• "Rákócziak dicső kora"

    Nagy mérföldkő ez mind a vár, de úgy gondoljuk a város életében is, mert egy jelentős szakasza zárult le a műemléki helyreállításnak. Voltaképpen az 1997-től 2003-ig tartó rekonstrukció befejezése. Miként a Vörös-torony műemléki helyreállítása után kiállítással adtuk át az épületet a múzeumlátogatóknak, így tesszük most is. Több mint 855 m2-en új állandó kiállítást nyitottunk, mely a "Rákócziak dicső kora" címet viseli.Mint ahogy a cím is tükrözi nem csak II. Rákóczi Ferencről és az általa vezetett szabadságharcról szól, hanem a magyar történelemben oly jelentős szerepet vitt Rákóczi-családról is áttekintést ad a kiállítás. Egyben felvillantva városunk XVII-XVIII. századi történelmének azon szakaszát, mely országos, sőt nemzetközi hírűvé tette vidékünket és Patakot.

    A kiállítás nagy tematikai egységei:

    1. A Rákóczi-család - "Méltóságos família" (család felemelkedése)
    2. I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna az egyház és iskola fejedelmi pártfogói - "Féljétek az Isten és néki adjatok dicsőséget"
    3. A Rákócziak szabadságküzdelmei - "Magyar hazánk szabadságáért"
    4. II. Rákóczi Ferenc gyermek- és ifjúkora - "A hatalom felelősség, az uralkodás szolgálat"
    5. A Rákóczi-szabadságharc - "...Megújulnak a magyar nemzet régi sebei"
    6. Száműzetés és emlékezet - "Számkivetésbe megyek - "Állj meg vándor"
    7. Élet a várkastélyban XVI-XIX. század - bútortörténeti kiállítás
    8. Barokk csataképek - a Rugendas-család grafikái

    A NARMER Bt. által készített látványterv alapvetően látogatóbarát, de történettudomány új kutatási eredményeit is népszerűsítő forgatókönyv alapján készült a kiállítás. Reméljük, hogy az évtizedek óta várakozással megelőzött kiállítás sok-sok látogatót, érdeklődőt vonz, s erősíti a múzeumbarátok magyar történelem iránti fogékonyságát.

  • A legek porcelánmanufaktúrája, Herend

    Új időszaki kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumában 2015. július 17 és október 30. között egy különleges kiállítás várja a látogatókat Sárospatakon. Herend kisváros a Bakonyban,  nevét  azonban világszerte és Magyarországon is széles körben ismerik. A  herendi porcelán hungarikum, a Magyar Örökség része.
    A mai Porcelánmanufaktúra elődjét, a fajansz- és kőedénykészítő műhelyt 1826-ban alapította Stingl Vince. Fischer Mór 1839-ben vette meg e kis műhelyt, azóta csak porcelán készül Herenden.
    Hamarosan a magyar arisztokrácia vásárolta termékeit, s a Manufaktúra császári és királyi udvari szállító lett. 1842-ben, az első magyar iparműkiállítás sikerét értékelő Kossuth Lajos Herend kapcsán a következőket mondta: „... 14.000 látogatói közt bizonyosan egy sem volt, kinek szemei a honi műipar örvendetes fejleményének ezen díszes jeleit örömmel ne szemlélte volna.”
    A Herendi Porcelán sikertörténet, az 1851-es londoni világkiállítás fordulópont történetében, a chinoiserie-k osztatlan sikert arattak. Viktória angol királynő ekkor vásárolt egy kínaizáló pillangós, lila peóniás készletet a windsori kastélya számára. Utóbb ez a Viktória minta vált Herend szimbólumává. 
    A Herendi Porcelángyár jogutódjaként 1992-ben megalakult a Herendi Porcelánmanufaktúra Részvénytársaság, utóbb Zrt. ma a világ legnagyobb porcelánmanufaktúrája. A részvények többsége  a munkavállalóké, kisebb részben a magyar államé.
    A siker alapja a minőség: A nyers porcelánmassza megmunkálása a korongozó, öntő szakembereken át, a festőecset utolsó simításáig kézi úton történik mind a mai napig Herenden. A legnagyobb igényességgel készülnek a porcelán díszművek és étkészletek. A kézzel festett herendi porcelán maradandó érték. Ezen széles termékskálából került kiválasztásra a MNM Rákóczi Múzeumában most nyílt kiállításon látható több mint 300 tárgy.
    A 2015 július 17-én nyílt kiállítás megnyitóján Dr. Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Dr. Simon Attila a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. vezérigazgatója gondolatait követően Sebestyén Márta Kossuth díjas és Liszt Ferenc díjas népdalénekes ajánlotta a kiállítást a látogatók figyelmébe.  A művésznő Csörsz Rumen Istvánnal közös műsora tette emlékezetessé programot.
    A Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. kiállítása várja a látogatókat Sárospatakon!

    Dr. Tamás Edit

  • A Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma „Vasba öntött múlt” című kiállítása Eperjes-Sóváron

    Az iparművészet egy különleges válfajához, az öntöttvasművességhez kapcsolódik a 2016. szeptember 8-án a Szlovák Műszaki Múzeum eperjesi intézményében nyílt időszaki kiállítás.   A Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma több mint négyszáz darabos gyűjteményéből válogatott műtárgy-együttes a XIX. században virágkorát élő európai öntöttvasművesség szinte valamennyi jelentős központjának termékét felvonultatja a legrégebbi porosz királyi vasöntödéktől kezdve az osztrák, morva, cseh területek, a Kárpát-medence központjain át a napjainkig is működő urali Kaszlinszkij Zavod műöntödéjéig. Külön értéke a kiállításnak, hogy a reformkorban európai léptékkel mérve is rangos, az egykori Rákóczi-birtokon fekvő Munkácsi Vasgyár finomöntödéinek művészi tárgyaiból félszáznál is több műtárgyat vonultat fel.
    A kiállítást megelőző sajtótájékoztatón az újságírók tájékoztatást kaptak a bemutatott gyűjtemény történetéről, a legkülönlegesebb tárgyakról. A műtárgy-együttest a budapesti Korompay László (1948-2013) és Sárospatakon született felesége, Sipos Judit gyűjtötte. Vásárlás útján került dr. Sándor József sárospataki öregdiák tulajdonába, aki továbbajándékozta a MNM Rákóczi Múzeumának. Ezzel az intézmény történetének legjelentősebb adományát tette. Kiállítássá Lengyelné Kiss Katalin, a budapesti Öntödei Múzeum nyugalmazott igazgatója formálta Sárospatakon, az ottani kiállítás kurátoraként. Segítőként ott volt mellette Korompayné Sipos Judit, a gyűjtő is. Az eperjesi kiállítást a MNM Rákóczi Múzeuma munkatársai, Kuzsmiczki Eszter és Váradi László álmodták Sóvár  múzeumi tereibe.
    A sajtó képviselői kérdések, hozzászólások nyomán képet kaphattak a szlovák-magyar múzeumi kapcsolatrendszerről, melynek fontos állomása ez a kiállítás. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Szlovák Műszaki Múzeum is jelentős kulturális összefogásként értékelte a kiállítás létrejöttét.
    A kiállítás megnyitóján a Szlovák Műszaki Múzeum főigazgatója, Eugen Labanič köszöntötte a megjelenteket, köztük Eperjes Város polgármesterét, az Eperjesi Egyetem rektorát és Szénási Lajos külgazdasági attasét Magyarország Kassai Főkonzulátusáról.
    Tamás Edit, a MNM Rákóczi Múzeuma igazgatója köszöntőjében kiemelte, hogy a sárospataki múzeum, a szlovákiai múzeumok és az Eperjesi Egyetem között hosszú évek óta kiváló az együttműködés. Az eperjesi kiállítás a gyűjtemény második külföldi bemutatkozása. Terveik szerint az öntöttvas gyűjteményt Magyarország és a szomszédos országok múzeumaiban további időszaki kiállításokon mutatják be.
    A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese, Tomka Gábor a kiállítást ajánlva utalt arra, hogy anyag legértékesebb részét az európai öntöttvasművesség kezdeti időszakának remekei, a gleiwitzi, berlini, mariazelli finomöntvények képezik. Köztük említhetjük Schönborn Károly és felesége mellszobrának mestermintáját. Történeti jelentősége miatt elsődleges a gyűjtemény Kossuth-szobra, Schossel András alkotása. 1848 őszén készültek a sorozat első, s 1849-ben további a darabok.

    Az időszaki kiállítás 2016. október 31-ig várja a látogathatókat Eperjes-Sóváron (námestie Osloboditel'ov 4. Prešov).

    Tamás Edit

  • A Rákócziak és a habánok című időszaki kiállítás

    Az anabaptizmus mint vallási mozgalom Svájcban keletkezett. Hamarosan behálózta Dél-Németországot, Észak-Olaszországot. Képviselői megjelentek Ausztriában, Cseh- és Morvaországban, a felső-magyarországi városokban. Zárt habán csoport először a Nyitra vármegyei Ószombatban (szlovákul: Sobotište) jött létre, ők 1546-ban Morvaországból települtek be. Erdélybe 1621-ben érkeztek, Bethlen Gábor idejében, Alvincra.
    Sárospatakon az 1630-as években dolgoztak először Alvincról jött habán mesterek (molnárok, ácsok). Fazekasárujukat a sárospataki vár 1639-es inventáriuma említi először: „Fejér mazu Rostelos Labas Uy keresztenek Csinálta Csesze No. 62.” Ezek is az alvinciak készítményei lehettek.
    A szervezett sárospataki habán telepítés I. Rákóczi György nevéhez fűződik. Már 1643-ban folytak tárgyalások ez ügyben, 1645-ban történt meg tényleges áttelepülésük a Nyitra vármegyei Csejtéről. A fejedelem korabeli utasításában szerepel, hogy mennyi és minénű mesterember költözzön Patakra.
     A „habán” elnevezés a korabeli forrásokban nem fordul elő. „Fratres moravici” – morva testvérek, „új keresztyén”, „új keresztény”, „anabaptista” – újrakeresztelkedő megjelöléseik ismertek, hiszen felnőttként keresztelkedtek.
    Az idetelepültek lélekszáma kétszáz fő lehetett. A habán telep a város Héce nevű városrészén, a mai Dobó Ferenc utca, Fazekas sor, valamint a Kövy Sándor utca által határolt részen terült el. A későbbi urbáriumok 1785-ig „újkeresztény udvarnak”, „Curia Anabaptistarum”-nak nevezik ezt a helyet. A Kövy Sándor utca 8. számú telken találták 1974-ben a kiállításon bemutatott, ún. habán kincsleletet.
    Zárt, kommunisztikusan szervezett közösségekben éltek. Négy házat kaptak, egymással összefüggő négy jobbágytelken. A telek később bővült, az 1657-es összeírás 5 parasztfundusról ír és 50 dolgozót tüntet fel. Harmaduk a telep háztartásával kapcsolatos teendőket látta el. Főgazda Stilmar György No. 1.; Kulcsár No. 1.; Pap No. 2.; Kapus No. 1.; Czirkalo No. 1.; Szecskametelő No. 1.; Kocsis No. 1.; Béres No. 2.; Kertész No. 1.; Sörfőző No. 1.; Sütő No. 3.
    A másik rész – 34 fő – különféle iparos, akik valamennyien értékesítésre termeltek. Varga mester No. 1. – leginye No. 3.; Tímár mester No. 1.; Posztócsináló No. 1. leginye No. 2.; Kovács mester No. 1. leginye No. 3.; Kerékgyártó No. 1.; Bodnármester No. 1.; Késcsináló No. 1. leginye No. 6.; Molnár mester No. 2.; Szabó No. 1.; Fazekasmester No. 1. leginye No. 4.; Takács No. 2.; Borbély No. 1. leginye No. 2. A legtöbb legénnyel, legnagyobb iparoskapacitással a késesen kívül az önálló iparágakban találkozunk (varga, borbély, kovács).
    A habánok kiválóak voltak a mesterségek valamennyi ágában. A pataki habánokra vonatkozóan a legtöbb adat a fazekasokról maradt fenn. Egyesek edénykészítéssel, mások kályhacsempék, kályhák készítésével, rakásával foglalkoztak. A sárospataki habán fazekasok termékeinek első említése Debreczeni Tamás 1647. évi leveléből való.
    A XVII. században a megrendelők között elsősorban előkelő magyar családokat találunk. Elsősorban házasságkötések alkalmával rendeltek készleteket. A XVIII. századtól a megrendelő a polgárság és a céhek köréből került ki. Sok habán fazekas edény maradt fenn protestáns egyházi használatban.
        A sárospataki habán telep létrejötte, virágzása a Rákóczi-család támogatásához köthető. Történetük az 1645-1660 közötti időszakban viszonylag nyugodt. Lorántffy Zsuzsanna haláláig biztonságban élhettek a telepen. Az 1660-at követő években megváltozott helyzetük. Sárospatak lakossága ekkor nagyobb részt református volt. Báthory Zsófia Sárospatakra költözése és 1661-es katolizálása után 1663-ban letelepedtek a városban a jezsuiták. Általuk kívánták a patakiakat visszatéríteni a katolikus vallásra. A habán közösség tagjai is aránylag gyorsan katolizáltak, felbomlott telepük. Az egységes zárt telep 1680 körül szűnt meg. A magukkal hozott családnevek, vallási mozgalmuk is eltűnt.



    Köszönetet mondunk a kölcsönző intézményeknek:
    Iparművészeti Múzeum, Budapest; Kelet-szlovákiai Múzeum, Kassa; Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest; Magyar Nemzeti Múzeum Semmelweis Orvostörténeti Múzeuma, Levéltára és Adattára, Budapest; Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei

    A kiállítás megtekinthető: 2017. május 13. - október 29. között

  • A Vasba öntött múlt című kiállításunk első külföldi helyszínként Kassán mutatkozik be

    2016. április 14-én a Kelet-szlovákiai Múzeumban nyílt időszaki kiállítása az MNM Rákóczi Múzeumának.
    A tárlat az iparművészet egy különleges válfajához, az öntöttvasművességhez kapcsolódik. A Magyar Nemzeti Múzeum sárospataki Rákóczi Múzeumának egy új, 2014-ben létrejött gyűjteményéből válogat. A műtárgyegyüttest a budapesti Korompay László (1948-2013) és Sárospatakon született felesége, Sipos Judit gyűjtötte. Vásárlás útján került Dr. Sándor József sárospataki öregdiák tulajdonába, aki abban a pillanatban tovább is ajándékozta múzeumunknak. A 404 tárgyat számláló gyűjteménnyel Dr. Sándor József a MNM Rákóczi Múzeuma történetének legjelentősebb adományát tette.
    Kiállítássá Lengyelné Kiss Katalin a budapesti Öntödei Múzeum nyugalmazott igazgatója formálta Sárospatakon, az ottani kiállítás kurátoraként. Segítőként ott volt mellette Korompayné Sipos Judit, a gyűjtő is. A kassai kiállítást a MNM Rákóczi Múzeuma munkatársai, Kuzsmiczki Eszter és Váradi László álmodták a Kelet-szlovákiai Múzeum tereibe, sárospataki és kassai kollégákkal karöltve.
    A kiállítás megnyitóján a Kelet-szlovákiai Múzeum igazgatója, Dr. Pollák Róbert köszöntötte a megjelenteket. Az érdeklődők részben Magyarországról érkeztek, nagyobbrészt helybeli voltak.  Kassán üdvözölhettük többek mellett Dr. Kovács Jánost BAZ megye főjegyzőjét és Aros Jánost, Sárospatak Város polgármesterét.

    A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese, Dr. Tomka Gábor a kiállítást ajánlva utalt a kassai aranykincsek közelmúltbeli bemutatkozására Budapesten és a két intézmény szakmai kapcsolataira. A most kiállított gyűjtemény magyar emlékeivel együtt a XIX. században virágkorát élő európai öntöttvasművesség szinte valamennyi jelentős központjának termékét felvonultatja, a legrégebbi porosz királyi vasöntödéktől kezdve az osztrák, morva, cseh terület központjain át a napjainkig is működő urali Kaszlinszkij Zavod műöntödéjéig. A kiállításon művészien megformált használati cikkeket, íróasztali felszereléseket, gyertyatartókat, lakásdíszítő domborműveket, dísztálakat, vázákat, kisplasztikákat láthatnak az érdeklődők. Ezeket a polgári világ közönsége szívesen vásárolta az 1930-as évekig. A kor ízlésvilágának megfelelően historizáló, vagy leegyszerűsített formavilágúak, később túldíszített, neobarokkos stílusúak, a századforduló után szecessziós motívumokkal készültek. Az anyag legértékesebb részét az európai öntöttvasművesség kezdeti időszakának remekei, a gleiwitzi, berlini, mariazelli finomöntvények képezik. Magyar vonatkozásban a mintegy 50 tárgyból álló munkácsi kollekció a legjelentősebb. Köztük említhetjük Schönborn Károly és felesége mellszobrának mestermintáját. Történeti jelentősége miatt elsődleges a gyűjtemény Kossuth-szobra, Schossel András alkotása. 1848 őszén készültek a sorozat első darabjai, s 1849-ben további darabok. Összességében 30 alkotás, melyet az 1848-49-es öntési dátuma is különlegessé tesz.


    Dr. Tamás Edit, a MNM Rákóczi Múzeuma igazgatója köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a Kelet-szlovákiai Múzeum és sárospataki múzeum között hosszú évek óta kiváló az együttműködés. Számos kiállításhoz kölcsönöztek műtárgyakat és teljes kiállítások is érkeztek Kassáról Sárospatakra. A Rákóczi Múzeum néhány éve a Húsz év húsz tárgy kiállításhoz kölcsönzött Rákóczi tematikájú tárgyakat Kassára.
    A Dr. Sándor József által ajándékozott öntöttvas gyűjtemény kapcsán a MNM Rákóczi Múzeuma célja, hogy a műtárgyegyüttes állandó kiállításként történő bemutatását Sárospatakon megvalósítsa. S addig míg e terv valósággá válik, Magyarországon és a szomszédos országok múzeumaiban időszaki kiállítás formájában szerepeltesse.
    A kiállítás megnyitása alkalmából a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum emlékérmét adományozott Dr. Sándor Józsefnek, a múzeumügy iránt elkötelezett pataki öregdiáknak.
     
    Sesztay Ádám, Magyarország kassai főkonzulja – aki az elmúlt időszakban jelentős szerepet játszott a szlovák-magyar kapcsolatok térségbeli további elmélyítésében – jelentős kulturális összefogásként értékelte a kiállítás létrejöttét. Ő, aki kiemelt  figyelmet fordít mind a gazdasági, mind az önkormányzati téren történő együttműködések kialakítására, fejlesztésére, szervezőként maga is tevékeny a kulturális és turisztikai rendezvények kezdeményezésében  és   megvalósításában, nagy örömmel vállalta a szlovák-magyar múzeumi együttműködés eredményeként létrejött kiállítás megnyitását. Biztatott mindenki arra, hogy fedezze fel a kiállítás szépségét! A Korompay László által összegyűjtött tárgyak a Kelet-szlovákiai Múzeumba látogatóknak adjanak élményt! Szerezzenek örömet sok-sok embernek és fokozza művészeti és ipartörténeti múltunk iránt érzett megbecsülésüket!

    Tamás Edit

  • Ágyúöntőműhely megnyitó

     

  • Az üveghegyen innen és túl – időszaki kiállítás a MNM Rákóczi Múzeumában

        II. Rákóczi Ferenc alapította 1698-ban vidékünk első üveghutáját a Regéci-uradalomban.  Több mint kétszáz esztendeig működött Regéci-Huta néven a település. Működésének helye többször változott, Ó-Huta, Közép-Huta, Új-Huta (Háromhuta) néven ma is megtalálhatók a Zempléni-hegységben. A XVIII. században a Károlyi-család által alapított üveghuták sora jött létre, Hollóháza, Vágáshuta, Kishuta, Nagyhuta. Ezek egyike sem működött olyan hosszan, mint a Rákóczi által alapított. Megszűnésük az üveggyártás technikai fejlődése révén következett be. Ezek a kis huták nem tudtak lépést tartani a nagyobb üzemekkel. Utolsóként, 1916-ban a regéci huta fejezte be működését.
        Az üveghuták rendkívül gazdag tárgyi örökségét a MNM Rákóczi Múzeuma őrzi. Gyűjteményébe több mint 300 tárgyat gyűjtöttek muzeológus elődeink, köztük Takács Béla. A tárgyegyüttes ma is gyarapszik.
        A MNM Rákóczi Múzeuma gyűjteménye az alapja kiállásunknak. A kurátor kitekintéssel is élt. Salgótarján, Parádsasvár, Bükkszentkereszt mai formavilága, termékei reprezentatív áttekintése is megjelenik. A rendkívül tárgy gazdag kiállítás arra is vállalkozik, hogy bemutassa az üveggyártás alapanyagait és az üvegfúvás folyamatait.
        A 2016. június 18-án nyílt kiállítást Dr. Koncz Gábor egyetemi magántanár, főiskolai tanár ajánlotta az érdeklődőknek. A 2017 tavaszáig látható időszaki kiállítás kurátora Leskó Andrea néprajzos-muzeológus. A látványt Kuzsmiczki Eszter és Váradi László álmodta a megvalósult formába. A kivitelezést a múzeum munkatársai készítették. A látogatók tájékoztatására leporelló is készült. Várjuk a látogatókat!

    Tamás Edit

  • Délnyugati sarokbástya

    A sárospataki vár külső védelmi rendszerének legerősebb, ma is legszembetűnőbb része a kazamatás várfal és a délnyugati sarokbástya.
    A külső vár falait és bástyáit, Perényi Péter építteti, egyidőben a belső várral, egységes koncepció alapján: a középkori város központi részét képező templomot és a déli városrészt, mintegy kiszakította a városszerkezetből és észak-déli irányban elnyújtott, szabálytalan ötszögű területet fallal övezte, árokkal és bástyákkal erősítette, DK-i sarkában a lakótornyos rezidenciával, az un. belső várral, melyet a csatlakozó városfalakkal és a belső várostól elválasztó árokkal és falakkal körülvett udvarból közelítettek meg. A külső várat sarokbástyákkal, a nyugati hosszoldalán, több kisebb bástyával erődítettek, ez volt ugyanis támadásnak leginkább kitéve. A város legkorábbi alaprajzán (melyet 1573-ban Natalis Angelini olasz hadmérnök készített) a délnyugati sarkot kerek bástya védte. A külső várba a Bodrog felől, a keleti városfal közepén, kettős kapun lehetett bejutni, melyet, lovas-, gyalog és kocsi forgalom részére nyitottak. A védelmi rendszert I. Rákóczi György korszerűsítette, nemcsak a megdőlt falakat rakatta újra, hanem fülesbástyákkal építette át. Az 1642-es korabeli leltárból ismerjük a bástyák neveit, a Veres-bástya, a Középső-bástya, a templom mellett való Új-bástya és Tömlöc- vagy Cigány-bástya, Oroszlán-bástya, Mezei Mátyás, másutt Máté bástya.
    A kazamatás várfal az 1647-48. évi Rákóczi-levelezésben említett "közkőfal"-lal azonosítható. 1647-ben a sárospataki prefektus jelentésében szerepel, hogy egy nemrég leomlott várfal eltakarításán dolgozik 200 jobbágy. I. Rákóczi György 1647 május 11-én Fogarasban kelt levelében, új tűzérfőparancsnokának adott utasításában említi a ledőlt várfalat és a megmozdult kerek bástyát és megparancsolja, hogy az olasz fundálóval a helyszínen adjanak instrukciót új várfal és bástya építésére. A korai váralaprajzokon egyetlen kerek bástyát látunk a külső vár délnyugati sarkán. Az 1785 évi Römisch térkép itt egy négyszögű bástyát ábrázol. A kerek bástya és a várfal majdnem egyidejű építését hasonló kiképzésük és szerves kapcsolódásuk is igazolja. Rákóczi Zsigmond a várfal két falrétegét említi egyik levelében. A belső falréteg alapozását 1647 májusában kezdik meg. Júniusban a helyszínen jár a tűzérfőparancsnok és fundáló, s megadják utasításaikat, a tűzérfolyosók építésére. 1648 májusában még dolgoznak a fal rakásán. Júniusban már a külső fal alapozását kezdik, melyet ebben az évben be is fejeznek. A várfal építésének teljes befejezésére 1654-56-ban kerülhetett sor, mert 1655-ben említik a kazamaták lefedését, amit a kazamatás várfalra vonatkoztatunk.
    A délnyugati sarokbástya építését 1647-ben rendelte el, de a munkák torlódása miatt csak halála után fia, Zsigmond sürgetésére 1649-ben indult meg az építése. Falazása és földszinti ágyútermeinek boltozása 1650-ben nagyrészt el is készült, de befedésére csak 1654-55-ben ad utasítást Lorántffy Zsuzsanna. A várfal és a bástya tervezője és fundálója a velencei olasz Agostino Serena, távollétében a kivitelezést a lőcsei származású, Patakon megtelepedett Medvés Márton kőfaragó irányítja. A kazamatás várfalat két falréteg alkotja- a belső a fal mögötti földsánc, ágyúdomb támfala, köztük egymás fölött két dongaboltozatos folyosó húzódik. Mindkét folyosóból a külső falra 17-17 fiókboltozattal fedett fülkéből ugyanennyi lőrés nyílik, a földszinten kulcslyuk alakú, az emeleten a tölcséres torkolatok hossznégyszög alakú lőréssel. Mindkét szinten minden második lőrés fülkéjének záradékából szellőzőkürtő indul, melyek egymásba torkollva mintegy kilenc méter magasságban fordulnak ki a homlokzatra. A folyosók két vége a sarokbástyákba vezetett, és a belső fal mögött egy-egy lépcső kötötte össze a szinteket. A két boltozott folyosó fölött még egy harmadik tetővel fedett folyosó húzódott, a bástyák legfelső szintjére is innen juthattak.
    A várfal és a bástyák pusztulása az 1702. évi rombolással indult meg. Robbantással döntötték le, a földszinti folyosó közepén talált rongálódások erre utalnak. A két sarokbástyát is robbanás döntötte romba. A XVIII. századból két térkép (1776 és 1785) őrzi alaprajzi formát. A romok XIX. századi állapotáról 1826-ban Cavet által készített parkterv tájékoztat. Az angol tájképi kert építésekor a sáncokat elplanírozták, a várárkot nagyrészt betöltötték, a romok romantikus festői elemként jelentek meg.


    Az időjárás viszontagságai, majd a lakosság, további pusztításokat végzett, szabályosan bányászta és elhordta az építőköveit.
    Műemléki helyreállítása, Kovalovszky Júlia feltárását követően, 1955-61 között folyt, Détshy Mihály levéltári kutatásai és tervezése alapján.
    Félévszázad elteltével ismét sürgetővé vált a kazamatás várfal felújítása, a romok konzerválásán túl az a szándék vezette a Múzeumunkat, hogy bekapcsoljuk az idegenforgalomba a külső vár e területét. A felújítás első üteme a sarokbástya és a Veres-bástya közötti terület felét érintette, s folytatni kell a munkát a romos Veres- bástya és második szakasz befejezésével, mellyel a teljes átjárhatóság biztosítva lesz.


    1649-ben Rákóczi Zsigmondhoz írott levelében Debreczeni Tamás prefektus arról tájékoztat, hogy "Az pataki bástya csináltatására is sok pénz erogáltatik (költődik)" Zsigmond döntése: "Azmi vagyon, abból kell költeni, ha több nem jönne is, mert a munkát félben nem hagyatni". Zsigmond utasítását mi, kései utódok nem tudtuk végrehajtani, a második ütemre sort kell keríteni.
    Ugyanakkor bízunk abban, hogy az új funkció sok-sok diáknak jelent majd felejthetetlen élményt. A jelenlegi területre alig-alig jöttek le, most átélhetik a XVII. századi harcokat játékos, interaktív módon az iskolás gyerekek. Bebarangolhatják a tűzérfolyosókat, átélhetnek bástya ostromot. Már nem csupán romterület lesz, hanem hadászati park formájában új látványként megelevenedik, s bízunk abban hogy új turisztikai attrakció. Múzeumunk tudatosan építi marketingjét, amelyben kiemelt szerepe van a látogatóbarát múzeum kívánalmainak megfelelni, s minél fiatalabb korosztályt behozni a múzeumba. A Múzeumunk kiállításai modern eszközeivel oktatja a diákságot, itt játszani engedjük Őket, átélhetik a kuruc-labanc harcokat, játékos formában megismerkedhetnek a tűzfegyverek világával, a XVII. századi haditechnikával.

    Jó szóval oktasd Játszani is engedd szép komoly fiadat - József Attila szavaival kívánjuk, hogy a játék- szeretetük a várárokban okozzon sok-sok örömet.

  • Főúri élet a XVI-XVII. Században - Vörös-torony

    Állandó kiállítás a Vörös-toronyban
    A pataki vár hazánk legjelentősebb épen maradt késő reneszánsz épületegyüttese. Perényi Péter koronaőr szerezte meg a területet a mohácsi csatát követően s kezdett itt családja új birtokközpontja felépítéséhez. Az építkezések az észak-itáliai Alessandro Vedani terveivel, irányításával zajlottak. A középkori város központját és déli felét fallal és árokkal, bástyákkal erődítették. A városerődítés délkeleti sarkában 1534 és 1537 között épült az új Perényi rezidencia. Hamarosan lakószárnyak emelésébe kezdtek a Vörös-toronynak nevezett ötszintes lakótoronyhoz csatlakozó erődfalak mentén. A keleti palotaszárny építése 1540-ben kezdődött, s Péter fia, Perényi Gábor idején fejeződött be 1563-ban. Feliratos kőtábla örökítette meg 1541-ben a városfal elkészültét.A Vörös-torony az első emelet magasságáig máig megőrizte a XVI. századi állapotot, kőfaragványai a hazai késő reneszánsz építészet reprezentáns darabjai. Szintenként váltakozva hadászati és lakó funkciót töltött be a XVI-XVII. században. A pinceszint az alsó védelmi folyosóval a védelmi jellege mellett raktározásra is szolgált. Itt található a torony vízellátását biztosító 23 méter mély sziklába vájt kút is.  

       A kerengőfolyosóban egy, két- és háromágú lőréseket alakítottak ki. A földszintet bejárati kapu, az őrség szobái és a tágas sáfárház foglalta el. A torony bejárati kapuja mellett a reneszánsz kőkeretes ülőfülkék az őrség számára készültek.
    Az első emeleten a kincstár és a levéltár, a második emeleten az ebédlőpalota és lakóterek kaptak helyet. A „Cancelláriá”-ban őrizték a Rákóczi-család birtokainak tulajdonjogát igazoló okleveleket, az ingóságok leltárait.


    Az egykori kincstárban a XIX. század második felében Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére kápolnát szenteltek. A Windischgraetz korbeli kápolna oltárképét Franz Eybl festette, mely 1996-os újraszentelése óta újra a régi helyén látható.
    Árpád-házi Szent Erzsébet a hagyomány szerint 1207-ben Sárospatakon született. Gyermekként került Türingiába, az őrgróf feleségeként, majd özvegyeként kitűnt cselekedeteivel. Fiatalon, 1231-ben hunyt el. A szegények, betegek gyámolítójaként őrizte meg őt a történelem, s avatta szentté 1234-ben a katolikus egyház. Szentté avatása napjához kapcsolódva Pünkösdkor szentmisét tartanak a várkápolnában tiszteletére, miként november 19-én is. Erzsébet neve napjának megünneplése középkori  hagyományokra támaszkodik a városban, a Windischgraetz-család is ezen a napon nyitotta meg a várkápolnát a városiak előtt.
    A Perényiek XVI. századi ebédlőpalotája - történelmi elnevezésével az Öregpalota - több szakaszos átépítése folytán nyerte el mai formáját.

    Késő reneszánsz kőfaragványai reprezentatív teret biztosítottak a tulajdonosok magán- és országos politikai rendezvényeihez: 1619-ben az Öregpalotában fogadta Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna, de itt volt a fiatalabb testvérek 1620-as esküvőjén is. A XVII. század második felében rövid időre Báthory Zsófia várkápolnaként használta. Az Öregpalotához keletről három helyiség, a kispaloták csatlakoznak. A legnagyobb Perényi Péter idejében kápolna volt, I. Rákóczi György reprezentatív fogadószobaként használta az akkor már csempés szobát, a Bokályos házat.

    Az 1640-es években nagyszabású palotaépítkezések zajlottak, a tulajdonosok az épületegyüttest fejedelmi rangjukhoz méltóan bővítették, szépítették. A fejedelmi fogadószoba, a Bokályos-ház 1642-ben készült, gránátalmás, virágos falicsempéit Törökországból hozatták. Az erdélyi udvarhátak mintájára készült udvari loggia könnyed árkádjainak megkapó látványa 1646 óta vonzza a látogató tekintetét. 1656-ban már az özvegy fejedelemasszony emeltetett egy szintet a toronyra az ágyúállások számára és fedette le vörösfenyő zsindelyes sátortetővel. Valószínű, hogy a Vörös-torony elnevezés innen, vagy vakolt falának festéséről származik.A „Főúri élet a XVI-XVII. században” című, a Vörös-toronyban rendezett kiállítás válogatás a késő reneszánsz bútorművesség legszebb darabjai közül. A XVI-XVII. századi  várak bútorzata egyszerű, nagyméretű darabokból állt, fő díszítő elemük a faragás volt. Az oszlopokkal tagolt kétajtós szekrények, a nagyméretű asztalok és az egyenes, magas hátú székek nem voltak kényelmesek, de évszázadokig szolgálták a család több generációját. A Vörös-toronyból kiemelt eredeti késő reneszánsz faragványok mint monumentális műtárgyak jelennek meg a Beszélő kövek kiállításon (Bretzenheim folyosó és lépcsőcsarnok), a Reneszánsz és Gótikus kőtárakban.

     

     

     

  • Hegyaljai szőlészet és borászat története

    A Múzeum északi palotaszárnya alatt elhelyezkedő egykori prebendás pincében található Tokaj-Hegyalja szőlészetét és borászatát bemutató kiállításunk. A kiállítás 2003-ban ünnepelte fennállásának 30 évfordulóját. 1973-ban Balassa Iván forgatókönyve alapján Janó Ákos és Petercsák Tivadar rendezte.
    A szőlőművelés és borászat eszközeit, munkafolyamatait bemutató hosszabb pinceág mellett, az egykori északnyugati sarokbástya legalsó szintjében a nagybirtokosok pincéire jellemző, köralakúra formált poharazó helyiség került kialakításra és egy rövidebb pinceágban egy borház enteriőrje.

    A kiállítás elején látható a szőlőművelés eszközei: a metszőolló helyett régen használt kacorkések, a földmunkák eszközei: "hegyalja címere" a kétágúkapák, a laposkapák. Számos XVII. századi kalendáriumból származó metszeten mutatjuk be a szőlőben végzett munkálatokat. A szürethez kapcsolódó eszközök és a hagyományos szőlőfeldolgozás első munkafázisai módszerét értheti meg a látogató a korabeli eszközökön keresztül: taposókádak, csömöszölők, taposózsákok, félmetszés, cserpákok, fickók, rajnaik, a lívók és a prések különböző típusai bemutatása által.A hatalmas bálványsajtó inkább a nagy gazdaságok eszköze volt. Rögzített csavaros és kőhúzós változatait egyaránt ismerték Hegyalján. Fa középorsós sajtó inkább a kistermelők eszköze volt. Kisebb változatait egyik helyről a másikra szállították. Vas középorsós sajtó a múlt század közepétől terjedt. Tartósabb könnyebben kezelhető, mint az előbbi. A teljesen vasból készült prések a múlt század végétől terjedtek el. E területen legszívesebben a Kossuth és a Hegyalja védjegyűt használták.
    A hegyaljára jellemző késő őszi szüret azonban nemcsak munka volt, hanem a legnagyobb ünnep is volt Hegyalján. A kapások ünnepi felvonulásokat rendeztek, majd utána szüreti bált tartottak. Erről árulkodnak a hegyaljai szüreti felvonulásokról készült korabeli fényképek.
    A vidám szüreti felvonulások fontos kelléke a Baksus, amit a kapás társulatba tömörült szőlőmunkások tréfás játékok keretében a falun végighordoztak. Bacchus a bor, a vidámság, a szőlőművelés istene a rómaiaknál. Tiszteletére szertartásos ünnepségeket, táncos mulatságokat, orgiákat rendeztek. Emléke tovább élt itt Hegyalján a népszokásokban.

    A Baksus felköszöntése:

    Szervusz Baksus pajtás
    Légy hát most mivelünk,
    Téged, mint borgazdát
    Eképpen tisztelünk.
    A te hív kulcsárod
    A jó galimézes Mondja hogy pincédbe
    Van jó bor és édes.
    Töttesd kulcsároddal
    Teli poharunkat
    Hív szolgálatodra
    Ajánljuk magunkat

     

     
    A Hegyalján nagy jelentősége van a pincéknek, hiszen a nemes borokat évekig kell érlelni és ehhez elengedhetetlen a jó pince. A pincék részben a települések mellett, részben a településeken belül a lakóház alatt vagy az utcákon tufába vagy sziklába vájva őrizték a borokat. A hegyaljai pincék több típusa közül a leggyakoribb az egyszerű lyukpince, amit bejárattól az 5-10 m hosszú torkon keresztül lehet megközelíteni. A párhuzamos ágakból álló pince inkább csak nagybirtokokon és kereskedőknél fordult elő. A pincelabirintusok lassan, sokszor évszázadok alatt nyerték el mai formájukat. A jó pincékre jellemző az állandó hőmérséklet és a megfelelő páratartalom. A megfelelő hőmérséklet beállítását, illetve a pince szellőztetését a léleklyukakon keresztül lehet megoldani. A borok hosszas érlelése után a falakon nemespenész bevonat képződik, amely a borokból kiáramló gőzökből táplálkozik és jelentősége abban áll, hogy fertőtleníti a pincét, szabályozza a páratartalmát.
        A hegyaljai borok közül az aszú borvidékünk legnagyobb különlegessége. Készítése úgy történt, hogy lábbal taposva megnyitották az aszúszemeket és addig gyúrták, míg vajszerű masszát aszútésztát kaptak belőle. A kádban lévő aszútésztára általában mustot öntöttek, de ha sok aszúszem termett óbort is, amit egy-két napig rajta hagytak és utána leszűrték. A visszamaradt törkölyt zsákban kitaposták. Attól függően, hogy egy gönczi hordónyi (180 icce azaz 136 l) musttal hány puttony aszúszemet öntünk fel kapjuk meg az aszú különböző minőségű fajtáit a 3, 4, 5 vagy 6 puttonyos "aszúszőlőbort". Ha a törkölyt újra felöntötték, abból készült a máslás. A kádakban, puttonyokban tárolt aszúszemek saját súlyától kicsorgó sűrű lé az esszencia (nektár), melynek első említése a XVIII. első évtizedéből ismert. Általában visszaöntötték a kádban ázó, készülő aszúborhoz. Elvétele az aszú "kiherélésének" a minőség gyengítésének számított, ezért árulását tiltották. Azonban van adat arra is hogy gyógyszernek használták. .
        A szamorodni az aszúszemek kiszedése nélkül készített jó minőségű bor. A XVI-XVII. században főbor volt a neve és a jobb minőségű ordinári bort jelentette, majd a XVIII. században az aszú fellendülésével párhuzamosan visszaszorult, és csak a XIX. században az ízlés változása miatt kezdték újra készíteni. Ekkor nagyobb megrendelői a lengyelek voltak akiktől a szamorodni név származik (szamo rodnye - minden együtt). Két változata az édes és a száraz a múlt század utolsó harmadában jelent meg (régiesen kövér és gyenge ordinári bor).
        XVIII. sz. első felétől, amikor más borféleségek is elterjedtek, Ordinárium-nak nevezték, azt az általános bort, amit Hegyalján szüreteltek. Készítését tekintve kétfélét különböztettek meg. Egyik a színbor, amit csak csömöszöléssel, taposással nyertek. Másik a sajtolt bor, amit a törkölyből préseléssel nyertek. Az utóbbi gyengébb minőségű volt, ami az árában is megmutatkozott, épp ezért általában a színbor feltöltésére használták.
        Külön egységet képeznek a kiállításon a kádármesterség, a hordókészítés szerszámait és munkafolyamatát bemutató rész.
        Majd a kiállítás bemutatja a filoxéra vész korszakát és az azt követő újratelepítést. 1885-ben tűnt fel a filoxéra (szőlőgyökértetű) a Hegyalján, a sárospataki hegyeken 1887-ben jelentkezett. Az 1890-es évek közepére a szőlők nagyobb része kipusztult. Szénkénegezéssel védekeztek ellene, de a pusztulást ezzel sem lehet megakadályozni. Az újratelepítés nagyobb ütemben csak 1894-től indult meg amerikai alanyba oltott régi fajtákkal. 1900-ban 5700 kh, 1907-ben már 8700 kh. Hegyalja szőlőterülete, és a borok minősége elérte a korábbi szintet. A filoxéra után máig három szőlőfajta határozza meg hegyalját: furmint, hárslevelű és a muskotályos.

  • Honfoglalás kori Régészeti Park

    Karos a magyar - szlovák határ mentén fekszik, a Bodrogköz egyik legrégebbi települése. A község határában került elő a Kárpát-medence eddig ismert leggazdagabb honfoglalás kori temetője. Egyedül álló, igen gazdag régészeti leleteket találtak itt, amelyet a miskolci Hermann Ottó Múzeumban őriznek. Eperjesszög II. temetőhalmán az 1986-90 közötti ásatások során, a temető 73 sírhelyét tártak fel. Ezek megjelölésével készült el a honfoglalók temetőjének rekonstrukciója. 
    A területen a Magyar Nemzeti Múzeum által fenntartott Honfoglalás kori Régészeti Parkot 2007-ben Nemzeti sírkertté avatták.  


    A feltárt sírok teljesen új megvilágításba helyezték a térség IX–X. századi múltját: X. század első felében a magyar nagyfejedelmek hatalmi központja itt helyezkedett el. A díszes szablyák, övveretek, tarsolylemezek, a sok pénzérme bizonyítja ezt.
    A temető a honfoglalás korában keletkezett, a már Bodrogközben letelepült törzsnek volt temetője pár évtizedek, a sírok hierarchia szerint helyezkednek el. Kiemelkedő rangú és gazdagságú férfi nyugodott az 52. sírban, melynek helyét emlékmű őrzi. A mellette talált tárgyak alapján valószínű, hogy jelentős szerepet töltött be a X. század nagy fejedelmei között. Előterében áll a hét vezér szimbolikus sírja, korabeli kialakításban, és egy szimbolikus turul madár. A férfiak erős felfegyverzettsége, méltóságjelvényekben való gazdagságuk azt jelezheti, hogy e temetőben a fejedelmi kíséret különböző rangú vezetői, családtagjaik és háziszolgáik, valamint helyzetüknél fogva többnyire nőtlen kísérő harcosaik nyugodtak. Közülük kerülhettek ki a kalandozó hadjárat vezetői és résztvevői is.

  • I. Rákóczi György ágyúöntő műhelye

    Sárospatakon, miként Erdélyben is, I. Rákóczi György, s felesége munkássága hasonló figyelmet, s tiszteletet kap.
    I. Rákóczi György erdélyi fejedelemként, a terület virágzó korszakának uralkodója. Munkásságának emlékei a kultúra, az oktatás, a fennmaradt kastélyok és várak által ismertek. Itt Sárospatakon „életműve” az ipartörténet felé irányuló fejezetének bemutatására is van lehetőségünk.  Ő az  ágyúöntő műhely létrehozója. A 17. században elterjedt, a lángkemencék típusába sorolható műhely 1631-től 1648-ig működött. Jelen ismereteink szerint Sárospatakon 80 ágyút öntöttek, legnagyobb számban a mezei, vagy tábori ágyúk kategóriába sorolhatókat. Az évszázadok az ágyúöntő műhely épületét is eltüntették, a parkosítás a 19. században véglegesen elfedte a romokat. A korabeli források azonban megőrizték működése közel két évtizedének sok-sok információját. Détshy Mihály levéltári kutatásait is felhasználva Ringer István 2006-ban megkezdett régészeti ásatása hat esztendő alatt tárta fel az épületmaradványokat, hozott felszínre az ágyúöntő műhely működéséhez kapcsolódó tárgyi emlékeket. Ekkor indult el egy feldolgozó munka, mely a korabeli ábrázolásokat és az Európa-szerte fellelhető írásos emlékeket összegyűjtve beazonosította az egykori műhely feltárt részleteit és rekonstruálta az  ágyúöntő műhely legfontosabb egységeit, a lángkemencét és az öntőaknát. Az ugyancsak feltárt helyiségeknek az ágyúöntés folyamatát bemutatandó kiállításrészletekkel adott funkciót, létrehozván az ágyúöntés 17. századi munkafázisait bemutató kiállítást.

  • Időszaki kiállítást nyílt Dr. Mayer József gyűjteményéből

    2016. május 14-én nyílt kamarakiállítás a közelmúltban a MNM Rákóczi Múzeuma került hagyatékból.  
    Dr. Mayer József 1937-ben született Sárospatakon. Szülővárosa híres Református Kollégiumában érettségizett 1955-ben. Egész életére, neveltetésére és emberségére nagy hatással voltak a sárospataki diákévek, a nagy múltú Alma Materben eltöltött időszak, az egyházi és világi tanárok humánuma, a „Bodrog-parti Athén” szellemisége, a pataki vár és a zempléni hegyek varázsa. Egész életében büszke öregdiákként őrizte a pataki diákélet hagyományait, szellemiségét. Kiemelkedő szerepe volt külföldre szakadt diákokkal való kapcsolattartásban.
    Középiskolai tanulmányai után a Magyar Államvasutaknál kezdett el dolgozni, a vasúthoz fűződő szeretete és hűsége egy életen át kitartott. A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán doktorált 1966-ban. 1967-től a MÁV Vezérigazgatóság Kereskedelmi Szakosztálya-munkatársa. Évtizedekig a MÁV Árufuvarozási osztályának vezetőjeként dolgozott.  1988-tól négy évig a MÁV berlini vezérképviselője.
    Munkájával párhuzamosan komoly szerepet vállalt a vasút és a közlekedéstudomány közéletében is.  Több fuvarozás szakkönyv, tankönyv társszerzőjeként közreműködött. Kiemelendő Horthy István MÁV-elnökről írt tanulmánya és a Déda-Szeretfalva vasútvonal nemzetközi viszonylatban is szenzációs megépítéséről szóló publikációja. Több nívós szakmai elismerésben részesült. 
    Munkája mellett nagy művészet-rajongó volt, melyhez komoly gyűjtőszenvedély is társult. Már ifjú korában elkezdte a bélyeget, majd hangszalagokat, bakelit hanglemezeket gyűjteni. Későbbi szenvedélye a kisgrafikák, illetve régi vasúti relikviák gyűjtése volt.
    Kiemelkedő és aktív szerepe volt abban, hogy Sárospatakra került az Egyesült Államokból Szathmáry Lajos Kossuth gyűjteménye. Az erdélyi származású Szathmáry Lajos (1919-1996) csaknem két évtizeddel volt idősebb Dr. Mayer Józsefnél. Összekötötte őket azonban egy nagyon erős kapocs. Szathmáry is Sárospatakon, a Református Kollégiumban érettségizett. Barátságukat őrzi múzeumunkba került levelezésük.


    Dr. Mayer József is adományozott. Kisgrafikai gyűjteményét több mint egy évtizede ajándékozta a MNM Rákóczi Múzeumának. Korábban kiállításon is látható volt ezekből egy válogatás. A kisgrafikai gyűjteménye kezdetben egy-egy művész alkotásaira korlátozódott. A grafikusoknak, művészeknek nemcsak tisztelője és rajongója volt, de többségükhöz mély, komoly és tartós barátság is fűzte. Sok nevére készült ex librise, újévi üdvözlőlapja volt. A 1987-ben lépett be a Kisgrafikai Baráti Körbe (Budapest), melynek meghatározó személyisége, aktív tagja lett. Tagja volt a Molnár C. Pál Baráti Körnek is.
    Elsősorban a vasúttal kapcsolatos kisgrafikákat gyűjtötte, aminek eredményeként gyűjteménye a „vasúti technikatörténet krónikája” a kisgrafikában. Sokoldalú érdeklődését jelzi, hogy nagy figyelmet fordított grafikusművészetünk hagyományainak felidézésére. Így Gönczi Gebhard Tiborról, Gebhard Béláról, Petry Béláról, Márton Lajosról, Zórád Ernőről, Márton Lajosról,  olvashatunk emlékezéseket írásában. Sokoldalú érdeklődését kiállítások megnyitói is jelzik (Katona Gábor gyűjteményéről, Kőhegyi Gyula, Sajtos Gyula, Ürmös Péter munkásságáról) valamint az erdélyi Imets Lászlóról írt méltatása.
    Dr. Mayer József gyűjteményének különleges egységét alkották a XX. század első feléből származó iratok és levelek. Tematikájukban közös: valami módon kapcsolódnak a Magyar Államvasutakhoz. Megtaláljuk közöttük Horthy István közlekedésföldrajzi írását épp úgy, miként a hozzá írt leveleket. Köztük olvashatjuk azt is, melyben keresztszülőnek kérik fel a kormányzó fiát. Igaz nem fogadja el ezen komaságot, de 20 pengőt juttat az őt megkeresőknek. Olvashatunk arról is, hogy Nagy Ferenc, a FKGP vezetője családja kér utazási kedvezményt, s kap elutasító választ. Kezünkbe kerül a szabadkai állomás étlapja épp úgy, miként a Sárospataki Református Kollégium diákjainak utazásához kapcsolódó levél és a hadifoglyok szállítmányozási irata.
    Régi vasúti relikvia gyűjteménye 2015-ben a Dombóvári Vasúttörténeti Gyűjteményt gazdagítva talált új otthonra.
    Szülővárosa, hivatása és hobbija mellett legnagyobb szeretettel azonban imádott családjáért élt és dolgozott egész életében. Feleségével, dr. Girinyi Margittal csaknem 40 esztendőt élt boldog és szerető házasságban, melynek két  fiúgyermekük volt gyümölcse. Budapesten hunyt el 2014. november 11-én. Akarata szerint kerültek levelei, kisgrafikái MNM Rákóczi Múzeuma gyűjteményébe. Emlékét, tárgyait megőrizzük.


    Dr. Tamás Edit

  • Nagyasszonyok Sárospatak történetében

    A kiállítás kurátora: Dr. Tamás Edit
    A kiállítás nyitva tartása: 2016. július 21. - 2016. november 27.
    Helyszín: A Múzsák Temploma – a Borostyán épület nagyterme.
    A kiállítást megnyitotta: Dr. Gyulai Éva egyetemi docens
    Bemutatott műtárgyak: MNM Rákóczi Múzeuma, Magyar Nemzeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum, ELTE Egyetemi Könyvtár, Országos Széchenyi Könyvár, Nemzeti Levéltár, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei,  MTA Könyvár és Információs Központ, Tiszántúli Református Egyházkerületi Nagykönyvtár és Teológiai Szakkönyvtár, Keresztény Múzeum, Érseki Vagyonkezelő Központ Könyvtár, Levéltár, Múzeum, II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvár.

    Kiállítás apropóját egy kettős történelmi évforduló adta. 1616. április 18-án, azaz 400 esztendeje kötött házasságot a pataki vár tulajdonosa, Lorántffy Zsuzsanna I. Rákóczi Györggyel. Ezáltal 400 esztendeje lett Sárospatak Rákóczi birtokká.
    Az időszaki kiállítás vár XVI-XVII. századi történetének úrnőit vette sorba, s mutatta be életművüket: a két Perényi feleség, Dobó Krisztina, Kerecsényi Judit, Lorántffy Zsuzsanna, Báthory Zsófia, Zrínyi Ilona, Hesseni Sarolta Amália.
    A kiállításhoz leporelló is készült.
    A kiállítás az NKA támogatásával valósult meg.  

    A kiállítás szakmai ismertetése:
    Új időszaki kiállítással várja az érdeklődőket a MNM Rákóczi Múzeuma a Múzsák Templomában. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megvalósult kiállítás a XVI-XVII. század nyolc pataki nagyasszonyát mutatja be a tárgyak segítségével.
    A sárospataki váregyüttest építő Perényi Péter (1502-1548) második felesége, Ormosdi Székely Klára a vár első asszonya. A család gyakran tartózkodott Patakon. Ez az időszak a reformáció terjedésének és egyeduralkodóvá válásának korszaka az országban. A Perényiak bibliai jártasságát mutatja a vár számos felirata. A városkapu fölé írt zsoltárvers: „Boldog az a város, ahol Isten igéjét hirdetik, és meg is tartják...” ¬ 1541-ben vésték fel, s átlengte a XVI-XVII. századi birtokos családok életét, s olvashatta minden pataki nagyasszony.
    Perényi Gábor 1552-ben nősült meg. Felesége az előkelő Guthi Országh Ilona (1537-1569) eljegyzési gyűrűjét szívet tartó két kéz díszíti. Belső oldalán a menyasszony és a vőlegény monogramja olvasható. Országh Ilona telepítette a híres sárospataki Gombos-kertet, melyet 1577-ben Balassi Bálint is megénekelt Pataki széphistóriájában.
    1673-ban az egri hős, Dobó István özvegye gyermekeivel, Krisztinával és Ferenccel kapták a sárospataki uradalmat. Dobó Ferenc (?-1602) 1583-ban vette feleségül Báthory István lengyel király unokahúgát. Választottja a fiatal, gazdag és szép Kerecsényi Judit. Az 1613-ban készült Dobó-Kerecsényi sírkő az egyetlen, mely a bemutatott pároknak közös nyughelyükön együtt emel emléket. Dobó Krisztina 1584. december 25-én a pataki vártemplomban kötötte második házasságát unokatestvérével, Balassi Bálinttal. Az esküvő után a férj nyomban elfoglalta a várat. Dobó Ferenc katonái azonban visszafoglalták azt.
    Lorántffy Zsuzsanna (1600-1660) 16 esztendős korában Sárospatakon kötött házasságot I. Rákóczi Györggyel. Patak és a Lorántffy-birtokok a Rákócziak kezére kerültek. 1630-tól ők Erdély fejedelmi párja. Rangjukhoz méltón, a kor késő reneszánsz ízlése szerint építették, erődítették a pataki váregyüttest. Támogatásuk révén virágzott a Sárospataki Református Kollégium. A Lorántffy Zsuzsannához köthető tárgyi örökség a leggazdagabb. Leghíresebbek a nevéhez kapcsolt úrasztali terítők. Végrendelete sokszor idézett sorai: „Sáros-Patakot hagyom az egész nemes Magyarországnak”. Patakon hunyt el, ide temették.
    Báthory Zsófia (1628-1680) családja az egyik leggazdagabb és legelőkelőbb Erdélyben. Európában elismert királyi, fejedelmi család. Zsófia szép, fiatal és buzgó katolikus. Református hitre tért, s 1643-ban házasságot kötött II. Rákóczi Györggyel. 1660-ban megözvegyült, odalett a Fejedelemség, de hatalmas vagyon fölött rendelkezett (Rákóczi-, Báthory-, lengyelországi uradalmak). A pataki várba költözött, majd többnyire Munkácson lakott. 1661-ben fiával együtt katolizált és a Rákóczi-birtokok erőteljes katolizálását indította el. Legfájóbb a pataki iskola elüldözése volt. 1680-ban hunyt el Munkácson. Kassán a jezsuiták templomában temették el.
    Zrínyi Ilona (1643-1703) Horvátország legtekintélyesebb családjának tagja. I. Rákóczi Ferenccel 1666-ban kötött esküvőjük a Habsburg-ellenes főúri szervezkedés résztvevőinek találkozója is volt.  Az ifjú pár egyik otthonát a sárospataki várban rendezte be. 1676-ban megözvegyült. Gyermekei gyámjaként ő kezelte és irányította a hatalmas Rákóczi-vagyont. 1682-ben Thököly Imrével kötött házasságot. Férje oldalán részese volt a Habsburg-ellenes kuruc felkelésnek, 1685-88 között hősiesen védte Munkács várát. Ezután fia, II. Rákóczi Ferenc, Neuhaus kollégiumába került, soha többé nem találkoztak. 1692-ben követhette férjét a Török Birodalomba. Nikodémiában halt meg 1703-ban, hamvai 1906 óta fia mellett Kassán a Dómban nyugszanak.
    II.    Rákóczi Ferenc 1694-ben a kölni dómban tartotta esküvőjét. Választottja a német fejedelmi házból származó katolikus hercegnő, Hessen-Reinsfelsi Sarolta Amália (1679-1722). 1701-ben ő szervezte a felségsértés vádjával letartóztatott férje sikeres szökését. Ezután Rákóczi Lengyelországban, Sarolta Amália Bécsben tartózkodott. A szabadságharc idején a béketárgyalások érdekében rövid időre Magyarországra utazott férjéhez. Bécsben nevelt gyermekeit soha többé nem látta. A lengyelországi Jaroslawban 1711-ben találkozott utoljára Rákóczival. Megszakadt kapcsolatuk. 1721-ben Párizsba került.
    A látványt Kuzsmiczki Eszter és Váradi László álmodta a megvalósult formába. A kivitelezést a múzeum munkatársai készítették.

    Vándorkiállítás: A Sárospatakon bemutatott műtárgyak fotóiból készült kiállítás. Keretezett képként bemutatott tárgyak, a hozzá kapcsolódó feliratokkal és összefoglaló szövegekkel végig kísérik a vár XVI-XVII. századi történetének úrnői életét.
    Vaja a vándorkiállítás első állomása (2016. december 10. - 2017. január 31.)
    Nyírbátorban mutatkozott be a vándorkiállítás második helyszínként (2017. február 1. – április 30.). Regécen jelenleg is látható a kiállítás.

    A vándorkiállítás helyszínei:
    Vaja: Magyar Nemzeti Múzeum Vay Ádám Muzeális Gyűjteménye (4562 Vaja, Damjanich u. 75.).
    Nyírbátor: Báthory Anna Református Általános Iskola (4300 Nyírbátor, Fáy utca 17.) 
    Regéc: Regéc Község Önkormányzata – Látogatóközpont (3893 Regéc, Fő út 42.)

    A beszámoló letölthető!

  • Néprajzi Kiállítóhely Sárazsadány

    Néprajzi Kiállítóhely Sárazsadány

    Sárazsadányban a falusi életmódot ismerhetitek meg a Zemplént felölelő legnagyobb néprajzi gyűjteményen keresztül. Gyertek el a Mesék Házába és játszatok velünk!

    Bővebben
  • Olaszbástya kazamata

    Két év szünet után újra látogatható az Olaszbástya kazamata, a Vörös-torony külső védelmi rendszere A nagyméretű lőrésekkel tagolt ágyúteremben különböző méretű szakállas puskák másolatai, kerekes agyra (lafettára) szerelt lövegek másolatai, kőből faragott ágyúgolyók láthatók.  A keleti folyosóág egyik fülkéjében várbeli katonák mindennapjaiból vett jelenet kapott helyet. A kazamata délkeleti sarkában lévő nagyobb lőrés előtt egy kerekes lafettára szerelt falkonéta (hosszabb csövű, alacsonyabb röppályájú ágyútípus) másolata látható.

    Újra láthatók a Nagy Kristóf népi iparművész által az 1970-es években faragott ülőbútorok is.

    A téma iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk”Késő reneszánsz hadművészet” című kiadványunkat, mely megvásárolható a Múzeum Pénztárában vagy megrendelhető utánvéttel

     

  • Reneszánsz konyha

    Újra látogatható a Reneszánsz konyha kiállításunk

    A Délnyugati sarokbástya a Konyhabástya nevet viselte a XVII. században. Elnevezése, a szomszédságában működő helyiség funkciójára utalt. Szomszédságában működött a XVI. századtól a vár nagy konyhája. A régészeti ásatás során előkerült az egykori nyitott tűzhely alapja, a tűzpadka és négy nagyméretű kőpillér lábazata. 1996-ban nyílt meg a múzeum Reneszánsz konyha kiállítása. A tűztérben, a kemence szomszédságában és a stelázsin elhelyezett fazekak, lábasok, ónkupák, mozsarak, a teknő, a fújtató, a szita egy ma is életre kelthető konyhát varázsolnak a múzeumlátogató elé, mely alkalmanként látványkonyhaként is üzemel, illatokkal és ízekkel töltve meg újra történelmi konyhát.

  • VASBA ÖNTÖTT MÚLT

    Az MNM Rákóczi Múzeumának új gyűjteményét Sándor József sárospataki öregdiák adományozta 2014-ben.
    A napóleoni háborúk alatt kialakult színesfémhiány késztette a porosz uralkodókat arra, hogy a 19. század elején a vasöntést művészi fokra fejlesszék öntödéikben. Az ott készült míves dísztárgyak, domborművek, kisplasztikák, ékszerek felvették a versenyt a bronzból, sőt az ezüstből készített darabokkal is. A gleiwitzi (ma Gliwice, Lengyelország), majd a berlini öntödék mintakincse  nagy hatással volt az európai, s a magyar öntöttvasművességre is.
    A Kárpát-medencében az iparszerű öntvénygyártás a 18. században kezdődött el kincstári és magántulajdonú vasművekben, Bogsán, Rhónic, Resica, a Diósgyőr melletti Ómassa, Munkács-Selesztó, Turjaremete, Kabolapolyána, Tiszolc és Nyustya öntödéiben. A 19. század első felében még további húsz helyen épült vasmű, a legjelentősebbek Újmassán (1813), Ruszkicán (1828), Dernőn (1835), Hisnyóvízen (1846), Nadrágon (1846), Korompán (1848), Szentkeresztbányán (1850) és Stájerlakaninán (1858). Ötödük foglalkozott díszöntvények készítésével, melyhez kellő szaktudású mintakészítő, formázó és öntő szakember is kellett.
    Az 1810–20 körüli időktől már készültek műöntvények Rhónic és Munkács, majd a század közepén Dernő, Resica és Ruszkabánya műhelyeiben. A hazai öntöttvasművesség fénykorát a század közepére érte el. Ezt a korszakot a nagyrészt klasszicizáló, gótizáló (neogótikus) porosz modellek átvétele jellemzi. Az 1850-es, 60-as évektől megjelennek a saját tervezésű modellek – ebből az időszakból különösen a Munkácsi Vasgyár európai rangú tevékenysége érdemel figyelmet –, de mindvégig megmarad a német, a cseh és morva hatás, a technológiai fogások és a minták, modellek átvétele is. Bár a közép-európai öntöttvasművesség fénykora az 1860–70-es években véget ért, Magyarországon még a kiegyezés  után is születtek szép alkotások, főleg a német szakemberek által régóta fejlesztett bánáti öntödékben.
    A művészien megformált öntöttvas tárgyakat, használati cikkeket, íróasztali felszereléseket, gyertyatartókat, lakásdíszítő domborműveket, dísztálakat, vázákat, kisplasztikákat a polgári világ közönsége szívesen vásárolta az 1930-as évekig. Ezek a kor ízlésvilágának megfelelően historizáló, vagy leegyszerűsített formavilágúak, később túldíszített, neobarokkos stílusúak, a századforduló után megjelennek a szecessziós motívumok. Trianon után a nagy múltú öntödék a határon kívülre kerültek. Ezután a salgótarjáni Hirsch és Frank cég öntödéje és a Ganz és Társa Rt. foglalkozott finom kidolgozású díszöntvények gyártásával.
    A gyűjteményi anyag legértékesebb részét az európai öntöttvasművesség kezdeti időszakának remekei, a gleiwitzi, berlini, mariazelli finomöntvények képezik. Magyar vonatkozásban a mintegy 50 tárgyból álló munkácsi kollekció a legértékesebb.
    Közép-Európa és a Kárpát-medence finomöntödéiből származó mellképek, emberi és állati mozdulatokat őrző kisplasztikák, szobrok, a mívesen formázott és öntött lakásbelsőt díszítő vázák, hamutálak, dobozok, íróasztali nehezékek, egy-egy történeti eseményt vagy életképet megörökítő faliképek, dísztálak, igényes öntött háztartási eszközök képezik a kollekció legnagyobb számú részét. Vallási témákat megfogalmazó domborművek, asztali keresztek mellett kis harangocskák is vannak a szakrális tárgyak között. Néhány tárgy a bányász-kohász szakmához, az öntödékben tevékenykedő szakemberek világához áll közel. A kiállítás tárgyainak többsége a történelmi Magyarország ma már határainkon kívül eső területéről származik.
    Fedezzük fel szépségüket annak a ma már közülünk eltávozott szenvedélyes „Vasembernek”, Korompay Lászlónak a végakarata szerint, aki azt szerette volna elérni, hogy gyűjteménye egyben megőrizve, hazai kiállítóhelyen adjon élményt, okozzon örömet sok-sok embernek és fokozza művészeti és ipartörténeti múltunk iránt érzett megbecsülésünket.

    A kiállítás kurátora: Lengyelné Kiss Katalin
    A borítón az első Kossuth mellszobrok egyike, 1848-1849, Schossel András, Munkács

Elérhetőség

Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma

 Sárospatak 3950 Szent Erzsébet út .19
 Phone: +36 47 311-083
 Email: info@rakoczimuzeum.hu

Néprajzi Kiállítóhely Sárazsadány

Sárazsadány 3942 Fő út 36-38.
Phone: +36 47 590-005
Email: info@rakoczimuzeum.hu

Alapítvány

Pataki Vár Alapítvány

Támogassa alapítványunkat adója 1%-ával!

Alapítás éve: 1991

Adószám 1% adományozáshoz:18400027-1-05