A falu

Sárazsadány kistelepülés Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A mai Sárazsadány három település egyesülése által jött létre az évszázadok folyamán. A község mai neve Újsára és Bodrogzsadány emlékét őrzi. Az egykoron népes falu mai lakói csupán néhány százan vannak.
Bodrog-parti település, olyannyira, hogy a folyó a kertek alatt folyik. A falu fekvése által a hegység és a síkság találkozásánál található. A Zempléni-hegység déli nyúlványai Tokaj-Hegyalja szőlőtermő területéhez tartoznak. Királyi birtok, pálosok, jezsuiták, Rákócziak, Bretzenheimek, Lónyaiak birtokolták. Egykor kolostor is emelkedett határában. A XIX/XX. század fordulóján még emlegették az egykori romokat.

Az évszázadok során természetesen a falu lakossága többször kicserélődött, megújult. Az eredetileg halászattal foglalkozó lakói egyre inkább a szőlőművelésben, s a földművelésben dolgozva boldogultak. A község lakosainak egy része II. József alatt nemességhez jutott. A falu legrégebbi családjai sorában említhetjük a Kecskeméthy, a Szabó, a Koleszár, a Smajda, a Vaskó-családot.
A falu határának többségét a jobb módú reformátusok birtokolták. A települést a XIX-XX. században római katolikusok (140-200 – fő; 23-32 %), görög katolikusok (300-230 fő;  48-37%), reformátusok (160-180 fő; 26-29 %) és egy zsidó család lakták. Vallási közösségeiknek a XX. századig nem volt temploma. A római és a görög katolikusok Bodrogolaszi filiájaként oda jártak templomba. A reformátusok Vámosújfalu szórványának számítottak s ott, ill. Bodrogolasziban keresték fel a templomot.
Bodrogzsadány legtehetősebbnek tekintett közössége, a reformátusság (ekkor 167 fő) épített először templomot. 1904. október 2-án az itt élő 22 család határozta el a templom megépítését, megajánlottak erre a célra 10600 koronát. Voltak, akik néhány száz, vagy csak 100-100 koronát adtak, de a tehetősebbek jelentős összeget ajánlottak fel: öreg Szabó András 2000, özv. Szabó Ferencné 2000, özv. Szabó Jánosné 1000, Kecskeméthy Mihály 1000, Kecskeméthy Sándor 1000, Kecskeméthy József 800 koronát. A gyülekezet tenni akarása s áldozatvállalása révén 1907 augusztusára készült el a református templom, a falu első temploma.
Az elmúlt 100 esztendőben sokat változott a falu. A római katolikusok (1934-ben Rády Eduárd és Tamás Márta adományából), majd a görög katolikusok (az építkezés 1936-ban kezdődött, 40 évig csak a falak álltak, míg 1982-ben újrakezdődött, s 1983-ban fejeződött be az építkezés) templomot emeltek.
1876-ban elkészült a régi, majd a XX. század első felében az új iskolaépület, ezekben két tanító (általában egy református és egy római katolikus vallású) tanított. Sokan emlékeznek az Osváth Endre református tanító úr által szervezett népművelési előadásokra. Ezeken hallhattak a helyiek a magyar királyokról, Toldi Miklósról, II. Rákóczi Ferencről, hazánk térképéről éppúgy, mint a betegségek elleni védekezésről s a gyümölcsvédelemről. Tartottak előadásokat a magyarországi templomokról, múzeumokról is.
Vallásos és egyéb témájú színdarabok is előadásra kerültek. Ezek bemutatóját a nagy csűrökben tartották. Az idősebbek máig emlékeznek egyik-másik sikeres darabra, pl. Berei Gusztáv játszotta a címszerepét a „A falu rossza” előadásnak. Mindez kicsit mókásnak is tűnik, hiszen nem éppen így emlékeznek rá – a kiváló tanulmányi eredményeket teljesítő tanulóra – a falusiak.
Az 1930-as, 1940-es években az itt élőket többször felkeresték a Sárospataki Református Kollégium Falukutató szemináriuma tagjai. Kutatásaik írásos dokumentumai fontos forrásai a falu történetének, társadalomtörténetének, de információkat adnak a gazdálkodásról, a vallási szokásokról, hagyományokról is. Ők jegyezték fel a falu legtekintélyesebb lakóinak nevét: Berei Gusztáv, Kecskeméthy Sándor, Kapczár János. Utóbbi római katolikus, a másik kettő református fiatalember. Patak szelleme másként is jelen volt a faluban. A Theológiai Akadémia III. és IV. éves hittan (teológus) hallgatói szolgáltak több éven át a református gyülekezetben. 
A Bodrog árterületében kialakult Ósára 1939-ben felköltözött mai helyére, létrejött Újsára. Három halászattal foglalkozó család maradt csak az „Ó” faluban, a Smajda, a Halász és a Kotsis család. Az idősek elhalta után, 1952-ben Smajdáék hagyták el utolsóként a régi falut. Az ósárai régi, 1818-ban épült paticsfalú templom a két világháború között vált rommá.
II. világháborút követően nehéz éveket éltek át a falubeliek. Sokan voltak hadifogságban (többen ott is haltak meg), nem volt könnyű a világégést követő újrakezdés.
1950-ben Újsára s Bodrogzsadány egyesítésével megalakult Sárazsadány. Sára szinte egészében református lakossága 1953-ban csatlakozott a zsadányi templom gyülekezetéhez, s létrejött a sárazsadányi leányegyház. Idő kellett azonban, míg kialakult az új kötődés. Mára már összenőtt az egykor volt két falu Újsára és Bodrogzsadány.
A falu történelme visszaköszön a mai település képén, régi házai az egykor volt világot idézik a település funkcióváltása közepette. Átalakul a régi, mezőgazdasággal, halászattal foglalkozó település. Egyre több az időszakosan itt tartózkodó lakos, s egyre kevesebb a falu tényleges lakosságszáma. Eltűnnek a régi családnevek, más jelentést kapnak a tájékozódási pontok, eltűnik a gazdák építette világ, s reméljük, hogy hasonlóan értékes születik helyette.