Gyermekévek

Balassa Iván 1917. október 5-én született Bárándon, a paplak hátsó sarokszobájában. Keresztnevének kiválasztásához a következő családi elbeszélés tartozik: Édesapja, mindkét nagyapja és egy nagybátyja a József nevet viselte. „Éppen ezért anyám, aki az előkelő viselkedésmódra sok hajlamot érzett, no meg abban az időben z oroszokról is sok szó esett, megkötötte magát az Iván név mellett, ami a családban nem kis ribilliót keltett, és ellenkezést is váltott ki. Később ez a név a csúfolódásra bőven adott alkalmat, elsősorban azért, mert a falu csődörét ugyancsak Ivánnak hívták, melyhez kapcsolódó megjegyzéseket gyakran volt alkalmam hallgatni.” A család érettségiig Vancikának becézte.

Gyerekkora java részét két faluban töltötte: Bárándon és Bihartordán.

Édesapja körjegyző volt Tordán, ahol Balassa Iván 12-13 éves koráig élt. A Balassa család a katolikus vallást követte.

Anyai dédapjától, Nagy Lajos református lelkésztől egy nagyméretű Biblia maradt rá, melynek első lapján, régi szokás szerint, a családi események (születés, házasság, halál) vannak feljegyezve a XIX. század első felétől kezdve. A másik anyai ág Erdélyből származott. A pozsonyi és szentmártoni Szabó család Apaffy Mihály fejedelemtől kapott nemességet 1678-ban. A család egyik tagja, P. Szentmártoni Kálmán jeles népmesegyűjtő volt, akiről Gunda Béla tanulmányt írt 1968-ban az Ethnographia c. folyóiratban. A nemeslevél nagyapjához, Szabó József bárándi református lelkészhez került.

Balassa Iván iskolai tanulmányai különlegesen kezdődtek. Az elemi iskola első két vagy három évét magántanulóként töltötte, mert lelkész nagyapja tanította. „Ebből természetesen nagy kalandok származtak, mert apám bizonyos dolgokban rendkívül jártas volt, például a történelemben, de alig tudott írni, mert arra a nagyapja nem fordított gondot. Végül a család belátta, hogy ez az út nem járható. Iskolába adták előbb helyben, majd Debrecenbe küldték a református gimnáziumba.” – mesélte édesapjáról Balassa M. Iván.

Gyerekkorában többször járt Sárospatakon. „Sárospatak gyermekkorom visszaemlékezéseitől kezdve mindig az álmok városa. Nagyapám hosszú téli estéken nagyon sokat mesélt emlékeiről, élményeiről. 1931-ben elvitt a Kollégium 400 éves jubileumára, melyből a 300 palástos pap felvonulása életem végéig tartó emlék marad. Nyaranta gyakran belátogattunk Patakra nagybátyámmal. Bár a Debreceni Református Gimnáziumban érettségiztem, de kapcsolatom mindig erős maradt ezzel a várossal és jelentősebb intézményével, a Református Kollégiummal.”

A sárospataki évekről részletesebben a következő hetekben olvashatnak.