„A nyíl, amit kilőttek, /Még úton van, és a legokosabb: /Félreállni előle” - olvasható a Machbetben, William Shakespeare egyik leghíresebb drámájának Szabó Lőrinc általi fordításában (II. felvonás, III. szín). Ezzel a megállapítással, azt hiszem, mai napig senki sem vitatkozik. A nyíl használata és szerepe azonban mára egészen megváltozott, régen csaták kimenetelét döntötte el, hatalmat adott vagy vett el, vesztes helyzeteket fordított nyertesre, ölt és életet mentett egyszerre, szolgálta a gonosz cselekedetet és a bátor hazafiságot. Ma azonban egy sportág, és nem a háború szimbóluma, szerepe vitathatatlan a magyar történelemben. Szinte minden magyar ismeri a következő mondást: „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!” (latinul: „A sagittis Hungarorum libera nos, Domine!”). Kevésbé köztudott ellenben, hogy az idézet ebben a formában, jelenlegi tudomásunk szerint, először Kossuthnál fordult elő, aki meglehet, hogy összemosott kettő, egyébként létező, magyarokról szóló, 10. századi imádságot. A 900-as évek elején született ez a két hasonló forrás, a modenai himnusz, mely valóban említi a magyar nyilak veszedelmét: „ab Ungerorum nos defendas iaculis” (azaz: „védj meg minket a magyarok nyilaitól”) és a freisingi litánia: „ab incursione alienigenarum libera nos Domine” („az idegenek betörésétől ments meg, Uram, minket”), mely szintén a magyarokról szól. A mondás pontos forrását ugyan mai napig nem találták meg, mégsem lehet kizárni, hogy létezik. Erről 2007-ben is született egy rövid tanulmány Halmágyi Miklóstól „A magyarok nyilaitól … Egy kósza idézet nyomában” címmel (Aetas - 22. évf. {2007.} 3. sz.).
A magyar íjászat történelmi szerepét végig-gondolva nem oly meglepő, hogy hazánkban a harcászatban szerepét vesztett fegyver hagyománya megőrződött, és napjainkban komoly sportágnak számít. A Magyar Íjász Szövetség (röviden MÍSZ) nemzetközi szinten is szép eredményeket ér el, minden szakágban (3D íjászat, történelmi íjászat, futás-, lovas-, pálya-, terep-, és vadászíjászat) profi sportólókat tudhat a tagjai között.
A MÍSZ évente rendez Országos Bajnokságokat, amelyeknek egyik szempontja, hogy évről évre új helyszínen mérettessenek meg a profi küzdeni vágyók. Történelmi íjászat szakágon a vándor sportesemény idei időpontja szeptember 17-18-ika volt, helyszíne pedig a gyönyörű, dicső múltú kisvárosunk lett, azon belül is a Rákóczi-vár körüli, több hektáros zöld terület. Sárospatakon hasonló volumenű íjászati sportverseny nem fordult még elő. Lovász Tamás főszervező elmondása szerint az eddig legközelebbi helyszín Sárospatakhoz Eger volt, az elmúlt években inkább a Dunántúlon rendeztek Bajnokságokat. Idén az ország keleti részét is szerették volna meghódítani. Lovász Tamás maga is 20 éve foglalkozik íjászattal, több szakágban is versenyez, főleg történelmi szakágon belül tevékenykedik, melyben többszörös Országos Bajnoki és Európa Bajnoki címet is szerzett. 2009 óta a gyulai Kerecsényi László Íjász Egyesület elnöke, 2013-tól a Magyar Íjász Szövetség és a HDH-IAA Nemzetközi Íjász Szövetség történelmi szakágának vezetője, 2017-óta MÍSZ elnökségi tag. A vele készült beszélgetésből tudtuk meg a pontosabb részleteket, miszerint Sárospatakon 184 egyéni versenyző indult. A neves eseményre a sportolók kvalifikáció alapján kerültek be az ország minden pontjáról. 24 lőállásos volt a rangsoroló, ebből a döntőbe – szervezői döntés alapján – már csak 6 került. A végső megmérettetésnél nincs előre meghatározott célpont, azt mindig a helyszíni adottságok határozzák meg, hogy a 24 lőállásból végül mennyi és melyik kerüljön a döntőbe. Ezért a főszervezőnek a koordinálás mellett végig figyelnie és elemeznie kell a versenyt. Minden ilyen versenyen kiemelten fontos a biztonság, komoly biztonságtechnikai előírásokat követnek, melyeket a Szövetség alakít. Általános lőtéri szabályokat alkalmaznak, emellett a tapasztalt versenyzők tudják, hogy ha bármi olyan helyzet adódna, amely kockázattal járhat, nem emelnek íjat a célra. A kordon használata alapvető kellék minden rendezvényükön. A Szövetség által szervezett íjászversenyen baleset még nem történt. Lőállásba csak versenyzőket engednek. A főszervező azt is elárulta, hogy ezen a szakágon, a történelmi íjászatban, versenyelőírás a történelmi jellegű viselet a 8-9. századtól a 16. századig terjedően. Nem előírás a teljesen korhű ruházat, illetve az sem feltétel, hogy az öltözék és az íj egyazon századra utaljon.
Lovász Tamás a beszélgetés végén örömét és köszönetét fejezte ki azon okból, hogy a Történelmi Íjász Országos Bajnokság sportesemény szervezésében partner volt L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója és a rendezvény fővédnöke. Köszönetet mondott Aros Jánosnak, Sárospatak polgármesterének, aki ünnepélyesen megnyitotta és zárta a rendezvényt; Dr. Tamás Editnek, a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma igazgatójának, aki terepismerete révén biztonságtechnikai információkkal és a biztonságos célzóhelyek kijelölésével nagyban hozzájárult a Bajnokság sikeres és problémamentes kivitelezéséhez.
A két napos Országos Bajnokság fegyelmezetten, mégis kifejezetten jó hangulatban telt. Gratulálunk, és további sikereket kívánunk minden díjazottnak!
Szabó Eszter beszámolója
Fotók: Szabó Sándor László, Dr. Tamás Edit, Szabó Eszter
