A Magyar Népmese Napja

„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktők kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!”
(Részlet a Magyar Olvasástársaság 2005-ös felhívásából)

2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére szeptember 30. – Benedek Elek születésének napja – a népmese napja lett, melyet azóta  minden évben országszerte, sőt sok határon túli magyar iskolában is megrendeznek.  Célja, hogy a meseszerető gyermekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak a mese felé.
Benedek Elek (1859 –1929) a „nagy mesemondó”, mesegyűjtő, író, újságíró és országgyűlési képviselő parlamenti szűzbeszédében, 1888. február 9-én a gyermek-és ifjúsági irodalom fontosságáról szólt, a népköltészet, a népnyelv és a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. Az ifjúság számára készült mese-átdolgozásai (Ezeregyéjszaka meséi, Grimm fivérek meséi, stb.) a legjobb magyar mesekönyvek voltak.
Hivatalos világnapja még nincs a mesének, sem a népmesének. Egyedül a magyarok emlékeznek meg róla, immár 12 esztendeje.

2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére szeptember 30. – Benedek Elek születésének napja – a népmese napja lett, melyet azóta  minden évben országszerte, sőt sok határon túli magyar iskolában is megrendeznek.  Célja, hogy a meseszerető gyermekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak a mese felé.
Benedek Elek (1859 –1929) a „nagy mesemondó”, mesegyűjtő, író, újságíró és országgyűlési képviselő parlamenti szűzbeszédében, 1888. február 9-én a gyermek-és ifjúsági irodalom fontosságáról szólt, a népköltészet, a népnyelv és a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. Az ifjúság számára készült mese-átdolgozásai (Ezeregyéjszaka meséi, Grimm fivérek meséi, stb.) a legjobb magyar mesekönyvek voltak.
Hivatalos világnapja még nincs a mesének, sem a népmesének. Egyedül a magyarok emlékeznek meg róla, immár 12 esztendeje.

A népmese a szóbeli elbeszélő költészet legnagyobb műfajcsoportjainak egyike, mely nem csak szórakozást biztosít, hanem bizonyos magatartásformákat, problematikus helyzetekben megoldást is mutat. A népmesemondás szóbeliségéből fakadóan képes az emberek között közvetlen kapcsolatot teremteni, párbeszédeket kialakítani, a mesehallgatót közelebb hozza saját kultúrájához, nyelvéhez, önismeretéhez, identitástudatához.
Napjainkban a népmese leginkább a gyermekek mulattatására, nevelésére szolgál, azonban a szóbeliségben a szájhagyomány szerepe egyre inkább háttérbe szorul a mesekönyvekkel szemben.

Második alkalommal ünnepeltük meg Sárazsadányban, a MNM Rákóczi Múzeuma Néprajzi Kiállítóhelyén, egy egész napos múzeumpedagógia foglalkozás keretén belül a Magyar Népmese Napját. Az idén a Vámosújfalui Általános Iskola 3. és 4. osztályával jártunk utána, hogyan is születik a mese…
Dégh Linda, jeles folklórkutató az 1940-es években, Sárában gyűjtött Penna Jankó című meséjének megtekintésével kezdődött a program, majd a gyerekek egy-egy saját maguk által kitalált mesét játszottak el jelmezbe öltözve. A bemutatók végén egy kis táncos mulatságra is sor került.
Délután egy vetélkedő keretein belül bizonyíthatták a csapatok, mennyire jártasak a népmesék világában. A kvíz kérdések mellett ügyességüket is megmutathatták a tanulók a különböző népi játékok kapcsán.
A programot Vaskó Csenge és Bana László - a Sárospataki Református Kollégium Általános Iskolája tanulói - a Farkas Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola néptáncosainak bemutatója koronázta meg.
Külön köszönet a segítségért Darmos István néptáncpedagógusnak.

Jövőre, akit érdekel, járjon utána…


Leskó Andrea
néprajzos-muzeológus
MNM Rákóczi Múzeuma