Az 51. műtárgy leleplezése

Új időszaki kiállítás nyílt az MNM Rákóczi Múzeuma Lovagtermében augusztus 12-én. Az 50 év 50 műtárgy c. tárlat egy meglepetéssel is szolgált az egybegyűlteknek. Leleplezésre került az 51. műtárgy, pontosabban műtárgycsoport, ami már a jövő felé mutat.

Az utolsó pataki mézeskalácsos, Veres Sándorné lányai jóvoltából 2018-ban ajándékozás által teljes egészében - közel 800 darabjával - bekerült a mézeskalácsos és gyertyaöntő műhely a Rákóczi Múzeum néprajzi gyűjteményébe, mely meghatározó színfoltja volt Sárospatak városának.
A mézeskalács készítése régi hagyományokkal rendelkezik. Eredetileg az isteneknek ajánlották fel, később változatos formájukkal és díszítésükkel az emberek közötti ajándékozásban kaptak fontos szerepet.
A mézeskalácsos-ipar már a XVII. században jelentőssé vált Felső-Magyarországon. Sárospatakon egy 1768-as adat utal a mézeskalácsos tevékenység jelenlétére. Érdekesség, hogy ezek a mesterek csaknem valamennyien értettek a gyertyakészítéshez, mely a téli időszakban kiegészítő kereseti lehetőséget jelentett számukra. A XIX. század közepére e különleges tészta készítését egyre jobban veszélyeztette a gyárban készített olcsó cukor elterjedése. Ez a sors várt a gyertyák gyártására is.
Veres Sándorné mézeskalácsos műhelye 2015-ben zárta be végleg ajtaját, és ezzel kihalt e régi híres mesterség Sárospatakon és környékén. Erzsike néni mézeskalács-készítő dinasztiából származott. Családja Nyíregyházáról költözött a Bodrog partjára, ahol az ügyes kezű leány eltanulhatta a hagyományos mézeskalács készítés csínját-bínját. Tehetsége és szeretete révén 60 évig készítette a szebbnél szebb mézeskalácsokat, melyekkel temérdek embert örvendeztetett meg.
A mézeskalácsos és gyertyaöntő műhely a 2020-ban megnyíló Rákóczi Látványtár „Zemplén és Sárospatak tárgyi öröksége” egységében szinte eredeti formájában tárul majd a látogatók szeme elé, méltón megőrizve e szép mesterség és Veres Sándorné, Erzsike néni emlékét.
Köszönet a családnak az örökség egyben tartásáért!

Leskó Andrea