna Societas Falconis jelenítette meg. A színes kis csapat alkimistája bemutatóval is készült: a korabeli tinta készítésének egyik fontos folyamatát tárta a közönség elé, és bevezetett az ónöntés történetébe is. A mellette ülő középkori írnok, a már kész tintával, kódexet másolt bőr pergamenre, nád, illetve lúdtollal, és kalligrafikus foglalkozást kínált. A hölgyek a varrással, hálókötéssel, hálófonással, illetve korabeli társasjátékokkal (például malomjátékkal) is csalogatták magukhoz a látogatókat.

A sétány következő állomása a Mathias Rex hagyományőrző csapata volt, akik a 16. század eleji német zsoldosságot, a „Landsknecht” csapatot jelenítették meg, abból is a tüzéreket. Az állandó fegyverzetet képező puskákat, kardokat, tőröket tárták a látogatók elé, és korabeli játékokat, bűnbocsánat cédulákat, ereklyéket, újságokat, röpiratokat is mutattak Németországból. Tagadhatatlan, hogy szinte a legszínesebb öltözetet ők birtokolták az Ostromhétvégén.

A németek után törököt is foghatott a látogató. A sétány második felében a 16. századot képviselte a Hungari Dzsebedzsi csapata, akiket szinte egész nap csodás kávéillat járt be.  Ez nem is volt véletlen, sátrukban korhű edényekben készült a forró, megkóstolható török kávé. Emellett talizmán készítéssel, és az „arab oskola” címen az arab betűk megismertetésével is készültek: az érdeklődők megtanulhatták leírni a nevüket arab betűkkel. A korabeli török társadalmat három különböző karakteren keresztül mutatták be.

A török csapattal szemben helyezkedett el egy dupla állomás, a Vándorló Történelem és a Jurisics Bandérium csapata. Mindkettő a 16. századot képviselte. A Vándorló Történelem a Janus Pannonius Múzeum 1526-os mohácsi csatát idéző tárgyai mellett megismertette a látogatókkal a gombkötés mesterségét, és aktív fegyveres bemutatót tartott. A Jurisics Bandérium látványos fegyverkirakattal készült: lőfegyverek, kardok, szablyák, fokosok szemezgettek a kíváncsiskodókkal… Gazdag volt a felhozatal. Emellett három mesterséget is bemutattak: megismertették, hogy készültek bőrből a táskák, övhöz a zsinórok, fonalak, és inget is varrtak. 

A történelmi séta utolsó előtti állomása az utolsó megjelenített évszázadot, a 17. századot képviselő Mare Temporis volt. Ebben a sátorban a 17. század eleji, nyugati zsoldos kompánia hétköznapjai mutatkoztak meg, és a kísérő személyzet tevékenységeire koncentráltak. Volt velük egy hadmérnök teljes felszerelésével, aki hadi vállalkozóként működtette a csapatot. A másik fő attrakció az alkimista volt, aki a felállított laborjában helyben próbálkozott az aranygyártással. De a csipkeverő nő is nagy érdeklődést váltott ki a közönségből.

Az utolsó állomás, mely nagy számú csapatot tudhat magáénak, a Bethlen Gábor Hajdúihoz tartozó sátrak voltak. A színes csapat a 17. századot képviselte, nagyon gazdag kínálattal, készültek: csipke- és paszománykészítéssel, kalligráfiával (jogi okmányok készültek), illatszerekkel, tisztálkodási szerekkel, asztali játékokkal, a korabeli orvoslást bemutató eszközökkel, a gyógyfüves asszony pedig bevezette a látogatókat a gyógyító füvek világába. Megelevenítettek egy korabeli pataki református lelkész tanító, lelkész karaktert is. Mondani sem kell, a látványos fegyver- és viseletbemutató itt sem maradt el! A korabeli muzsikát a Héttorony Hangászok biztosították, melynek köszönhetően táncbemutatókat is láthattak az érdeklődők.

Szombat és vasárnap a 15 órától tartott ostromjelenetre idén is sokan voltak kíváncsiak, hiszen ilyenkor minden résztvevő csapat felvonul, hogy aztán két puskadurrogás között elmés és nevettető szócsatával szórakoztassák a közönséget, végül szablyával „egymásnak essenek a csatatéren”.

Mindkét nap nagy érdeklődés fogadta az Ostromhétvégén táborozó csapatokat, az időjárás és a hangulat is kiváló volt. Jövőre folytatjuk, és reméljük, újra minket választanak július harmadik hétvégéjén!

Szabó Eszter beszámolója

Fotók: Szabó Eszter