Az újszülött Rákóczi

A kortársak még távoli rokonaikat is tudósították örvendetes családi eseményeikről. Fennmaradt például II. Rákóczi Ferenc csecsemőkorban elhunyt bátyjának, Györgynek keresztelőjére szóló meghívó 1667-ből. Feltűnő, hogy mindeddig nem került elő egyetlen családi levél vagy a Rákóczi-ház familiárisainak tudósítása sem a kis Ferenc születéséről.
Borsiból a csecsemőt nagyanyjához Munkács várába vitték, majd Regéc várába költözött vele édesanyja.
A főrangú családok gyermekeit dajkák szoptatták. A dajkákat nagy gonddal választották ki. Legyen egészséges, kedves természetű, jó erkölcsű. II. Rákóczi Ferenc dajkája Csitári Jánosné Pap Marina volt. „Kegyelmes Fejedelemségét is kisded korában karjaimon, ölemben hordoztam.” - írta 1706-ban. Nemcsak szoptatós dajkát tartottak, hanem csecsemő gondozót is. Általában sokáig szoptak a gyerekek. Erdélyben a porumbaki üvegofficína termékei között már volt ebben az időben cuclisüveg.
Levelezésből ismerjük, hogy a szokásoktól eltérően a nagymama Báthory Zsófia fejedelemasszony egykor maga szoptatta kisfiát, s a gyermek még másfél éves korában is anyatejen élt.A családok rengeteget küzdöttek a gyermekek életben maradásáért. Magyarországon még kevés volt a képzett orvos. Az uradalmak, majorságok, kastélyok lakói a házi gyógyításra hagyatkoztak. A falvakban a füvesasszonyok vagy a bábák és a javasasszonyok látták el a betegeket.
Zrínyi Ilonának sokféle patikaszere volt. Füvek, kenőcsök és török orvosságok. A köznemesi és a főúri családok egymásnak küldözgették a bevált orvosságok leírását. Sok orvosságos könyv maradt fenn kéziratban. A csecsemők bajaira sokféle orvosságot tudtak. Furcsát, szörnyűt, rettenetest és olyasmit is, ami ma sem megvetendő háziszer: „Sírógyermekről, hogy ne sírjon. Keress a varjúnak az agya velejit, és kösd avval a gyermeket, az két vakszemit, és nem sír bizonnyal.”„Gyakorta megforrósodik a kisgyermek, és a feje fáj, mely miá szeme úgy béragad, hogy alig nyithatja fel. Az ilyen állapotban igen meg kell vigyázni, ha nem szorult-é meg az hasa [...] ezért az hasát kell elsőben is megszabadítani csapocskával vagy egyébbel. Az meglévén, márts lágy meleg tejbe gyenge ruhát, s kösd bé az homlokát véle.” „Ha a gyermek ijedez álmában [...] adj színmézet neki, hogy jócs­kán nyalogasson.”„Néha az hasmenés fogyatja a gyermeket, nem is szakasztja semmi úgy el erejét. Azért olyankor: Végy veres rózsát, köményt, birsalmát, főzd meg ezeket ecetben, törd öszve azután erősen, mint a pépet, jó meleg ruhára kenvén, kösd hé a gyomrát véle.”
Az anyák saját gyermekkoruk altatóit dúdolták tovább gyermekeiknek. A bölcsődalok, dajka rímek évszázadokon át sok generációt szolgáltak ki. II . Rákóczi Ferencnek magyar lett az anyanyelve. A négyéves Julianka magyarul szólogatta pólyás öccsét. Édesanyja a soknyelvű tenger parti környezetben kialakult magyart, dajkái, az udvar népe a Bereg vármegyei magyar nyelven beszélt körülötte. A várban szolgáló katonák szavai által hallott német, ruszin, román, szlovák szavakat. Ebben a nyelvi sokféleségben alakult ki különleges nyelvi hallása és kifejezőképessége.
Nagyanyja „Ferkónak” szólította. A Rákóczi-ház hívei számára Ő „kisúr”, „úrficska”, „úrfi”. A külvilág úgy ismeri: „az ifjabbik fejedelem őnagysága”. Apja halála után: „fejedelem úrficska”, az ifjú fejedelem”.

Pár hónapos volt csupán midőn apja, 31 éves korában 1676. július 8-án Makovicán meghalt. A király a magyar törvényeknek megfelelően a megözvegyült Zrínyi Ilonára ruházta a gyámi tisztséget, aki ezután kihirdette Sáros vármegyében, hogy átvette a főispáni méltósággal járó teendőket, s mint várainak parancsnoka és birtokainak igazgatója intézkedett. II. Rákóczi Ferenc öröksége anyja határozott fellépése révén biztosítottnak tűnt.


Tamás Edit