Sárospataki Rákóczi Múzeum Baráti Köre

Balassa Iván igazgatósága első évében alakult meg a Sárospataki Rákóczi Múzeum Baráti Köre, melyről így szól az irattári jelentés:

„1956. április 22. Ma tartja alakuló közgyűlését a Sárospataki Rákóczi Múzeum Baráti Köre. A Rákóczi Múzeum dolgozói széleskörű társadalmi szervezetet hoztak létre a múzeum támogatására, propagálására, a vidéki kutatók támogatására. A közgyűlésen megbeszélik a Baráti Kör konkrét feladatait, terveit, javaslatokat tesznek a munkalehetőségeinek biztosítására. A jövőben a Baráti Kör fogja a Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei című kiadványsorozatot kiadni.

A Kör célja a Bodrogköz, Hegyalja, Hegyköz történeti, néprajzi emlékeinek összegyűjtése, feldolgozása és közreadása kiadványok formájában. Vizsgáljuk a falu mai átalakulásának történeti, néprajzi és gazdasági kérdéseit. Az így feltárt anyag közvetlenül szolgálja a szülőföld megismerését, a hazafias nevelést. A múzeum Baráti Kör feladatának tekinti Zemplén megye történeti, régészeti, néprajzi, irodalomtörténeti, gazdaságtörténeti emlékeinek feltárását, rögzíteni kívánja a mai nagy átalakulás legfontosabb helyi eseményeit. Szeretnénk a múzeumot a helyi kutatás középpontjává tenni.”

Mint tudjuk, Balassa Iván tudományos pályáján fontos szerep jutott a szerkesztői munkának, így feladatának érezte a Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei című sorozat kiadását, melyet részben ő írt (Földosztó mozgalom a Bodrogközben 1898-ban - 1956, Sárospataki vezető - 1957, Vezető a sárospataki várban - 1960, Néprajzi feladatok a Hernád és a Tisza között - 1960) és szerkesztett 1956-61-ig. Erre így emlékszik:

„Kiadtam az Újszászy Kálmán – Balassa Iván – Román János: Sárospataki vezető című útmutatót a Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei című sorozatban, melyet Dankó Imre alapított, majd én folytattam. Szerkesztésemben a 23. számig láttak a Füzetek napvilágot, anélkül, hogy bármilyen állami támogatást kaptunk volna. Kiadóként a Rákóczi Múzeum Baráti Köre szerepelt, mert ebben az időben minden egyes számot külön-külön engedélyeztetni kellett. A sorozatot utódaim is folytatták és itt jelent meg 1997-ben Balassa Iván – Kováts Dániel Sárospatak határának helynevei című munkánk, melyben nagyszerűen fel tudtuk használni a tanácsi jegyzőkönyvekből kijegyzetelt adatokat.

Egy külön könyvet is megjelenttettem: Sárospatak történeti helyrajza a XVI. században (Miskolc-Sárospatak, 1994).”

Balassa Iván szorgalmazására a múzeum papírszalvéta-sorozatot készített, mivel abban az időben az ország lakossága szalvétagyűjtési lázban égett. A várat ábrázoló szalvétákból tízezer példányt nyomtak és ennek a bevételéből tudták finanszírozni több múzeumi füzet kiadását.