Mindig örömmel olvassuk és tesszük közzé a Sárospatak ihlette verseket. A Kárpát-medencei és V4 Költészeti Fesztivál alkalmából megjelent Antológia című kötetbe került be Vári Fábián László verse.
Vári Fábián László Kossuth-díjas költő, Tiszaújlakon született 1951-ben. Költő, író, műfordító, néprajzkutató. A beregszászi magyar főiskola tanára, az Együtt című folyóirat szerkesztőbizottságának az elnöke. Az MMA rendes tagja (2012, Irodalmi Tagozat).
Rimay János árnyéka
- egy költészeti fesztivál ürügyén –
A Bodrogon gazdátlan árnyék imbolyog,
a tavirózsa levelein lépeget,
a galériaerdő lombjain megülve
sóvárogva nézi a magos eget.
Rémlik, szelíd fény volt ő is valaha,
hűséggel szolgált egy messzi csillagon,
hol felbomlott a rend, beállt az éjszaka,
s most hazátlanul bódorog, vakon.
De honnan veszem én, hogy földönkívüli?
Lehet, tán nagyon is közülünk való.
Esetleg egy késő reneszánszkori
vágtában dobta le magáról a ló.
S ha már a virtusnak nem volt mestere,
bizony, csak poéta lehetett szegény,
ki Rimay ránk testált rímeit kereste
a harmadik évezred vérfoltos egén.
Egy metaforányi felhőt küld a szél,
a lélek arra átszáll könnyeden,
s láthatja: kelet felől mint hömpölyög
a soron álló iszlám veszedelem.
Riadót rikoltó kakasok, keljetek!
Kardra és keresztre, Patak büszke vára!
S ha lőporból, vérből nem lenne elég,
készülhetünk a végső imára!