Délnyugati sarokbástya

A sárospataki vár külső védelmi rendszerének legerősebb, ma is legszembetűnőbb része a kazamatás várfal és a délnyugati sarokbástya.
A külső vár falait és bástyáit, Perényi Péter építteti, egyidőben a belső várral, egységes koncepció alapján: a középkori város központi részét képező templomot és a déli városrészt, mintegy kiszakította a városszerkezetből és észak-déli irányban elnyújtott, szabálytalan ötszögű területet fallal övezte, árokkal és bástyákkal erősítette, DK-i sarkában a lakótornyos rezidenciával, az un. belső várral, melyet a csatlakozó városfalakkal és a belső várostól elválasztó árokkal és falakkal körülvett udvarból közelítettek meg. A külső várat sarokbástyákkal, a nyugati hosszoldalán, több kisebb bástyával erődítettek, ez volt ugyanis támadásnak leginkább kitéve. A város legkorábbi alaprajzán (melyet 1573-ban Natalis Angelini olasz hadmérnök készített) a délnyugati sarkot kerek bástya védte. A külső várba a Bodrog felől, a keleti városfal közepén, kettős kapun lehetett bejutni, melyet, lovas-, gyalog és kocsi forgalom részére nyitottak. A védelmi rendszert I. Rákóczi György korszerűsítette, nemcsak a megdőlt falakat rakatta újra, hanem fülesbástyákkal építette át. Az 1642-es korabeli leltárból ismerjük a bástyák neveit, a Veres-bástya, a Középső-bástya, a templom mellett való Új-bástya és Tömlöc- vagy Cigány-bástya, Oroszlán-bástya, Mezei Mátyás, másutt Máté bástya.
A kazamatás várfal az 1647-48. évi Rákóczi-levelezésben említett "közkőfal"-lal azonosítható. 1647-ben a sárospataki prefektus jelentésében szerepel, hogy egy nemrég leomlott várfal eltakarításán dolgozik 200 jobbágy. I. Rákóczi György 1647 május 11-én Fogarasban kelt levelében, új tűzérfőparancsnokának adott utasításában említi a ledőlt várfalat és a megmozdult kerek bástyát és megparancsolja, hogy az olasz fundálóval a helyszínen adjanak instrukciót új várfal és bástya építésére. A korai váralaprajzokon egyetlen kerek bástyát látunk a külső vár délnyugati sarkán. Az 1785 évi Römisch térkép itt egy négyszögű bástyát ábrázol. A kerek bástya és a várfal majdnem egyidejű építését hasonló kiképzésük és szerves kapcsolódásuk is igazolja. Rákóczi Zsigmond a várfal két falrétegét említi egyik levelében. A belső falréteg alapozását 1647 májusában kezdik meg. Júniusban a helyszínen jár a tűzérfőparancsnok és fundáló, s megadják utasításaikat, a tűzérfolyosók építésére. 1648 májusában még dolgoznak a fal rakásán. Júniusban már a külső fal alapozását kezdik, melyet ebben az évben be is fejeznek. A várfal építésének teljes befejezésére 1654-56-ban kerülhetett sor, mert 1655-ben említik a kazamaták lefedését, amit a kazamatás várfalra vonatkoztatunk.
A délnyugati sarokbástya építését 1647-ben rendelte el, de a munkák torlódása miatt csak halála után fia, Zsigmond sürgetésére 1649-ben indult meg az építése. Falazása és földszinti ágyútermeinek boltozása 1650-ben nagyrészt el is készült, de befedésére csak 1654-55-ben ad utasítást Lorántffy Zsuzsanna. A várfal és a bástya tervezője és fundálója a velencei olasz Agostino Serena, távollétében a kivitelezést a lőcsei származású, Patakon megtelepedett Medvés Márton kőfaragó irányítja. A kazamatás várfalat két falréteg alkotja- a belső a fal mögötti földsánc, ágyúdomb támfala, köztük egymás fölött két dongaboltozatos folyosó húzódik. Mindkét folyosóból a külső falra 17-17 fiókboltozattal fedett fülkéből ugyanennyi lőrés nyílik, a földszinten kulcslyuk alakú, az emeleten a tölcséres torkolatok hossznégyszög alakú lőréssel. Mindkét szinten minden második lőrés fülkéjének záradékából szellőzőkürtő indul, melyek egymásba torkollva mintegy kilenc méter magasságban fordulnak ki a homlokzatra. A folyosók két vége a sarokbástyákba vezetett, és a belső fal mögött egy-egy lépcső kötötte össze a szinteket. A két boltozott folyosó fölött még egy harmadik tetővel fedett folyosó húzódott, a bástyák legfelső szintjére is innen juthattak.
A várfal és a bástyák pusztulása az 1702. évi rombolással indult meg. Robbantással döntötték le, a földszinti folyosó közepén talált rongálódások erre utalnak. A két sarokbástyát is robbanás döntötte romba. A XVIII. századból két térkép (1776 és 1785) őrzi alaprajzi formát. A romok XIX. századi állapotáról 1826-ban Cavet által készített parkterv tájékoztat. Az angol tájképi kert építésekor a sáncokat elplanírozták, a várárkot nagyrészt betöltötték, a romok romantikus festői elemként jelentek meg.

Az időjárás viszontagságai, majd a lakosság, további pusztításokat végzett, szabályosan bányászta és elhordta az építőköveit.
Műemléki helyreállítása, Kovalovszky Júlia feltárását követően, 1955-61 között folyt, Détshy Mihály levéltári kutatásai és tervezése alapján.
Félévszázad elteltével ismét sürgetővé vált a kazamatás várfal felújítása, a romok konzerválásán túl az a szándék vezette a Múzeumunkat, hogy bekapcsoljuk az idegenforgalomba a külső vár e területét. A felújítás első üteme a sarokbástya és a Veres-bástya közötti terület felét érintette, s folytatni kell a munkát a romos Veres- bástya és második szakasz befejezésével, mellyel a teljes átjárhatóság biztosítva lesz.

1649-ben Rákóczi Zsigmondhoz írott levelében Debreczeni Tamás prefektus arról tájékoztat, hogy "Az pataki bástya csináltatására is sok pénz erogáltatik (költődik)" Zsigmond döntése: "Azmi vagyon, abból kell költeni, ha több nem jönne is, mert a munkát félben nem hagyatni". Zsigmond utasítását mi, kései utódok nem tudtuk végrehajtani, a második ütemre sort kell keríteni.
Ugyanakkor bízunk abban, hogy az új funkció sok-sok diáknak jelent majd felejthetetlen élményt. A jelenlegi területre alig-alig jöttek le, most átélhetik a XVII. századi harcokat játékos, interaktív módon az iskolás gyerekek. Bebarangolhatják a tűzérfolyosókat, átélhetnek bástya ostromot. Már nem csupán romterület lesz, hanem hadászati park formájában új látványként megelevenedik, s bízunk abban hogy új turisztikai attrakció. Múzeumunk tudatosan építi marketingjét, amelyben kiemelt szerepe van a látogatóbarát múzeum kívánalmainak megfelelni, s minél fiatalabb korosztályt behozni a múzeumba. A Múzeumunk kiállításai modern eszközeivel oktatja a diákságot, itt játszani engedjük Őket, átélhetik a kuruc-labanc harcokat, játékos formában megismerkedhetnek a tűzfegyverek világával, a XVII. századi haditechnikával.

Jó szóval oktasd Játszani is engedd szép komoly fiadat - József Attila szavaival kívánjuk, hogy a játék- szeretetük a várárokban okozzon sok-sok örömet.